DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Néhány pontra reagálnék, de ha megengedné, előtte hadd osszam meg egy múlt heti, életből hozott élményemet egy hazai vállalat látogatásánál, ahol mind a munkavállalók, mind pedig a vállalatot működtetők azt mondták, nem jó, hogyha a túlóránál ez a rideg szabályozás van. Furcsát fogok mondani: azt szeretnék az ott lévő munkavállalók, hogy több lehetőség legyen a túlórára, és ne szabályozzuk túl.
(9.20)
Értem mindazokat az aggodalmakat, amelyeket mondott, de a való életben ezt tapasztaltam. Annak pedig, hogy a túlórát megemeljük vagy hasonló, az lenne a következménye, hogy elveszi mások elől a munkát - ez egy olyan üzem volt, ahol egyébként munkaerőhiánnyal küszködnek, több száz kilométerről érkeznek dolgozók, sőt most éppen azon vannak, hogy Erdélyből jöjjenek át munkavállalók. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az élet egy picit másabb, mint amiről mi általában beszélünk, hogy most rögzítjük például a túlórát vagy a túlóra mennyiségét, és gyakran elhangzik, hogy ez kizsákmányoláshoz és hasonló dolgokhoz vezet.
Én úgy gondolom, hogy ez a példa - legalábbis számomra - meggyőző volt abban a tekintetben, hogy rugalmas szabályozásra van szükség, olyanra, amikor az ott lévő munkán a dolgozók szervezetei és a munkaadók együtt meg tudnak állapodni, és nem köti meg az állam szabályozással az ott lévők kezét például ebben a konkrét esetben, ahol éppenséggel azt szeretnék, hogy ne legyen olyan korlát, amely mondjuk, a túlóramunkát így bekorlátozza. Tehát alapvetően a munka törvénykönyvében lévő szabályozás is abba az irányba mutat, hogy rugalmas legyen ez a szabályozás. Az élet ennél sokkal összetettebb, és ha meg akarjuk őrizni a munkahelyeket, ahhoz erre van szükség. Ha még több munkahelyet szeretnénk, akkor szintén arra van szükség, hogy rugalmas legyen a szabályozás, és ha azt szeretnénk, hogy ez a nagyon-nagyon széles körű szürkefoglalkoztatás megszűnjön Magyarországon, akkor szintén erre van szükség.
Nyilvánvalóan egy-egy pontban - túlóra és így tovább - eltérő nézőpontok vannak. Én úgy gondolom, hogy az egyeztetések végén kialakul egy olyan kompromisszum, amely minden fél számára kielégítő, de azzal az eggyel tisztában kell lennünk, hogy ha nincs rugalmasabb szabályozás, akkor továbbra is marad ez a szürkemunka. Egy elborzasztó szám, hogy Magyarországon egymillió ember kap jelen pillanatban valamilyen úton-módon szürkén fizetést, tehát a fizetésének x részét valóban a munkahelyén kapja, majd utána a túlóráért vagy az egyéb túlfoglalkoztatásért járót zsebbe fizetve, és azt hiszem, hogy ez nem tesz jót sem a vállalkozónak, sem a pedig a foglalkoztatottnak.
Tehát nagyon bízom abban, hogy az egyeztetések végén kialakul egy olyan rugalmas munkaerő-piaci szabályozás, amely minden félnek megfelelő, és egy olyan rugalmas munkaerő-piaci szabályozás, amely nem akadályozza a való életet.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
