GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr. Én már nem kívánok államtitkár úr megjegyzésére reagálni, mert önmaga kinyilatkoztatása önmagát minősítette e tekintetben. Tehát egy általános vita kapcsán, ne haragudjon, államtitkár úr, azt gondolom, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket ellenzéki vagy épp kormánypárti képviselők felvetettek, nyugodtan el lehet mondani. Nyugodtan, hozzáteszem, még azt is, hogy 1990 előtt ebben az országban 5,2-5,3 millió ember dolgozott, most meg ezen az őszön úgy 3,8 millió. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szocialisták. - Eredményes volt. - Derültség. - Az elnök csenget.) Tudja, van másfél millió különbség e tekintetben, még talán kormánypárti képviselőtársaim is ki tudják számolni ezt nevetés közben.
Szeretném jelezni: ez oka annak, hogy ezzel a problémával szembenéz a társadalom. A hajléktalanság nem egy önként vállalt feladvány, azt az emberek hitem szerint döntő többségében nem maguktól vállalták, hanem bizonyos értelemben a sorsuk sodorta ebbe a helyzetbe őket, részben lehet, tehetnek ők is róla, részben viszont biztos, hogy a társadalmi körülmények, a környezet is befolyásolja ezt.
Ha Papcsák képviselőtársam mondatait komolyan veszem, és úgy akarom, és ő úgy mondta, hogy tisztességes és emberi megoldásokat kell tenni, akkor hitem szerint nagyon sok szociális típusú lépés kell hogy megtörténjen ezen kérdés kezelése kapcsán, és messze sokkal kevesebb rendészeti típusú kérdés. Ez pedig nem erről szól, ez ennek az inverziójáról, a fordítottjáról.
Tudja, volt egy olyan mondás valakitől, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Azt gondolom, hogy ha ezeknek az embereknek nincs semmijük, akkor 150 ezer forintos bírsággal, majd elzáratással fenyegetni őket, az nem a probléma megoldását, a probléma eltussolását hordozza magában. Nem ezt az utat kellene járni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm szépen a megértését, elnök úr. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
