MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Elérkeztünk a mostani parlamenti ülésszak egyik legfontosabb törvényének megtárgyalásához, elérkeztünk az új munka törvénykönyvének vitájához; ahhoz a törvényhez, amely több millió honfitársunk tisztes munkakörülményeit, tisztességes megélhetését és életét kellene hogy biztosítsa. Ettől a munka törvénykönyvétől a munkavállalók és alkalmazottak azt várják, hogy biztosítsa jogaikat, érdekeik képviseletének és érvényesítésének lehetőségét; azt, hogy a lehető legnagyobb védelmet biztosítsa a munkaadók túlkapásaival szemben; azt, hogy a jog eszközével lehessen tiszta viszonyokat teremteni a munkakörülményekről, a munkabérekről, a munka- és szabadidőről.
A kormány valami mást vár. A kormány ezzel szemben azt várja, hogy kompenzálja azt a dilettáns és téves gazdaságpolitikát, amivel komoly rombolást végeztek a magyar vállalati szektorban is. Sőt, a kormányzat ettől a történeti és rendszertani szempontból a magyar jogtól és a magyar munka világától testidegen új törvénytől várja, hogy létrejöjjön a választások idején már elvárásként megfogalmazott, azóta nem teljesített bűvös egymillió új munkahely megfelelő részlete ebben az évben. Ha elfogadásra kerül ez a törvénytervezet, beláthatatlan károkat okoz a munkavállalóknak, a megszüntetésre ítélt szakszervezeteknek, az érdekvédőknek, de maguknak a munkáltatóknak is.
Az előttünk lévő törvénytervezet az eddig kialakult szabályozási modellek között sehol sem helyezhető el. Mert mi a munka törvénykönyve tervezetének igazi célja? A kormányzat nem titkoltan a munkáltatókat akarja jutalmazni azzal, hogy újabb terheket ró a bérből és fizetésből élő munkavállalók millióira. A munkavállalók kiszolgáltatottabbá tétele az ára annak a számos kivetett különadónak és elvonásnak, ami a munkáltatókat terheli. Elfogadhatatlan és megengedhetetlen a XXI. században, hogy olyan helyzetet teremtsen egy kormányzat, amelyben a munkavállalói jogok csorbulnak, hogy a tisztes munkából élőknek többet kell dolgozniuk kevesebb fizetésért.
Mit is tartalmaz a törvény 1. §-a? Azt, hogy a tisztességes foglalkoztatás a munkáltató gazdasági érdekeitől függ. Létezhet ilyen a mai Európában? Azt gondolom, hogy nem. A kormányzat elképzelése legalább két alapvető ponton téved, amikor az új szabályok bevezetésétől várja a munkahelyek létrejöttét. Az egyik, hogy a foglalkoztatást úgy kívánja növelni, hogy azt rugalmasabbá teszi. Azt felejtették el ebben a kérdésben az előterjesztők, hogy 2001 óta a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok folyamatosan egyre rugalmasabbá váltak, és sajnos, mint köztudott, így sem sikerült számottevő módon a foglalkoztatás bővítését elérni. A második, hogy a munkavállalókra és a munkáltatókra úgy tekint, mint egyenlő felekre, és megpróbálja őket a polgári jogi szerződés kötelmi keretei közé szorítani. Ezzel az a probléma, hogy a munkáltatók mindig lépéselőnyben, erőfölényben vannak, és akaratukat ilyen körülmények között mindenféle korlátozás nélkül érvényesíthetik a munkavállalók kárára. A törvényjavaslatnak láthatóan nem sikerül a polgári jogi és a munkajogi elemek között semmilyen egyensúlyt teremteni.
Emlékeztetni szeretném kormánypárti képviselőtársaimat arra a tényre, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat társadalmi vitáját látszatmegbeszélések mögé bújtatták, kiválogatott szakszervezettekkel és személyekkel. A kormány még a lehetőséget sem adta meg valamennyi szakszervezet számára, hogy érdemben egyeztessen sorsdöntő kérdésekről, miközben azt minden felelősségteljes kormányzat tudja, hogy a munkabéke az alapja a társadalmi együttműködésnek. Persze, ez az akarat hiányzik a nemzeti együttműködés kormányából. Felháborítónak tartom, hogy a kormánypárti frakció vezetője az első helyen kijelölt gazdasági bizottság ülésén megüzente a szakszervezeteknek, hogy esetleg hajlandó a héten foglalkozni az ügyükkel, miközben már javában folyik a Házban a törvény vitája.
És porhintés az a kormányzati álláspont is, hogy hatalmas siker az eddigi megbeszélések kapcsán a törvény néhány ponton történő megváltoztatása, a különböző vélemények beemelése. Hiszen láthatóan olyan alapvető jogintézmények kerültek vissza a mostani második tervezetbe, mint például a védett kor intézménye, a műszakpótlékok, a kisgyermekesek felmondási tilalma. Na de hát ezek a javaslatok a jelenleg hatályos munka törvénykönyvében evidenciaként vannak benne. Tehát a most benyújtott, a kiindulóponthoz képest néhány ponton kedvezőbbnek tűnő törvényjavaslat valójában szigorú megvonásokat tartalmaz, és jelentős visszalépés a munkavállalói jogok és garanciák területén. Erre példa a fizetés nélküli szabadság intézménye, amelynek híre-hamva sincsen a beterjesztett javaslatban. Tudják, ez illette meg a munkavállalókat, amikor házat építettek, vagy közeli hozzátartozójuk ápolását kívánták megoldani az állami segítség helyett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha tüzetesebben végigolvassuk a tervezetet, akkor több, elsőre nem látható szándékra derül fény. Többek között arra, hogy a jelenlegi kormány hadat üzen a civil szerveződéseknek és közülük is kiemelten a munka világában történelmi szerepet betöltő érdekképviseletet ellátó szakszervezeteknek. Amíg a Harmadik Köztársaság a szakszervezeteket egyáltalán nem szabályozta, addig e kérdéskört finoman szólva is ellentmondásosan, a polgári jog égisze alatt kívánják szabályozni. Persze, ez a második Orbán-kormánytól nem idegen, az egy korábbi szándék újbóli megjelenítése. Emlékezzünk csak vissza, hogy az előző kormányzásuk idején az üzemi tanácsokkal kívánták helyettesíteni a szakszervezeteket, szerencsére akkor nem jártak sikerrel.
