KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem ugyan van mikrofonom, csak nincsen csíptetőm, úgyhogy kénytelen leszek így tartani a beszéd közben. (Novák Elődtől mikrofoncsiptetőt kap. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Gyanús kapcsolat!) Technikai koalíciók eredménye, köszönöm. Novák Előd képviselőtársam kisegített magvas gondolatai mellett egy csíptetővel is.
(17.50)
Tehát én azt gondolom, hogy az a beszámoló, illetve az a törvényjavaslat, amely most a Ház előtt áll, érdemben a parlamenti képviselők által nem ítélhető meg, éppen ezért az LMP ezt a törvényt nem fogja megszavazni. Nagyon egyszerűen azért, mert az elmúlt időszakban lényeges változások voltak a médiarendszer átalakításában, és ezt a beszámoló semmilyen módon nem tükrözi. Az egyik alapprobléma ezzel a beszámolóval, hogy nem tudjuk, hogy az ORTT, illetve a Médiatanács döntése, illetve az egész intézményrendszer átalakulása hogyan befolyásolta a pénzügyek alakulását. Tehát nem lehet elválasztani a különböző időszakokat.
Ennél is fontosabb az, hogy ebben az időszakban már elindult az a fajta médiatörvénykezés, ami sokadik hullámban szép fokozatosan nyeste vissza a sajtószabadság különböző intézményi garanciáit, és ebben az időszakban jelentősen átalakultak az ezt a beszámolót is érintő jogszabályok, jogszabályi környezet, és éppen ezért gyakorlatilag szintén értelmezhetetlenné válnak ezek a számok, amelyek itt vannak előttünk. És végül a harmadik, ami a legfontosabb, ami az egész folyamat megítélése szempontjából kulcsjelentőségű, ez pedig az, hogy időközben a korábbi, többé-kevésbé paritásos elven működő médiafelügyeleti rendszer, az ORTT rendszere helyett, amelyben minden parlamenti pártnak volt egy képviselője, bár így is kétségtelenül érvényesült a mindenkori parlamenti többség a testületen belül, de mégiscsak minden parlamenti pártnak volt delegáltja, és ezen keresztül meg tudta ítélni az ORTT döntéseit, illetve a különböző pénzügyi tranzakciókat, ez a lehetőség most nem áll fenn, tehát tulajdonképpen csak a beavatottak tudnak ezek mögé a számok mögé látni. Ez önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy nemet mondjunk ennek a beszámolónak az elfogadására, de azért én is felhívnám a közvélemény figyelmét néhány olyan problémára, amit a beszámoló sorai közül ki lehet olvasni.
Ahogy az már elhangzott, a két kereskedelmi televízió által befizetett médiaszolgáltatási díj elmaradt a várttól, és ezt csak sejteni lehet, nem ebből az anyagból, hanem a hosszabb szöveges beszámolóból, hogy ez a negyedéves fizetésre való átállás miatt alakulhatott így. Ennél azonban érdekesebb történet az országos rádiók története. Talán emlékeznek rá, hogy ebből óriási botrány volt, ha jól emlékszem, 2009-ben vagy 2010 elején az akkori ORTT döntött a két országos sugárzású rádiófrekvencia odaítéléséről. Ennek a döntésnek a nyomán az ORTT akkori elnöke, Majtényi László lemondott, és végül is jogerős bírósági döntés is van arról, hogy ez a döntés nem volt jogszerű, egyszerűen azért, mert az egyik pályázó nem volt abban a helyzetben, hogy ő egyáltalán pályázhasson erre a frekvenciára, illetve a pályázatában el is felejtette megnevezni azt a kizáró okot, hogy ő már birtokol egy frekvenciát, ami elvileg lehetetlenné teszi azt, hogy ezt a új frekvenciát megkapja.
Ráadásul a pályázati kiírásban az szerepelt, hogy az ORTT növelni akarta a rádiófrekvenciák értékesítéséből származó műsorszolgáltatási díjat, tehát a potenciális bevételt. Ehhez képest azt látjuk, ami ebből a beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy az egyik esetben, az Advenio által birtokolt esetben, tehát a Class FM esetében valóban növekedett ez a díj, azonban a másik rádió esetében ez a díj csökkent, és egyáltalán semmilyen módon nem utal ez a beszámoló, illetve a hosszabb szöveges beszámoló sem arra, hogy ez tulajdonképpen miért következett be.
