DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a szót azért, mert nem lehet szó nélkül elmenni mindazok mellett, amit Szekeres képviselő úr mondott.
Azt örömmel nyugtázom, hogy az MSZP-nek lesz, ha minden igaz, csütörtökön egy alternatív költségvetése. Azt, hogy ez 15 oldalban van, eléggé furcsának tartom egy olyan párttól, amelyik 8 évig kormányon volt. Az LMP 95 oldalas alternatív költségvetést tudott összeállítani. Gondolom, a 15 oldalba csak ezek a jelzők férnek bele, amit ön is említett, dilettáns és így tovább.
Természetesen nyilvánvaló, hogy a mennyiség nem mindig oly fontos, de azért úgy gondolom, egy olyan párttól, amelyik nyolc évig kormányon volt, azért alternatív költségvetésben 15 oldalnál valószínűleg több is lehetne.
Nem lehet még sokat tudni erről az alternatív költségvetésről, amit említett, egyet azonban lehet tudni: az évente 5 millió forint bruttó kereset felett lévők számára 32 százalékos adót gondolnak kivetni. Akkor ezek szerint önök most már tudják, ki a gazdag, vagy akkor Szekeres Imre képviselő úrtól tudjuk, ki a gazdag, az, aki Magyarországon 400 ezer forint bruttónál többet keres. Ha erre kell egy költségvetés, akkor tegyenek, de azért hadd ajánljam a figyelmébe, hogy nagyon sokszor átszámolják a magyar fizetéseket mindenfajta európai viszonyokra, több képviselő is felvetette, hogy a minimálbér euróba átszámolva mit jelent a környező országokban. Ez a 400 ezer bruttó, ha most nettóban számolunk, körülbelül olyan 1000 eurónak felel meg. 1000 euró Ausztriában a minimálnyugdíj. Tehát ennyit arról, hogy ki a gazdag Magyarországon. De ha önök továbbra is a gazdagok, szegények vagy a különböző társadalmi rétegek egymással szembeni kijátszására próbálnak építkezni, akkor ebben nem tudjuk visszatartani önöket.
Elhangzott itt az ön részéről a 300 forintos euróárfolyam. Hadd idézzem azt, hogy a mai nap ez 294, és akkor hadd hasonlítsam össze egy pillanatra a két időszakot. 2008 szeptemberében az euró-forint árfolyam 230 és 2009 januárjában, tehát 2008 szeptemberétől 2009 januárjában emelkedik fel 300 forintra. Az utóbbi hónap változását, illetve a nyártól figyelve, az euró átlagárfolyama 265-270 volt ez év nyarán, és ugrott fel az elmúlt napokban 300 forintra. Ez azért egy lényeges különbség, hogy 230-ról 300-ra, vagy pedig egy viszonylag magas szintről ugrik fel 300-ra az euró árfolyama.
Van azonban egy további lényeges különbség, amit szeretném, ha egy picit részletesebben is megnéznénk, mert attól félek, ami nagyon gyakran a közgazdaságban problémaként előkerül, hogy túl sokat próbálunk meg magyarázni túl kevés tényezővel, hasonlóképpen a politikában még inkább túl sokat próbálunk megmagyarázni túl kevés tényezővel.
Van egy lényeges különbség 2009 és 2011 között. 2009-ben, amikor felszaladt ez az euróárfolyam - és elsőként Magyarországon történik ez -, nyilvánvalóan a magyar államháztartás problémái állnak a háttérben. Magyarország az első ország, amelyik gyakorlatilag összeomlik és fizetésképtelenné válik. Ezzel szemben 2011-ben egy általános európai válság van, még pontosabban nem az eurónak van egy válsága, hanem ahogy Merkel kancellár asszony nagyon világosan kifejtette, egy adósságválság húzódik végig Európában.
Nagyon sokfajta javaslat fogalmazódik meg erre, de ami a gyakorlatban megvalósul, az nem más, mint Európa megpróbál valahogy lépésről lépésre túllenni ezen. Pénzügyileg mindig annyit tesz vagy annyi segítséget nyújt, amennyi éppen elég, és amennyi politikailag éppen elviselhető. Ennek az a következménye, hogy rendkívül bizonytalan és kiszámíthatatlan a gazdasági környezet. Nyilvánvalóan valamilyen huszáros megoldás sokkal jobb lenne a piacok szempontjából, de európai vezetők amellett döntöttek, hogy lépésről lépésre, “húzd meg, ereszd meg” taktikával próbálnak túllenni ezen a válságon, aminek egyik következménye a piacok bizonytalansága, az árfolyamok erős ingadozása.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
