DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először a 33. ajánlási pontban szereplő módosítóhoz szeretnék hozzászólni. Itt a képviselőtársaimmal azt indítványozzuk - nagyjából hasonlóan egyébként Kiss Sándor és Gyenes Géza indítványához -, hogy akkor lehessen és kelljen az állat életét kioltani, ha az állat tartója ismeretlen, és ez a módosítás: és a hatóság az állat elhelyezését megkísérelte, de nem járt sikerrel. Azt gondolom, ez annyival több annál, mint amit Kiss Sándor javasol, hogy itt a hatóságnak kötelezettsége lenne megkísérelni az állat elhelyezését, és természetesen az új tartó lehet magánszemély is és mondjuk, lehet egy alapítvány is.
Úgy gondolom, hogy akkor, amikor tudjuk azt, hogy vannak olyan alapítványok, menhelyek, amelyek ezeket az állatokat el tudják helyezni - bár tudom azt is, hogy túltelítettek ezek a menhelyek -, akkor miért ne lehetne megadni ezeknek az állatoknak azt az utolsó esélyt az életre, mielőtt kioltják az életüket, hogy esetleg ezek a menhelyek befogadnák. Kecskeméten például található egy ilyen, ott kifejezetten stratégiai megállapodást kötött velük az önkormányzat, és évente több mint ezer kutyát adnak örökbe belföldön és külföldön egyaránt. Úgy hiszem, hogy ez helyes irány, és lehet, hogy a jövő az, hogy ezek az alapítványok, ezek a menhelyek veszik át ezeket a most még állami feladatokat, ezekkel az alapítványokkal és menhelyekkel meg lehet kötni az együttműködési megállapodást. De amíg ez nincsen, addig azt gondolom, az nem egy olyan kívánalom, ami teljesíthetetlen volna, hogy mielőtt a hatóság az állat életét kioltja, legalább megkísérelje azt, hogy el tudja-e helyezni ezeket az állatokat, megadva még az utolsó esélyt nekik az életben maradásra.
Sok érv hangzott el, én mégis nem kétpercest nyomtam, hanem most reagálnék a prémtenyésztéssel összefüggésben felmerült aggályokra és vitára. Azt gondolom, hogy az alapvető különbség ott van köztünk, mondjuk, az LMP-s képviselők között, a felszólaló jobbikos és a fideszes képviselők között, hogy míg én is és az LMP képviselője is alapvetően elvi kérdésként kezeljük ezt, önök alapvetően inkább gazdasági kérdésként kezelik ezt a problémát. Úgy gondolom, a szemléletváltásnak pont az a lényege, hogy a döntésekben legalább annyira az állatjóléti és elvi szempontok dominálnak, mint amennyire a gazdaságiak.
Ugye akkor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy mi az elvi alapja annak, hogy szükségtelenül pusztítsanak el állatokat. Tudom, a családok megélhetése. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy nincs semmi nagyobb kárára az állatvédelemnek, mint amikor az állatvédelem szempontjait hangoztatva veszélyeztetnek családi megélhetéseket, veszélyeztetik a családok megélhetését. Messzemenőkig elítélem az ilyen magatartást, messzemenőkig elítélem azt, amit a magyar libatenyésztőkkel csináltak, azonban úgy hiszem, hogy nemcsak ez a két végpont létezik, hanem van egyfajta átmenet. Állatvédelmi okokból tiltották be például a bikaviadalokat Spanyolországban, holott itt is hagyomány, sőt abból lényegesen több ember élt meg, mint Magyarországon a prémtenyésztésből, lényegesen több ember élt meg. (Font Sándor: Nem tiltották be, tévedés!) Font képviselőtársam el fogja tudni mondani, ha jól láttam, ő a következő felszólaló (Az elnök csenget.), úgyhogy én megtiszteltetésnek venném, ha végighallgatná, amit most mondok. (Font Sándor: Ekkora tévedés…) Akkor majd kiegészít, ha tévedésnek tartja.
Azt gondolom, a lényeg az, hogy az irányt kéne megjelölni, és ez az irány és ez a cél az, hogy előbb-utóbb ilyen célból állatokat elpusztítani ne lehessen. Nem vagyok annak híve, hogy egy ilyen szabályozást egyik pillanatról a másikra alkosson meg a jogalkotó, nem vagyok ennek híve, de annak igen, hogy legalább a még nem létező iparág vonatkozásában, tehát azoknál az állatoknál, amelyek vonatkozásában még ez a gyakorlat, ez az iparág nem alakult ki, ott ne is alakítsuk ki, és ne is teremtsünk lehetőséget arra, hogy ez kialakuljon.
Tehát azt gondolom, ha valóban szemléletváltást gondolunk jónak és helyesnek - és én feltétlenül ezt gondolom helyesnek az állatvédelem területén -, akkor ne pusztán a gazdasági szempontokat, sőt azt mondom, hogy ne elsősorban a gazdasági szempontokat tessenek nézni, hanem elvi alapokra helyezkedve állatjóléti és egyéb szempontokat vegyenek elsősorban figyelembe. Ha ez így van, és ha ezt a célt és irányt megjelöljük, akkor természetesen a mikénti jogszabályi háttér kialakítása csak részletkérdés. Én azonban örülnék, ha ez a szemlélet uralkodóvá válna itt, az Országgyűlés falai között.
Egy mondatot szeretnék még szentelni annak, amit Szili Katalin képviselő asszony vetett fel, hogy ne csak az elpusztulás esetén, hanem az eltűnés esetén is bejelentési kötelezettsége legyen az állattartónak. Azt gondolom, hogy ha abban gondolkodunk, és én feltétlenül ezt teszem, hogy az állatkínzás törvényi tényállását, amely a büntető törvénykönyvben került megfogalmazásra, tovább kell differenciálni - én egyébként erre egy albizottsági ülést össze fogok hívni, és ebben már egyeztettem is a témát képviselő államtitkár úrral -, akkor ahhoz bizonyos egyéb feltételeket meg kell teremteni. Tehát ha büntetni kívánom akár szabálysértés útján, akár büntetőjogi eszközökkel azt, ha valaki (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) kiteszi vagy megöli az állatát, akkor ahhoz ezt a kötelezettséget, azt gondolom, elő kell írni. Ezért javaslom annak megfontolását, amit Szili Katalin mondott.
Köszönöm szépen a figyelmet.
