DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először röviden egy mondatban erről az úgynevezett jogszabályról, amelyet a Fidesz válogatott csapata aláírt. A jogszabállyal azon kívül, hogy bornírt és kezelhetetlen, az a probléma, hogy megálltak félúton; sokkal jobb lett volna, ha például a hajléktalanokat - ha kétszer életvitelszerűen igénybe veszik az utcát -, mondjuk, 15 millió forintra büntetik, és akkor akár 15 évre is, ha átváltják ezt szabadságvesztésre, be lehet csukni a hajléktalanokat, és akkor a problémát úgy is megoldották, amikor már rég nem lesz kétharmaduk. Ebből következően azt gondolom, hogy ezzel a jogszabállyal nem kellene foglalkozni, nem is nevezném ezt jogszabálynak, egyébként dogmatikailag sincsen rendben, de ez nem az én dolgom, hogy ezt a bírálatot elvégezzem. Azt szeretném inkább elmondani ehelyett, hogy jól látszik az az ív, ahogy önök az első pillanattól kezdve kezelték ezt az ügyet, jól látszik, hogy sosem gondolták komolyan azt, hogy a hajléktalanság, a nyomor problémáját szociális eszközökkel, segítő eszközökkel kell megoldani, mindig csak egyetlenegy megoldásban gondolkodtak, az erőszakban, a rendészeti kezelésben.
Az előkészítése ennek a menetnek nyáron kezdődött, amikor megjelentek a sajtóban a különböző cikkek, jelzések az úgynevezett “csukda”-projektről, amelyen komolyan gondolkodnak a Belügyminisztériumban, hogy ilyen intézményt hoznak létre, és egy 800 férőhelyes ingatlan vásárlásáról is már szóltak a hírek. Lényegében azt kell mondjam, hogy a mai nap is ezt megerősítette, hiszen az elhangzott interpellációra adott államtitkári válasz egyértelműen azt mondta ki, hogy rendőri felügyelet alá akarják helyezni a hajléktalanokat.
Ezt követően a város mindenható főpolgármestere bevezeti a szörnyű csepeli eseményekre hivatkozva a hajléktalanbűnözés fogalmát, hajazva a szintén divatos cigánybűnözésre, és ugyanabból a logikából kiindulva. Ha továbbnézzük az eseményeket, a belügyminiszter úr kijelenti, hogy senki nem sajátíthatja ki a közterületeket, egyetlenegy csoport sem a saját céljaira. Teljesen világos, hogy a hajléktalanok a közterületeket öncélúan a saját céljaikra használják, hogy ott élhessenek. Ezt követően szintén az omnipotens főpolgármester rendeleteket terjeszt elő, amelynek az alkotmányos aggályait az ombudsman is megállapítja, és 60 napot ad ennek a rendeletnek a kijavítására, illetve átdolgozására, amely szemmel láthatóan senkit nem érdekel önök közül.
A VIII. kerületben fungáló polgármester úr pedig kijelenti egyértelműen, hogy azzal a hajléktalannal, aki nem fogadja el a segítséget, tovább nem foglalkoznak, azt a továbbiakban rendészeti problémának tekintik. Azt gondolom, hogy ez világos beszéd, mint ahogy az is világos beszéd, hogy a belügyminiszter úr az örömét fejezi ki az egyébként érvénytelen és érdektelenségbe fulladt józsefvárosi népszavazásról, és azt mondja, hogy jó úton járnak.
Tehát mindezek az események azt mutatják, hogy önök a kommunikációjukban, a közlésükben egyre jobban erősítik a hajléktalanbűnözés fogalmát, és erre hivatkozva jelentették meg ma a tisztelt Ház előtt ezt a jogszabálytervezetet, amely önmagáért beszél.
Az is világos, hogy az önök gondolkodásába nem fér bele a szegénység, nem fér bele a segítség. Önök a nemzeti együttműködés rendszere részeinek nem tekintik a hajléktalanokat, kizárólag a társadalom tekinti ezt problémának, kizárólag a társadalom tekinti ezt valóságnak.
