DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Alkotmánybíróság Elnöke! És ezúton szeretném köszönteni külön az Iráni Iszlám Köztársaság delegációjának itt megjelent tagjait, nagykövet urat, illetve Ardabil város polgármesterét, akik abból az alkalomból jöttek Magyarországra, hogy Tiszavasvári városával testvérvárosi kapcsolatot létesítettek, és megtisztelték a parlamentet. (Taps.)
Ennek a törvényjavaslatnak a vitájában, ami az Alkotmánybíróságról szól, azt gondolom, akkor járunk el a leghelyesebben, ha azért a gyökerekre is utalunk, és megpróbáljuk végigtekinteni azt, amit kötelességünk megtenni, hogy vajon ez az előterjesztett javaslat szolgálja-e a magyar alkotmányosság intézményét, alkalmas-e arra, hogy azt az alapelvet megvalósítsa, amit angolul counter-majoritarian elméletnek mondunk és mond a szakirodalom. Mégpedig azt, hogy igenis a sima, egyszerű többségi elv maradéktalan érvényesülése nem alkalmas arra, hogy egy demokratikusnak nevezhető államról beszéljünk.
Ez álláspontom szerint az egyik alfája és ómegája ennek a törvényjavaslatnak mint mérce, és ebben a körben szeretnék idézni egy olyan szakirodalmat, amely nemsokára szintén, ha igaz lesz az, amit tervez a kormánykoalíció, akkor szintén kukába kell kerüljön, mégpedig a Stumpf István által szerkesztett Alkotmány kommentárja, kétkötetes mű, közel háromezer oldalon. Ugyanis ez a jelenleg hatályos alkotmány szövegét elemzi, és ebben az Alkotmánybíróság intézményéről is szól. És azt hiszem, nem hátrányos, ha felidézzük mintegy felütésként, folytatva Staudt Gábor képviselőtársam gondolatait, hogy vajon mi volt az az eredeti elgondolás, ami egyáltalán létrehozta az Alkotmánybíróságot a Magyar Köztársaság területén.
Emlékszünk arra, hogy mivel Magyarország történeti alkotmánnyal rendelkezik, ezért korábban nem volt alkotmánybíráskodás Magyarországon, voltak különböző kísérletek, elméleti jellegű próbálkozások, illetve volt egy sajátos intézmény, az 1983. évi II. törvény iktatta be az Alkotmányjogi Tanács intézményét, amely sok mindent csinálhatott, de mondjuk, törvényeket nem vizsgálhatott fölül. A népköztársaság Elnöki Tanácsa felett kellett őrködni, az alkotmány végrehajtásán kellett őrködnie, de lényegében nyilván a pártállamnak egy kirakatszervezete volt.
Nagyon fontos cél, hogy ne jussunk vissza ide. Tehát ne jussunk vissza oda, hogy az Alkotmánybíróság ismét egy kirakatintézménnyé váljon, vagy egy kirakatintézmény irányba tolódjon el. Mi határozottan amellett foglalunk állást, hogy feleljen meg az Alkotmánybíróság a kialakított szabályozást követően annak a követelménynek, amit egyébként az Alkotmánybíróságról szóló, jelenleg hatályos törvény indokolása a következőképpen fogalmaz meg: “Az alkotmánybíróságok iránti igény abból fakadt, hogy bármely államforma, még ha formálisan a többség akaratán nyugszik is, megfelelő alkotmányos biztosíték nélkül magában hordozza a diktatúra kialakulásának lehetőségét.”
Ez az alaptételünk. Nem mondjuk azt, hogy most feltétlenül azonnal már kitört a diktatúra, mindenesetre vannak azért aggályos elemek igen nagy számban, és éppen ezért az Alkotmánybíróság intézményének szabályozása során, pláne egy olyan történelmi helyzetben, egy olyan politikai helyzetben, ahol kétharmados többség alkotja meg az erre vonatkozó szabályokat, illetve alkotta meg a keretet képező alaptörvényt, különösen kínosan kellene ügyelni arra, hogy még a látszatát is elkerülje annak, hogy igazából a jelenlegi, a választások során kialakult erőviszonyok hosszú távú stabilizálását szolgálja a szabályozás.
Tehát ez a bizonyos counter-majoritarian elv az, amit mint a többségi elv áttörésére irányuló elvet kérjük számon ezen az alkotmánybírósági törvényen, és nem azért, mert mi most éppen ellenzékben vagyunk, leszünk még kormányon is, hanem azért, mert ez elementáris, elidegeníthetetlen joga minden magyar állampolgárnak, minden Magyarországon tartózkodó embernek, akinek alkotmányos jogai vagy emberi jogai sérülhetnek.
