VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is meglepődtem, éppen frakciótársammal beszélgettem egy másik témában, de próbálok belezökkenni a kétpercesek tengerében a vita medrébe, és megpróbálom egy kicsit szakmai síkra terelni a vitát, mint ahogyan az első kétpercesemben ezt jeleztem is.
Amit már a bizottsági kisebbségi vélemény értékelésénél is elmondtam, és annyi sok hozzászóló elmondta, itt egy óriási probléma van, az, hogy a kormánypárti képviselők fordítva ülnek a lovon. Nagyon sokan elmondták már, hogy először egy komplex rendszert vagy nem is komplex rendszert, de egy működőképes hajléktalanellátó rendszert kellene kialakítani, és utána kellene szankcionálni azt, aki nem kíván ebben részt venni. Én egyetértek azzal, és megértem azt is, a Jobbik álláspontja is az, hogy igen, vállalhatatlan az, hogy akár kismamák, akár bármilyen réteget mondhatok, de a többségi társadalom bármilyen formában kényelmetlenül vagy veszélyben érezze magát a közterületen, lehet, hogy elképzelhetők olyan helyzetek, hogy a hajléktalanok miatt. Én ezt megértem. Megértem azt is, hogy fővárosi közterületeket tulajdonképpen nagyon sok esetben a hajléktalanok használhatatlanná tesznek. Megértem. Megértem azt is, hogy vannak olyan játszóterek a nagyvárosokban, a fővárosban, ahová az ember nem szívesen viszi a gyermekét, mert a hajléktalanok tulajdonképpen ott életvitelszerűen tartózkodnak, és ugyanezt elmondhatnám akár a buszmegállókról, a villamosmegállókról és a többiről. Én ezt megértem. De még egyszer elmondom: ha nincsen kiépített rendszer, akkor nem szankcionálhatunk.
Az államtitkár úr nagyon sokszor említette a rendet. Igen, a rend szükséges. Mondjuk, egy lakásban a rendet mivel tudjuk a legjobban érzékeltetni? Egy lakásban a legjobban a rendet azzal tudjuk érzékeltetni, hogy nincsen sáros csizmanyom a folyosón. De könyörgöm, ha nincsen lábtörlő, bármennyiszer takarít fel a háziasszony, bármennyiszer mossa fel a sáros csizmanyomokat, azok a csizmanyomok három perc múlva újra ott lesznek. Tehát először a lábtörlőt teremtsük meg, és utána próbáljuk feltakarítani a folyosót.
Pár dolgot mondanék ennek alátámasztására. Most arról nem kezdek el beszélni, nem kezdem el ecsetelni, mert önök majd úgyis vitába szállnak velem. hogy nem igaz, mert rosszul nézem a számokat, de vannak olyan vidéki nagyvárosok - az összfővárosban nem ez a helyzet - , ahol igenis nem megoldott a hajléktalanok elhelyezése, sem nappali ellátás formájában, sem éjszakai ellátás formájában, és vannak olyan nagyvárosok, ha egy szeptember 1-jei adatot nézünk, a nyári időszakban várólisták vannak az éjjeli menedékhelyen, illetve a hajléktalanellátó otthonokban és a nappali ellátásban is. Akkor miről beszélünk? Mi lesz akkor itt télen?
Nagyon jól tudjuk, hogy télen megsokszorozódik a hajléktalanok száma, azoknak a hajléktalanoknak is a száma, akik igénybe kívánják venni a hajléktalanellátó intézményeket. Lehet, hogy ez a fővárosban annyira nem érzékelhető, a vidéki nagyvárosokban ez igenis érzékelhető. Itt főleg azok a félhajléktalan személyek kerülnek be az ellátórendszerbe, aki fűtetlen, legtöbbször külterületi ingatlanon élnek életvitelszerűen. Tehát még jobban megterheli majd ezt a rendszert, és így még kevésbé fognak azok a hajléktalanok bekerülni a hajléktalanellátó rendszerbe, akik ezt igénybe szeretnék venni. Tehát büntetjük őket sok esetben azért, mert nem kerülnek be a rendszerbe.
És még egy érdekes kérdés. Én megértem azt, sőt nemcsak megértem, hanem tudom is, hogy vannak olyan hajléktalanok, akik már annyira szocializálódtak az utcai életformára, a hajléktalan életformára, hogy nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehet őket visszavezetni a hajlékkal lévő életbe. Én ezt megértem. Ők egyfajta társadalmon kívüli szerepkörbe kerültek, de akkor sem a szankcionálás a megoldás. És nagyon nagy réteg az, még ezek között is, akikről azt hisszük, hogy ők már végleg szocializálódtak az utcai életre, még közülük is elég nagy számú az, akiket normális, reintegrációs programmal vissza lehetne vezetni a hajlékkal élők vagy a más megoldást választó, de nem az utcán élő emberek világába. Ezekre a programokra lenne szükség, ezekre a tréningekre, ezekre a képzésekre lenne szükség, és ezeket a módszereket kellene alkalmazni.
