KALMÁR FERENC ANDRÁS
KALMÁR FERENC ANDRÁS
KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A balkáni háború után egyértelművé vált, hogy Szerbia célul tűzte ki az euroatlanti integrációt. Ennek érdekében, ha nehezen is, de elindultak a demokratizálási folyamatok. A szerbiai magyar közösségek is remélték, hogy helyzetük javul az európai keretnek és gyakorlatnak megfelelően. 2010-ben a nemzeti tanácsok megválasztásával és felállításával nagy előrelépés történt. Emlékezzünk arra is, hogy egy és fél héttel ezelőtt Ékes Ilona képviselőtársunk szervezésében Újvidéken, Temerinben, valamint más településeken megemlékeztek a magyar áldozatokról, és ezeken a megemlékezéseken először szerb civil szervezetek is részt vettek. Már úgy gondoltuk, hogy véglegesen és visszavonhatatlanul stabil folyamatról van szó. Az elmúlt időszakban viszont a déli szomszédunkban élő magyar közösségek és rajtuk keresztül mi is kaptunk hideget is és meleget is. A belgrádi parlament megszavazta a restitúciós törvényt, amelyből kizárták a magyarokat.
Aztán tárgyalásokat követően remény mutatkozik arra, hogy a törvény változzon elfogadható módon. Most pedig újabb nyugtalanító hírek érkeznek ezúttal Szabadkáról. Köztudott, hogy a Szabadkai Népszínház egyik nagyon fontos intézménye a délvidéki magyaroknak. A hagyományokat, a magyar kultúrát, az anyanyelv megőrzését szolgálja. A hatalom úgy döntött, hogy a színház épülete már nem újítható fel rossz állapota miatt, ezért a bontás és egy új épület megépítése mellett döntöttek. Ezzel még semmi baj nem volna, de mostanra leállt az építkezés, mert állítólag elfogyott a pénz, vagyis beláthatatlan, mikorra lesz használható színháza a magyar közösségnek. Sajnos, nem ez az egyedüli szabadkai hír.
A helyi hatalom ugyanis olyan városrendezési terveket fogadott el, amelyek átalakítják a belvárost. Több - száz évnél is idősebb - ház bontásra kerülne, eltüntetve így a város jellegzetes belvárosát. Így nemcsak az asszimiláció, az elvándorlás és a délről történő betelepítések változtatják meg a város etnikai összetételét, de segíti ezt a folyamatot a történelem eltüntetése is. Úgy 25-30 évvel ezelőtt már volt a Balkánon egy diktátor, aki úgynevezett falurombolást akart véghezvinni. Sokszor nem értjük, miért kell ismétlődjön a történelem negatív oldala is. A demokratizálódás és az euroatlanti világhoz történő illeszkedés nehéz és időnként fájdalmas folyamat. Mindezt értem, ugyanakkor meg kell említenünk a mi felelősségünket is. Ez abból áll, hogy szóljunk és figyelmeztessünk, amikor szükséges.
Most úgy gondolom, hogy ilyen a helyzet. A magyar kulturális örökség egy részéről, de nem csak erről van szó. A délvidéki magyar közösségért ennek jövője miatt is aggódunk, amikor a fentieket szóvá tesszük. Ahonnan én jövök, Szeged városa, testvérvárosa Szabadkának, és ezen túl magyar érdek, hogy Szerbia legyen mihamarabb tagja az Európai Uniónak. Kérem a Külügyminisztériumot, hogy vegye fel a kapcsolatot a szerb féllel a szabadkai problémák megoldása érdekében. Megígérem, hogy a testvérvárosi kapcsolatokon keresztül ugyanezt meg fogjuk tenni Szegedről is.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
