SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úrnak szeretném jelezni, hogy köszönöm a hozzászólást annyiban, hogy a biztos tudás oldaláról történt a felmerülő kérdésekre a magyarázat adása. Szeretném megerősíteni egy-két kérdésben, főleg abban, amit nagy örömmel hallottam, hogy alapvetően e kérdésköröknek az a lényege, hogy az a gyermek vagy tanuló, aki az adott iskolából kijön, két kritériumnak kell hogy megfeleljen. Az egyik, hogy piacképes legyen a tudása, amit elsajátított, a másik pedig, hogy értsen ahhoz, ami tudást szerzett. Ezt azért is emelném ki külön, mert egyre inkább több ilyen képzőközpont felkeresett Keszthely környékén és abból a zónából, és mindnek az volt a jelzése, hogy az alulfinanszírozottság kapcsán kénytelenek, hogy visszaadják a gyermekeket, és a továbbiakban gyakorlati oktatásban kevésbé fognak részt venni. Tehát ha ezek a pénzek rendeződnek, és valóban igazságosan kerülnek szétosztásra, és nem ilyen különböző, úgymond továbbképzésekre kerülnek, ahol kaviárral s a többivel nagyon jól élve elírják tulajdonképpen ezeket a pénzeket, akkor ezek a diákok tudás birtokában fognak a piacra kerülni, és nem csak egy papírjuk lesz, hogy állítólag ők tudnak valamit.
Itt szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy negatívan ítéli meg általában az oktatói közösség azt, hogy lecsökkent a gyakorlati órák száma, annak az órának a száma, amelyet a diákoknak a közvetlen gyakorlatban kell eltölteni, sokkal több a kamara által előírt vagy javasolt rendszerben az elméleti órák száma. Tehát azon majd javítani kellene.