SPALLER ENDRE
SPALLER ENDRE
SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A KDNP többször is tárgyalt a szakszervezetekkel. Nem akarom túl messziről kezdeni, de még az alkotmányozás folyamatában keresett meg minket egy szakszervezet; a nevüket most nem mondom. Sok kifogásuk volt az alaptörvénnyel kapcsolatban, amelyeknek azonban egy része időközben megoldódott. A tárgyalás során ezeket felsoroltam nekik, ám ők az engedmények ellenére is úgy vélték, hogy csak akkor lesz jó az alaptörvény, ha minden úgy van benne, ahogy ők szeretnék, sőt az alaptörvény végszavazása előtt három héttel azt is megkockáztatták, esetleg el tudnám-e intézni, hogy mégse legyen új alaptörvény. Hát ennek nem tudtam megfelelni.
Most a munka törvénykönyve kapcsán tárgyaltunk a szakszervezetekkel. Négy szakszervezet tisztelt meg minket azzal, hogy elfogadta a meghívásunkat: a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Vasutasok Szakszervezete, valamint a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete. Volt olyan szakszervezet, amely bár tárgyalni szeretett volna, a konkrét meghívást nem fogadta el. A tárgyalás előzménye, hogy a parlament elé fog kerülni az új munka törvénykönyve, az a munka törvénykönyve, amely mellett a válság alatt 200 ezer embert bocsátottak el, ennyi munkahely szűnt meg. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nagyon védené ez a törvény a munkavállalókat. Ezt a törvényt akarja most a kormány megváltoztatni, a változások célja a munkahelyek teremtése.
Több körre osztottuk fel a témákat. Az első a munkavállalók jogaival foglalkozott. Itt a kormány álláspontja egyértelmű: egyszerűsíteni kell az adminisztrációt, rugalmassá kell tenni a munkaerőpiacot, mert csak ez eredményez magasabb foglalkoztatottságot. A szakszervezetek mindezzel tulajdonképpen egyet is értettek - elméletben. A gyakorlatban azonban körmük szakadtáig védelmeztek minden egyes paragrafust, amely vélt vagy valós jogokat adott a munkavállalóknak, akkor is, ha azok életszerűtlenek voltak, akkor is, ha azoknak csak a megfogalmazása módosult, a tartalma nem. Ez utóbbi például az elbocsátások indoklása kapcsán kirobbant vitában volt nagyon jól látható, ott egy paragrafusból két paragrafusra bontották ezt az indoklási lehetőséget, de a tartalma ugyanaz maradt.
Elméletben egyetértettek azzal is, hogy rugalmassá kell tenni bizonyos szabályozási módokat, azonban amikor a konkrétumok megvitatására került sor, akkor eléggé küzdöttek ellene. Ilyen volt például a kiküldetések kérdése, amely igazán nem nevezhető kardinális munkaügyi kérdésnek. Nem támogatták, hogy ez megváltozzon, holott ez tette volna rugalmasabbá a munka törvénykönyvét.
Nagyon érdekes volt számomra, hogy a szakszervezetek nem rendelkeztek konkrét számokkal. Úgy tárgyaltunk, hogy azok mögött a paragrafusok mögött, amiket védtek, nem voltak olyan számok, amelyek azt bizonyították volna, hogy mennyibe kerül ez a cégeknek, és mennyi hasznot hoz a munkavállalóknak, holott a munka törvénykönyvében minden paragrafus számszerűsíthető, megmondható, hogy milyen terhet viselnek a cégek és a munkavállalók. Legalábbis megmondható lenne, ha a szakszervezetek rendelkeztek volna ilyen adatokkal. Ehelyett logikailag kísérelték meg bebizonyítani, hogy milyen hátrányok érhetik a munkavállalókat. Sajnáltuk, hogy ezek a számok nem érkeztek el hozzánk.
Ugyanakkor kevés olyan javaslatot hallhattunk a szakszervezetektől, amelyek arról szóltak volna, hogy hogyan lehet valóban csökkenteni az adminisztrációt, valamint hogy hogyan tudnánk nekik segíteni, hiszen az is látható, hogy a szakszervezetek alapvetően az állami szférában, illetve ott erősek, ahol a közszféra pénzei vannak a tartós állami tulajdonban lévő cégeknél; azt is lehet mondani, hogy ott, ahol állami pénzt lehet elosztani és kiharcolni. Sajnos, arra vonatkozóan sem kaptunk érdemi javaslatot, hogy hogyan tudnának a magánszférában megerősödni és a magánszféra szervezettségét hogyan lehetne javítani. Kár, még egyszer mondom, mert szívesen támogattuk volna ezeket a javaslatokat.
Összességében azt éreztük, hogy a szakszervezetek a saját munkájukat az állammal akarják elvégeztetni. Ezt értjük, de nem támogatjuk. Továbbá érzünk még valamit, azt, hogy a munka törvénykönyvén kívüli viták beszivárognak a munka törvénykönyvéről szóló vitákba. Mindezt úgy, hogy a célokban és jelentős részben az eszközökben is egyetértünk. Ennek ellenére meghallgattuk a szakszervezeteket, sok mindenben egyetértettünk, a javaslatokat beépítettük a munka törvénykönyvének az új változatába, amely hamarosan a tisztelt Ház elé fog kerülni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