Csak egy egyszerű példát hozok, hogy érzékeltessem azt, hogy a jelenlegi kormányzat és a vezetés hozzáállása milyen a hajléktalankérdéshez. Volt egy hajléktalanokkal foglalkozó egyesület, ami pályázott hajléktalan reintegrációs programra. Ez állt tréningekből, állt oktatásból, sőt még emellett bele merték írni a pályázatba azt, hogy a hajléktalanok fodrászati és fogászati ellátása is támogatásra kerülhessen ebből az összegből. Visszadobták a pályázatot, mert a pályázat elbírálói azt mondták, miért akarunk fodrászt és fogászatot a hajléktalannak. Talán azért, mert a munkaerőpiacra és a normális életbe úgy tud beintegrálódni, úgy tud visszakerülni, ha a kinézete is ápolt ember benyomását kelti. Tehát itt tartunk. Ilyen alapvető problémák vannak, ilyen alapvető szemléleti problémák vannak.
Visszatérve még arra, hogy ez most megoldja-e a problémát, vagy nem oldja meg a problémát. Ezen lehet vitatkozni. Én nagyon sokszor azt mondom, hogy ez inkább csak exportálja a problémát. Azt nagyon jól tudjuk, hogy a hajléktalan személyekben van egy nagyon erős vándorlási ösztön, és a hajléktalanok nagyon kevés százaléka az, aki életvitelszerűen berendezkedik egy adott városban, folyamatosan az adott körülmények miatt vagy az ellátórendszer változása miatt változtatják a lakhelyüket. Ezt nagyon jól tudjuk. Ezt miért akarjuk ilyen intézkedésekkel felerősíteni? Ezt nem felerősíteni kellene, ezt meggátolni kellene, és egy adott önkormányzatnak végre fel kellene vállalnia azt, hogy beindít egy reintegrációs programot, és nem exportálnia és kijjebb tolnia kellene ezt a problémát.
A másik érdekes kérdés inkább szociálpszichológiai, pszichológiai kérdés. Ha egy olyan hajléktalan személyt, aki vagy véglegesen szocializálódott az utcai életformára, vagy abban a fázisban van, amikor azt gondoljuk róla, egy normális programmal vissza lehetne vezetni, ha ezt az embert erőszakkal bekényszerítjük a szociális ellátórendszerbe, tulajdonképpen bekényszerítjük egy nappali melegedőbe vagy bekényszerítjük egy éjjeli menedékhelyre, akkor gondoljuk végig, hogy mi fog történni. Egy nagyon sok szempontból a körülményei miatt, illetve az életpályája miatt, amíg eljutott a hajléktalan életformáig, valamilyen szinten antiszociálissá vált személyiség, aki dacosan küzd az intézményi formák ellen, őt bekényszerítik egy amúgy is méhkasra emlékeztető, a hangulat szempontjából és a feszültség szempontjából méhkasra emlékeztető hajléktalanszállóba vagy nappali melegedőbe, akkor gondoljunk bele, hogy ez milyen következményekkel jár, milyen problémák lesznek egy-egy éjjeli menedékhelyen.
Nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a férőhelyszámmal van probléma, hanem a dolgozói létszámmal is probléma van, tehát nem tudom, a mostani helyzet által adott dolgozói létszámmal, dolgozói felkészültséggel hogyan fogják venni azokat az akadályokat, amelyeket ezek a pluszfeszültségek fognak okozni, mert ott lesznek igazán rendészeti kérdések, mert amikor majd minden éjjel a hajléktalan szállón az ügyeletes járőr vendég lesz, akkor el lehet gondolkozni azon, hogy lehet, hogy először a problémát kellett volna megoldani, és utána kellett volna szankcionálni.
Mindazon kívül, hogy a jelenlegi ellátórendszerben nincsenek meg azok a feltételek, amelyek indokolttá tesznek egy ilyen intézkedést, azon kívül is nagyon sokszor említettük, sőt még kormánypárti képviselők is a bizottsági vita, illetve most az általános vita során kifejtették azt, hogy ezt csak azokban a városokban fogják bevezetni, ahol a hajléktalanellátó rendszer tökéletesen működik, nincsen váróhely. Ennek a törvénynek az apukáját már bevezették rendeleti formában nagyon sok városban, olyan városban is, ahol nem megfelelő a hajléktalanellátó rendszer, éppen ezért éltünk egy módosító indítvánnyal, ami arról szól, hogy garanciaként az önök által elmondott szép frázisok legyenek benne paragrafus szintjén is, illetve bekezdés szintjén is ebben a szabálysértési törvényben, ami pedig arról szólna, hogy csak azoknál az önkormányzatoknál lehet élni ezzel a lehetőséggel, csak azoknál az önkormányzatoknál lehet ezt a szankciórendszert bevezetni, ahol az ellátórendszer tökéletes, és nincs várólista.
Itt van végre a bizonyítás lehetősége a kormánypártoknál, hogy ne csak szavakban ígérgessenek nagyokat. Most én ezt nem várhatom el a kormánypártoktól, hogy a végszavazásig, a zárószavazásig dolgozzanak ki egy komplex hajléktalanellátó rendszert meg reintegrációs programot, ezt nem várom el, de legalább azt, amit még akár ebben a módosító indítványban is meg lehet tenni, hogy vegyék be a mi módosításunkat, hogy csak azokban a városokban lehet ezt bevezetni, ahol a rendszer ezt megengedi, akkor, azt mondom, valamilyen szinten elfogadhatóvá válik ez az irány, de ez mindaddig, mondom, a háttér-megerősítések, a háttérrendszerek nem működnek, addig egy ilyen intézkedés így, ebben a formában elfogadhatatlan.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
(20.40)