Ezt a mércét az előttünk fekvő javaslat - azt hiszem, akkor nem árulok el nagy zsákbamacskát, hiszen Staudt Gábor képviselőtársam már elemezte a törvényjavaslatot - jelenlegi formájában nem teljesíti. Tehát mi azért nem tudjuk most ebben a formájában támogatni ezt a törvényjavaslatot, mert pontosan ennek a követelménynek, ennek a bizonyos többségi elvet áttörő garanciális követelménynek nem felel meg ez a törvényjavaslat, annak ellenére egyébként, hogy nagyon sok pozitív és jó elemet tartalmaz. Tehát - a jegyzőkönyv kedvéért - tényleg el kell mondani, osztva Staudt Gábor képviselőtársam felvetését, hogy nagyon helyes volt, hogy eleve ez a sarkalatos törvény nem azzal a gépezettel készül majd el, ahogy az eddigi törvények az elmúlt egy évben vagy egy és negyed évben, amikor lényegében előzetes egyeztetés nélkül, képviselői indítványokkal, kizárva az előzetes szakmai vita és egyeztetés lehetőségét; tehát mindenképpen előrelépésnek tartjuk, és valóban szeretnénk, ha ez általános gyakorlattá válna.
Lehetőségünk nyílott arra, hogy a Jobbik képviselőcsoportja is megtegye észrevételeit, ezt meg is tettük, és nagyon nagy örömünkre szolgált, amikor két héttel ezelőtt bizottsági ülésen, az alkotmányügyi bizottság ülésén mind az Alkotmánybíróság elnöke, Paczolay elnök úr, illetve Salamon László elnök úr is végül is megdicsérte ezeket a javaslatokat. Akkor azért bíztunk benne, hogy ezek azért szinte teljes mértékben majd beépülnek a javaslatba. Ezek közül körülbelül 7-8 elem be is épült, ezekre már utalt képviselőtársam, Staudt Gábor, főleg itt a szövegezés, nehézkesség, technikai megfogalmazások terén, mondjuk, okleveles jogász hivatkozás szerepel, tehát olyanok, amelyek valóban nem feleltek meg a törvényi előírásoknak.
De sajnos ez a munka nem sikerült teljes mértékben, ez a bizonyos szövegtisztító jogtechnikai szövegezés, még nem tartalmi részről beszélek, hiszen mondjuk, sikerült például a 38. § (2) bekezdésében egy önhivatkozást megalkotni, hiszen a 38. § (2) bekezdése az alaptörvény értelmezése kapcsán saját magára utal mint (2) bekezdésre, tehát ez jogi nonszensz, mint tudjuk, ezt nyilván majd helyre kell igazítani. De nem ez a legnagyobb baj ezzel a törvényjavaslattal.
Mindenképpen azt kell mondani, hogy a magyar alkotmányosság történetében az elmúlt 20 év egyik legnagyobb kérdése, hogy valóban milyen irányba megy el ez a törvény, biztosítja-e az Alkotmánybíróság kontrollszerepét, vagy pedig azt szűkíti. Egyértelműen az utóbbi a válasz, tehát szerintünk szűkíti, annak ellenére, hogy valóban az alkotmányjogi panasz intézménye kibővülve emelődik be. De azt gondolom, hogy teljesen egyértelmű, hogy az utólagos normakontroll kizárása vagy legalábbis leszűkítése, a jelenlegi ügyek lényegében kukába dobása elfogadhatatlan.
Nézzük azonban részletesen a szabályokat, hogy mi is a problémánk! Mindenképpen először az alaptörvény rendelkezéseit kell egy kicsit felidéznünk, hiszen az alaptörvény kapcsán már lefolytak kemény viták ebben a Házban, és most ezt nyilván nem kívánjuk megismételni, de mi továbbra is azt gondoljuk, hogy abszolút téves út az, hogy az utólagos normakontroll, ami az egyik legerősebb, legjobban nyitott, az actio popularis intézménye a legjobban nyitva álló intézmény mindenki számára, ez megszűnt, tehát jelenleg az országgyűlési képviselők egynegyede, illetve az alapjogi biztos, illetve a kormány kezébe adja ezt a lehetőséget.
És azzal, hogy így leszűkült ez a kontroll, és ráadásul a köztársasági elnöki intézményt jelenleg betöltő Schmitt Pál sem tűnik annyira elszántnak az alapjogok védelmezésében, mint ahogy az elvárható lenne, ezért tényleg minden figyelő tekintet arra szegeződik, hogy mi lesz ez a normaszöveg, amely alapján ez a 15 alkotmánybíró a munkáját folytatja, akik eddig valóban, azt gondolom, nem bizonyítottak rosszul.
(11.50)
Tehát bízunk benne, hogy ezt a fajta elkötelezettséget tudjuk majd tapasztalni a jövőben is.
Az utólagos normakontroll intézményének leszűkítése, tehát mind tartalmi szempontból, hogy csak költségvetési vonzatú törvények esetében, bizonyos alapjogok sérelme alapján válik lehetővé csupán a normakontroll, illetve egyáltalán leszűkült az indítványozói kör, ezért felvetődik valóban a legelementárisabb kérdés, amire már a kisebbségi vélemény ismertetésekor hivatkoztam: mi lesz a folyamatban levő 1600 üggyel? Szerintünk ez a magyar alkotmányosság és a jogállamiság legfundamentálisabb kérdése.