Az akkori munka törvénykönyvét a parlament szakbizottsága általános vitára sem találta alkalmasnak, ami a jelenlegi kétharmados parlamenti többség mellett sajnálatos módon csak hiú ábránd. Remélem, hogy a kormánypártnak most sem sikerül végrehajtani a tervét, és meg tudjuk védeni a többi ellenzéki párttal és a szakszervezetekkel közösen a munkavállalói, szakszervezeti és érdek-képviseleti jogokat.
(9.40)
Elfogadhatatlannak tartom, hogy területi alapon kívánják szabályozni a minimálbér kérdését. Ez a lépés több szempontból is hátrányos helyzetbe hozza a munkavállalókat. Így intézményesített formában előfordul majd, hogy ugyanazon cég két munkavállalója az ország két távoli pontján ugyanazért a munkáért más-más összeget fog keresni.
Elfogadhatatlannak tartom, hogy törvényi szabályozással kívánják felszámolni a hazai érdek-képviseleti és szakszervezeti rendszert.
Megengedhetetlennek tartom, hogy a szándékosan rosszul meghatározott munkaidő-kedvezményeknek köszönhetően ellehetetleníti a kormányzat az érdek-képviseleti munkát, csökkenti a szakszervezeti tisztségviselők védelmét, és megszünteti azt a most meglévő jogosítványukat, hogy munkaügyi perekben segítséget és képviseletet biztosítsanak a munkavállalóknak.
Azt is elfogadhatatlannak tartom, hogy megszüntetik a szakszervezetek és munkavállalói érdek-képviseleti szervek most meglévő jogait, és intézményesítetten megteremtik a munkáltatóknak azt a jogot, hogy bármikor felbonthassák az érvényben lévő kollektív szerződéseket, ezzel is hátrányos jogkövetkezményeket teremtve a munkavállalóknak.
Az is elfogadhatatlan, hogy kaució megfizetésére kötelezi a kormányzat a munkavállalók százezreit. Azokat hozzák még lehetetlenebb helyzetbe, akik amúgy is keveset keresnek, és akiknek amúgy is minden fillér számít.
Továbbá az is elfogadhatatlan, hogy a műszakpótlékok rendszerének átalakításával a jövőben ugyanannyi vagy több munkáért akár 30 százalékkal is kevesebb pénzt vigyenek haza a magyar munkavállalók.
Elfogadhatatlannak tartom, hogy a többségi állami tulajdonú vállalatoknál a bérek tekintetében kedvezőbb irányba nem lehet majd eltérni.
És az is elfogadhatatlan, hogy nem sikerült az előttünk lévő tervezetben tisztességesen szabályozni például a munkaközi szünet, a pihenőidő, a kártérítési felelősség, a műszakpótlékok, a munkavégzés helyének kérdéskörét. A szabadságkiadás szabályai rosszabbak, mint jelenleg, hogy csak néhányat említsek a problémás kérdésekből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbiekben csak néhány kiragadott példával szerettem volna bizonyítani, hogy mennyire rossz döntés ilyen módon hozzányúlni a jelenleg is hatályos munka törvénykönyvéhez. Azt nem vitatom, hogy az 1992-es megszületése óta számos kérdésben új szabályozásra lenne szükség, de nem így, nem ilyen körülmények között és nem ilyen eredménnyel. Ez a mostani kormányzati eljárás méltatlan a több mint húsz éve kialakult és jól működő társadalmi párbeszéd rendszeréhez, méltatlan a munka világában jelen levő munkavállalókkal és szakszervezetekkel szemben is.
Ezt a szerintem és a Magyar Szocialista Párt szerint is méltatlan és példátlan eljárást szeretnénk javítani azzal, hogy a szakszervezetek valamennyi hozzánk eljuttatott kezdeményezését összegyűjtjük, és módosítók formájában a tisztelt Ház elé terjesztjük azért, hogy azokról valódi vita alakulhasson ki a parlamentben. Arra kérem a kormánypárti képviselőket, a bizottságban támogassák ezeket a módosító indítványokat, hogy legalább a Ház színe előtt lehessen róluk vitát folytatni.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az előttünk fekvő törvénytervezettel a Magyar Szocialista Párt értelemszerűen nem tud egyetérteni. Nem tudjuk támogatni azért sem, mert szerintünk csökkenő kereseteket, gyengébb munkajogi védettséget, romló munkafeltételeket, növekvő kiszolgáltatottságot hoz a munkavállalóknak, miközben ezzel szemben a munkáltatók aránytalanul kedvezőbb helyzetbe kerülnek. És nem utolsósorban azért sem tudjuk támogatni a javaslatot, mert a kormányzati szándék egyértelműen a szakszervezetek teljes felszámolásához és ellehetetlenítéséhez vezet.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
