HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásom, illetve a témaválasztásom aktualitását az adja, hogy a családok védelméről szóló törvényt rövidesen beterjesztjük. De miért így fogalmaztam meg a címet, hogy családvédelem, országvédelem, nemzetvédelem? Mert összefüggenek ezek a kérdések, és ha a családokat megvédjük, megvédjük az országot, és megvédjük a nemzetet is.
Nemrégen jelent meg az ENSZ népesedési előrejelzése földünkre vonatkozóan, és ezen belül Magyarországra vonatkozóan is. Földünk népesedési helyzete a XXI. században az előrejelzés szerint érdekesen alakul, hiszen az a folyamat, aminek tanúi vagyunk, és aminek eredményeképpen 7 milliárd ember él a földön, le fog lassulni a jelzés szerint. Azokban az országokban, ahol nagy volt a népesedési mozgás, ott csökkenni fog, ahol pedig gyenge volt, ott erősödni. Tehát valamiféle kiegyenlítődés jön létre.
Tudjuk azt, hogy 12 évenként egymilliárddal nőtt a föld lakossága, elsősorban a nyugati iszlám országok és a Szahara alatti országok részéről. Az előrejelzés szerint csökkenni fog a növekedés üteme, és a század végére tízmilliárdra teszik a föld lakosságának számát.
Minket azonban talán jobban érdekel Magyarország helyzete. A szokásnak megfelelően három szcenáriót mutat be ez az előrejelzés. Ezek közül a középsőt tartják valószínűnek. Eszerint Magyarországon a gyermekvállalási kedv növekedni és a termékenységi arányszám javulni fog. Ennek megfelelően legalább 8,5 millióan leszünk majd a század végén. Természetesen tudomásul kell venni, hogy az előrejelzés, illetve a számítások szerint 900 ezer betelepülővel, illetve az idősek részarányának növekedésével számolnak.
Ez még egy viszonylag optimista előrejelzés, azonban hadd említsem meg, hogy Demény Pál, aki Amerikában élő, ismert magyar demográfus, számításai szerint ha minden marad úgy, ahogy van, tehát a termékenységi arányszám, a házasodási kedv és a többi, akkor a század végén 5,2 millió ember fog élni Magyarországon. Ebből ha leszámítjuk azt a 900 ezer bevándorlót, és hozzátesszük, hogy körülbelül 36 százalék lesz a 65 év felettiek száma, és én hozzátenném azt, hogy ha nem sikerül javítani a ma a munkaerőpiacról kiszorult emberek helyzetén, az utódaikra gondolok természetesen, akkor bizony szomorú jövő, magyarul: élhetetlen ország vár a mi unokáinkra.
Hogyan lehet ezt valamiképpen befolyásolni? Hogyan lehet elérni azt, hogy mégiscsak az optimista forgatókönyv valósuljon meg? Érdekes megjegyzése van az ismert tudósnak. Azt mondja, hogy két eset lehetséges: a ma is elhalasztott szülések megtörténte - én azt látom, hogy a 40 év felé közeledő népes korosztály nem nagy hajlandóságot mutat erre -, illetve egy kulturális mutáció, mondja a tudós. Én ezt a kulturális mutációt úgy értelmezem, hogy szemlélet- és magatartás-változás a családdal, a gyermekekkel, a nemzettel kapcsolatos gondolkodásban. Vagyis első feladat a közgondolkodás alakítása. Úgy érzem, mindenkinek, aki felelős bármilyen szinten a nemzetért, ez alapvető feladata.
Van még annyi időm, egy rövid párbeszédet hadd mondjak el, ami a családomban zajlott. Megkérdezte az egyik ifjú családtagom: “Hova mész?” Mondtam, hogy rendezvényre. “Miért?” “Beszélek.”“Ugyan, sok a szöveg!” “De, mondom, valamiképpen a hallgatóság gondolatait befolyásolnám, esetleg egy picit a közgondolkodást is.” Ő azt mondta: “A közgondolkodást a ValóVilág formálja.” És valóban ez a szomorú helyzet, hogy üresség, emberhez méltatlan célok, mesterséges környezet által kiváltott saját pszichés állapot és az ebből fakadó magatartás jobban befolyásolja a közgondolkodást, mint értelmes célok és jól megfogalmazott értékek.
Tehát amikor Magyarország jövőjéről gondolkodunk, akkor esélyt kell adni annak a kulturális mutációnak nevezett jelenségnek, amely a szemlélet és magatartás változásában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és a családok megerősítésében áll.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Szórványos taps az LMP padsoraiból.)
