SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hogy ki üzent hadat a rokkantnyugdíjasoknak, szeretnék felolvasni egy idézetet önnek: “Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas, és ez utóbbiak közül minden második még aktív korban van. Akár dolgozhatna is, akár a munka adhatna értelmet életének.”
Tisztelt Képviselő Úr! 2007. február 12-én Gyurcsány Ferenc mondta ezeket a szavakat. Tehát ha valaki hadat üzent volna a rokkantnyugdíjasoknak, akkor azt hiszem, tőle kellene megkérdezni, hogy miért akarta ezt 3,5 évvel ezelőtt megtenni. De hogy a válaszaira mégiscsak valami konkrét választ is kapjon, mert nyilván Gyurcsány Ferenctől nem fogja ezt megkapni, ezért néhány gondolatot hadd mondjak el önnek. Az egyik, amit mindenki nagyon jól tud, hogy az tarthatatlan egy 10 milliós országban, hogy ma rokkantnyugdíjon vagy rokkantnyugdíjszerű ellátáson 940 ezer ember él - 940 ezer ember él! Hatalmas nagy szám! Ha ebből levonjuk azt, hogy körülbelül 380 ezren vannak azok a rokkantnyugdíjasok, akik már a korhatárt meghaladták, akkor még mindig egy nagyon nagy számról beszélünk, közel 600 ezer főről beszélünk.
Éppen ezért azt kell mondanom, hogy ez a szám aránytalan egész Európának a rokkantnyugdíjas-számarányához, és éppen ezért teljesen jogos az, hogy a rokkantnyugdíjrendszert valamilyen módon felül kell vizsgálni. De a felülvizsgálat nyilván igazságos kell hogy maradjon. Nyilván azoknak az embereknek az ellátását és azoknak az embereknek a támogatását meg kell tartania az új ellátási rendszernek, akik valóban rászorultak, akik valóban rokkantsági élethelyzetben élnek, akiknek valóban az egészségkárosodása olyan szintű, ami miatt nem tudnak vagy elhelyezkedni, vagy ha el is tudnak helyezkedni, akkor is a bizonytalanság miatt valamilyen ellátásra rászorulnak.
A harmadik, amit szeretnék jelezni önnek, hogy az elmúlt időszak rokkant-nyugdíjasítása munkaügyi probléma volt Magyarországon. Nem tudom pontosan, hogy ön melyik területről érkezett mint képviselő, de azt azért mindenki tudja, hogy az ország keleti, északkeleti vidékein bizony a bányák, az iparvállalatok bezárása miatt nagyon sokan kerültek rokkantnyugdíjas státusba, és nem kapták meg azt a lehetőséget hosszú távon, hogy ezek az emberek dolgozhassanak vagy pedig máshonnan szerezhessenek jövedelmet.
Éppen ezért, tisztelt képviselőtársam, a következőt szeretném önnek mondani. Akik már rokkantnyugdíjban vannak, és már elérték a nyugdíjkorhatárt, ők nyugdíjasok lesznek, ugyanazt az ellátást meg fogják kapni, és nem kell a nevük mellett ott tartani azt, hogy rokkantnyugdíjasok. Akik öt évvel a mindenkori nyugdíjkorhatár előtt vannak és élnek, azok sem kerülnek felülvizsgálatra, kivéve azok az emberek, akiknek - adja Isten - az egészségi állapota helyrejött az elmúlt időszakban. A jelenlegi I. és II. csoportban lévőknek pedig nem kell semmitől sem félniük, hiszen olyan állapotban vannak, hogy nagyon nehéz a foglalkoztatásuk.
Tisztelt Képviselő Úr! Nyilván van egy hatalmas nagy tömeg, közel 200 ezer ember, akiket felülvizsgálat során eldönt a szakértői bizottság, hogy ezek az emberek rehabilitálhatók avagy nem rehabilitálhatók. Amennyiben nem rehabilitálhatók, ugyanúgy megkapják az ellátást, ha rehabilitálhatók, akkor pedig nyilván azt a segítséget mind a munka területén, mind pedig az ellátás területén meg kell hogy kapják azért, hogy ne legyen támadása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ne vegyük el tőlük az ellátást. Önök tervezték el, tisztelt képviselő úr, tehát ne vádoljon minket olyannal, amely nem igaz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