Erre egyetlen határozott választ tudunk csak elfogadni, mégpedig azt, hogy folyamatban levő ügyeket nem érinthet az alkotmánymódosítás, az új alaptörvény. Igenis, meg kell teremteni és biztosítani kell annak a lehetőségét - ahogy már elmondtam a kisebbségi vélemény ismertetése során, és majd később még a módosító javaslatról Gyüre Csaba képviselőtársam is fog beszélni -, hogy a benyújtott, folyamatban levő beadványok beadványozói érdeksérelem bizonyítása nélkül, tehát nem alkotmányjogi panasz formájában, hanem lényegében utólagos normakontroll formájában tudják fönntartani kérelmüket, csupán annyiban változtatva, hogy hozzáigazítják az alkotmánysértést az új alaptörvény szövegéhez.
Ha esetleg az alaptörvény orvosolta a problémát, és olyan szövegezéssel került elfogadásra, ami már nem teremt alkotmánysértést, akkor megoldódott a probléma, ha pedig talál ilyet a beadványozó, akkor igenis, azt el kell bírálni, függetlenül attól, hogy hihetetlenül nagy számú ügyről van szó. Viszont olyan fundamentális kérdésekről is szó van, mint például Baka András büntetőeljárási törvény módosításával kapcsolatos beadványa a kiemelt ügyekkel kapcsolatban, amely jelenleg is egy elbírálás alatt álló ügy. Hogy most ez elbírálásra kerül vagy sem, elnök úr megnyugtatott minket, hogy talán ez elbírálásra kerül, de tele van a padlás vagy a raktár ilyen jellegű ügyekkel, ennél még inkább húsba vágó kérdésekkel is. Tehát azt gondolom, hogy rendkívül méltánytalan és a jogállamiság szempontjából egy botrányos megoldás az, hogy ezek a kérelmek, ezek az ügyek egyszerűen eltűnnek a süllyesztőben.
Nézzünk meg további elemeket a törvényjavaslatban, melyek azok például, amelyek szimpatikusnak is tekinthetők. Az alkotmányértelmezésnél én külön felhívom a figyelmet arra, ami Lamperth Mónikának nem tetszett, nekünk viszont tetszik, a történeti alkotmányra való hivatkozás már megjelenik az alaptörvényben, bár nem eléggé. Szerintünk is nem történt áttörés a teljes körű jogfolytonosság helyreállításában, de mégis az Alapvetések fejezet R. cikk (3) bekezdésében egy nagyon fontos lehetőséget kapott az Alkotmánybíróság. Mégpedig azt, hogy a történeti alkotmány vívmányainak a figyelembevételével is kell hogy értelmezze az alaptörvényt, ami egyszerűen megnyitja azt a lehetőséget, hogy a joggyakorlatban az Alkotmánybíróság tulajdonképpen megteremtse, létrehozza a folytonosságot jogrendünkben, amit igenis durván, erőszakosan megszakított a ’45 utáni kommunista diktatúra időszaka, és amely tulajdonképpen ezzel a rendszerváltozásnak nevezett furcsa folyamattal nem állt igazából helyre. Tehát ebben egy óriási felelőssége van az Alkotmánybíróságnak, én buzdítom erre, hogy ebbe az irányba mozduljanak el.
Különösen fontos kérdés, és erre nem kaptunk választ a törvényjavaslatból, majd kérem államtitkár urat, hogy mindenképpen tegye egyértelművé, hogy mi lesz a sorsa az alkotmánybírósági judikatúrának. Gyakorlatilag mutogattam itt ezt a vaskos könyvet, amelynek másik kötete is van, meg nyilván több tízezer alkotmánybírósági döntés született, amely tulajdonképpen a magyar jogrendben mint figyelembe veendő, alkalmazandó jogforrás szerepel a bírósági gyakorlatban, jogérvényesítésben. Tehát nagyon fontos lenne tudni, hogy mi az az egyértelmű válasz, tehát hogyan kell kezelnünk és viszonyulnunk azokhoz a korábban megszületett alkotmánybírósági határozatokhoz, amelyek bizonyos alapvető jogokat megvédtek, kibővítettek, akár a gyülekezési jogra gondolok, például ilyen a bizonyos Bukta-eset után megszületett 78/2008-as alkotmánybírósági határozat, de tucatnyit, ezret ilyet lehetne mondani. Nem látjuk jelen ennek a garanciáját.
Fontos része a törvénynek, hogy valóban ügyvédkényszert teremt ugyan, ami egyébként, most nyilván ügyvédként nyilatkozom erről, de azt mondom, hogy valóban garanciálisan segítheti a jogérvényesítését, viszont biztosítja a javaslat azt, hogy jogvédő szervezetek is eljárhatnak képviselőként. Ez nagyon fontos, főleg az alkotmányjogi panaszoknál. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Lejárt az időm, igen, mert a 15 percet néztem automatikusan. A további mondanivalómat akkor majd rendes felszólalás formájában teszem meg.
Zárásul annyit tudok összefoglalásul mondani, hogy a fent említett, elmondott okok alapján jelenleg nem tudjuk támogatni a javaslatot, de bízunk benne, hogy módosítási javaslatainkkal, amelyeket már részben vagy egészben beterjesztettünk, támogathatóvá válik a törvényjavaslat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
