BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Sajnálom, hogy ez a tárgyszerűnek indult hozzászólás egy szociálpopulizmusba hajlott át a végén, mert annyira komolytalan volt a kérdés, hogy ki élt itt szegénységben, hogy még a saját frakciójából sem sikerült mindenkinek feltennie a kezét. (Szabó Timea: Csak a kormánypárti képviselőket kérdeztem!) Csak a kormánypártiakat kérdezte. Értem. Miért nem kérdezte azokat, akik az előző hatvan évben kormányoztak? Hadd mondjam azt - és ezt személyesen is mondom -, hogy a sorainkban keresni az előző rendszer kivételezettjeit, valóban súlyos populista hibára vall.
Szerintem ennek a komoly ügynek a kapcsán őrizzük meg a komolyságunkat. Én nagyon sok embert ismerek ezen az oldalon személyesen is, aki ma sem a kivételezettek közé tartozik, és mind gyermekkorában, mind ifjúkorában megismerte nemcsak a szegénységet, hanem azt is, hogy abból hogy lehet a saját erejéből magát kiküzdenie, adott esetben egy diktatórikus társadalmi rendszer nem túlságosan támogató politikája ellenére is.
Ha valóban arról a súlyos helyzetről akarunk beszélni, amit a leszakadás és a kiszorulás jelent, akkor arról mindenképpen érdemes, s nemcsak ezen a napon, hanem alapvetően, hiszen ha valaki kiszorul és leszakad a társadalom közepétől vagy tehetős rétegeitől, annak sokkal nehezebb úgy éreznie, hogy ő a nemzeti közösség tagja, mintha jó körülmények között él. Ez a feladat nemcsak egy nemzeti ügy, hanem egyszerre európai és egyetemes feladat is. Ami az ön hozzászólásából hiányzott, az az, hogy ez egyszerre jelenti egy ország gazdaságának a versenyképessé tételét, a fenntartható fejlődés szem előtt tartását és az egyes emberek, emberi közösségek, különösen a családok életminőségének a javítását, vagyis mondjuk úgy, hogy a társadalmi versenyképesség növelését.
Mindarra, amit elmondott, azt tudom válaszolni így másfél évvel a kormányzás elkezdése után, hogy mégis miből, képviselő asszony. Mert az előző kormánynak az a politikája, hogy szétosztani meg ígérgetni lehet, csak éppen a forrásokat nem teremtjük meg rá, olyan helyzetet hozott létre, hogy másfél év alatt még nem sikerült az egész szegénység problémáját megoldani. Osztogatni akkor lehet, ha előbb létrehoztuk, megtermeltük a rávalót, mert ha segélyekből osztogatunk, adott esetben nyugati segélyekből, akkor a jövőt zálogosítjuk el. Ezért ez a három szempont együtt: a versenyképesség, a társadalmi versenyképesség és a fenntartható fejlődés az, amelyik kijelöli ennek a kormánynak az útját. Ennek a három alapelvnek az együttes alkalmazásával lehet jó gazdasági, foglalkoztatási, oktatási és szociálpolitikát folytatni, és ez együtt tud majd esélyt nyújtani a ma még mélyszegénységben élőknek.
Azt nem tudjuk ígérni, hogy holnapra megszüntetjük a szegénységet, de azt mindenképpen ígérjük, hogy a kormány munkájának minden területe arra irányul, hogy az önfenntartó erőt, ami az emberekben van, a kezdeményezőkészséget, ami nélkül a felzárkózás nem lehetséges, újra felébresszük és életben is tartsuk. Ennek legfontosabb eszköze az értékteremtő munka. Ezért indítottuk a Start-munkaprogramot, mert ismerjük Roosevelt elnöknek azt a mondását, hogy aki segélyt ad egy embernek, az megmenti talán a testét, a biológiai létezését, de aki munkát is ad neki, az megmenti a lelkét is, mert a munka ebből a szempontból a felzárkózási politikának a középpontjába kell hogy kerüljön. Ezért teremtjük újjá a magyar vidék önfenntartó képességét. Esetleg mondhatott volna néhány szót arról, hogy ma már akár az élelmiszer-ellátásban, akár a közétkeztetésben éppen olyan intézkedéseket hoztunk, hogy a közösség a saját erejéből tudja megtermelni a szükséges javakat, vagy ha az oktatási rendszer átalakítása után az állam kezébe veszi az alapfokú oktatást, akkor nagyobb esély van arra, hogy a szegény falvak iskolájában is legyen a gyermekeknek esélyük a jó minőségű oktatáshoz.
Persze a társadalmi befogadás, a szolidaritás eszméje és a keresztény felebaráti szeretet megköveteli, hogy miközben a kormány ezeket a programokat indítja, minden emberben meglássuk azt az embertársat, akivel közösségben kell élnünk, még akkor is, ha nem közvetlen hozzátartozónk, és még akkor is, ha ő ma szegény körülmények között éli az életét. Tehát a szegénység leszólása, a szegények megvetése egyetlen közéleti szereplőnek sem lehet egy megengedett viselkedésforma.
A szegénység elleni világnap alkalmából a kormányzati felelősséggel és annak terhével igyekszünk minden embernek ilyen módon esélyt nyújtani a gazdasági válság és a megörökölt nehéz helyzet ellenére az iskolázottsági szint növelésével. 600 ezer gyerek ingyenes étkeztetése bővülés az előzőekhez képest, a lakásfenntartási támogatás kibővítése, a romaprogram elkészítése, a legnagyobb ösztöndíjrendszer, amit az elmúlt húsz évben lehetett találni, mind-mind arra szolgál, hogy igaza legyen majd egyszer Tisza Istvánnak, aki azt mondta miniszterelnökként, hogy mindenkinek éreznie kell, hogy a nemzeti közösség tagja.
Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