(19.20)
Önök úgy gondolják, hogy egy kupacba szedik őket, és eldugják valahol a városon kívül vagy a városban valahol egy csukdában. A rendőrök, közterület-felügyelők a polgármesterek jóváhagyásával, hallgatólagos támogatásával a közterületeken zaklatják a hajléktalanokat, folyamatosan igazoltatják őket, folyamatosan intézkednek, és folyamatosan hoznak létre olyan állapotot, hogy a hajléktalan innentől nemcsak hajléktalannak érzi magát, hanem üldözöttnek is a saját városában, ahol él. És ez a legfontosabb probléma. Attól, merthogy valaki hajléktalan, az nem azt jelenti, hogy jogtalan. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Azt kell mondjam önöknek, uraim, bármilyen fölényesen mosolyognak, hogy a hajléktalannak ugyanolyan joga van a Magyar Köztársaságban élni, mint önöknek. Csak egy baj van: ők egy kicsit rosszabbul élnek, mint mi. Sőt, azt kell hogy mondjam, hogy Papcsák úr teljes mértékben téved. A hajléktalan nem szegény. A hajléktalan nyomorban él. (Dr. Papcsák Ferenc: Ezt mondtam!) Nyomorban él, és a nyomor nem szegénység. Az annál egy sokkal rosszabb állapot, amely az embert elsivárosítja, amely az embert ellehetetleníti, amely az emberi méltóságot veszi el, és önök azt gondolják most, hogy ezt ilyen rendészeti eszközökkel, egy ilyen oktondi jogszabállyal megoldják, és tényleg el sem tudom képzelni, hogy a hajléktalanokat hova akarják tulajdonképpen tenni, hol akarják ezeket a rendőri felügyeletet ellátó intézményeket működtetni. Valóban úgy fogják-e őket kezelni a saját országukon belül, mintha bevándorlók lennének, és migrációs jogszabályokat akarnának velük szemben érvényesíteni.
Azért rendkívül képmutató és cinikus, mert már két hajléktalan meghalt. Jön a tél, jönnek a hidegek, egyre több ember fog kerülni iszonyatosan nagy veszélybe, és miközben önök itt, uraim, előterjesztenek egy ilyen jogszabályt, aközben majd karácsony előtt ájtatos manó arccal ki fognak állni a hajléktalanok elé, és közpénzből folyamatosan fogják osztogatni a gulyáslevest különböző tereken és épületekben. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Te is osztogattad! - Taps az LMP padsoraiban.) Ami egyébként segítség, tehát jó, hogy megteszik, csak végtelenül hamis, ez a segítség végtelenül megalázó azoknak, akiket segítenek, mert pontosan lehet érezni, tudni, hogy miről van szó.
Felvetődik tehát a kérdés, hogy mit is kellene tenni. Nyilvánvalóan nem azt, amit ebben a jogszabályban sugallnak. Nyilvánvalóan nem azt, hogy a hajléktalanok számát még tovább szaporítsák, hisz azokat az embereket, akik büntetéssel fenyegetnek, menekülésre késztetik, arról nem is beszélve, hogy például a devizahitelesek kapcsán is tör felénk egy olyan társadalmi valóság, hogy nagyon sokan egyébként belecsúszhatnak a hajléktalanság borzalmába. Tehát valódi megoldásra lenne szükség!
A valódi megoldás pedig nem az ingatlanvásárlás. Főleg nem barátoktól, csókosoktól való ingatlanvásárlás, hanem azokat a karitatív szervezeteket, nagy gyakorlattal rendelkező karitatív szervezeteket, akik idáig is nagy eredményeket értek el különböző kerületekben, fővárosban, vidéki nagyvárosokban, bárhol, ezekkel kellene felvenni a kapcsolatot, ezeknek adni minél több segítséget, ezeknek a szakmai tudására alapozva kellene a hajléktalanprobléma egyik ágát kezelni.
Kellene egy humánus szociális program, amely alaptézisben abból indul ki, hogy a hajléktalan ember, és a hajléktalan problémáját meg kell oldani. És kellene végül egy olyan objektív, korrekt kutatás, amely a hajléktalanság jelenségét mélységében kutatná, és megpróbálna választ adni azokra a problémákra, amelyek a hajléktalanság eredendő okait mutatnák be, ugyanis nyilvánvalóan önök, városvezetők tudják - hiszen több helyen utaztak már Európában és máshol is -, hogy nincs olyan város, ahol ez ne lenne, a leggazdagabb városokban is létezik; nincs olyan város, ahol hajléktalanjelenség ne lenne, Londontól Berlinen keresztül akár Los Angelesig is. Egy érdekesség van. Sehol a világon - sehol a világon! - nem kezelik rendészeti problémaként. Mindenhol elsődlegesen szociális problémaként kezelik, és elsődlegesen szociális problémaként kívánják megoldani.
Végül azt szeretném nagyon csöndesen mondani a polgármester uraknak - akik nem tudom, miért ilyen sokan és bátran aláírták ezt az egyébként elképesztően rossz jogszabályt -, hogy egy kicsit több szerénység kellene, és meg kellene szívlelni azt a mondást, hogy egy embert csak akkor lehet lenézni, amikor lehajolok, hogy felsegítsem. Egyébként nem, mert bármikor történhet bárkivel bármi. Ezt azért mindig vegyék figyelembe!
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