Ez azért fontos, és azért hozom most itt föl a két rádió ügyét, mert az ORTT helyett felálló Médiatanács egyik első fontos döntése volt az, még a tavalyi évben, hogy a Klubrádió által beadott frekvenciapályázatot, amit az ORTT még meg tudott ítélni, és oda is adta ezt a Budapest környéki frekvenciát a Klubrádiónak, de már nem tudta aláírni a szerződést. Az új Médiatanács azt gondolta, hogy ez a szerződést nem fogja aláírni, és az érve az volt, hogy a Klubrádió nem is pályázhatta volna meg ezt a frekvenciát, hiszen már birtokolt egy másik budapesti frekvenciát. Magyarán, az az elv, ami miatt meg lehetett volna támadni a korábbi rádiófrekvencia-pályázatot, és ott, ahol éppen az akkori ORTT vezetése, élén egyébként Szalai Annamáriával, úgy gondolta, hogy igenis joga volt az Adveniónak megpályázni ezt az új frekvenciát, miközben a törvény szerint ezt nem tehette volna meg, ugyanez az érvelés az ellenkezőjére fordult a Klubrádió esetében, amely egyébként a pályázatában felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg is birtokol egy budapesti frekvenciát, de mire megkapná az új frekvenciát, addigra le fog járni a szerződés ennél a korábban használt budapesti frekvenciánál. Tehát ebben az esetben viszont azt gondolta a Médiatanács, hogy ebben az esetben mégiscsak igazak azok az elvek, amelyeket korábban nem érvényesítettek, és amelyek miatt Majtényi László annak idején le is mondott.
Ez azért fontos, bár ez már a 2011-es tevékenysége a Médiatanácsnak, de hasonlóan mutatja azt, mint ahogy egyébként a 2011-es döntések túlnyomó többsége, hogy a Médiatanács valóban a politikai küldetését teljesíti, ez pedig az, hogy miközben a Klubrádió pert indított ennek a bizonyos budapesti frekvenciának a visszaszerzése érdekében. Tehát per alatt áll, nincs jogerős döntés arról, hogy kié is ez a frekvencia, mégis a Médiatanács néhány nappal ezelőtt kiírt egy újabb pályázatot erre a frekvenciára, aminek feltétlenül az lesz az értelme, vagy az lesz a várható eredménye, hogy mindenképpen pereskedni fog vagy a Klubrádió, vagy pedig a frekvenciát elnyert új pályázó, hiszen a pályázatban nem is szerepelt az, hogy ez a frekvencia tulajdonképpen nem szabad, hiszen per alatt áll. Úgyhogy itt érdekes dolgok fognak még történni ennek a pályázatnak a kapcsán.
Akkor térjünk vissza mégis a beszámolóra, hiszen beszéljünk a tárgyról. Ebből a beszámolóból, a pályázati kiírással ellentétben, egyértelműen kiderül, hogy nem növekedtek ezek a bevételek, tehát tulajdonképpen a pályáztatás egyik fő célkitűzése nem teljesült. Tehát azzal, hogy a jogállamiságot szembeköpték ezzel a pályázattal, még az adófizetők sem várhatják el azt a bevételt, amit elvárhattak volna ebben az esetben.
Még néhány apróság, amit apróságnak kell mondanom, bár egyértelműen nem az. Például az egyik táblázatban a 25. oldalon az szerepel, hogy 958 millió forinttal csökkent a médiaszolgáltatási díj, miközben más számításokból azt lehet kiolvasni, hogy ez a csökkenés valójában 1,2 milliárd forint.
Aztán nem derül ki a beszámolóból, hogy miért nem utaltak tovább az üzemben tartási díjból 1,1 milliárd forintot. Ez egy elég horribilis összeg ahhoz, hogy valamilyen módon iránymutatást kapjon az ember arra, hogy miért nem történt meg ez az átutalás. Az is kérdés, hogy miért 240 millió forintra csökkent a továbbutalandó műsorszolgáltatási díj, amikor a TV2 500 millióval fizetett kevesebbet. Ez sem derül ki a beszámolóból. Talán sejteni lehet, hogy a régi Danubius Rádió által befizetett többletdíj miatt van ez a különbség.
És még sorolhatnám az ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatos további aggályainkat, de a lényeg az, hogy egy olyan médiaszabályozási rendszer alakult ki Magyarországon, ahol folyamatosan puhultak fel a jogszabályokban az átláthatósággal kapcsolatos intézményi garanciák, és mindezt a folyamatot ráadásul egy olyan testület vezényli le, és egy olyan testület gyakorolja a parlamentnek azt a fajta jogosultságát, hogy valamilyen módon a médiarendszert, a hírközlést és az ezzel kapcsolatos pályáztatási, illetve egyéb döntéseket felügyelni tudja, egy olyan testület teszi ezt, amely ebben az időszakban, amelyről a beszámoló szól egyébként, még nem is a törvény végrehajtásával, hanem leginkább az írásával volt elfoglalva. Mindenféle pletykákat ismerünk arról, és az én komputeremen is van egy olyan változata a médiatörvénynek, az idén január 1-jén életbe lépett médiatörvénynek, ahol a szerző a Word Office szerint a Médiatanács egyik tagja.
Tehát tulajdonképpen az átmeneti időszakról beszélünk, ennek az átmenetnek minden kaotikus jellegével együtt. Éppen ezért szeretném újra hangsúlyozni, hogy ez a beszámoló a parlament által érdemben nem ítélhető meg, éppen ezért nem is támogatható.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból. - Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Elég halk!)
