SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! “Valahányszor férfiakat és nőket arra ítélnek, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erőink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését.” Ez az idézet a francia Joseph Wresinski atyától, az “ATD Negyedik Világ” mozgalom alapítójától származik. Az általa is kezdeményezett mozgalom hatására az ENSZ Közgyűlése 1992-ben nyilvánította október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjának. Erre emlékezünk ma világszerte.
Ma Magyarországon, 21 évvel a rendszerváltás után egyre súlyosbodó probléma a szegénység. A társadalmi kirekesztés különösen sújtja a munkanélkülieket, az iskolázatlanokat, a kistelepüléseken élőket, a romákat, a gyermeküket egyedül nevelőket, a nagycsaládosokat, a fogyatékkal élőket, a hajléktalanokat. Hazánkban az uniós mértékkel mérve is 15 százalékos, és ami elképesztő, a gyermekek körében 25 százalékos a szegénységi küszöb alatti arány. A társadalmi kirekesztés folyamata a kettészakadó, darabjaira hulló társadalom rémével fenyeget minket.
Nekünk, képviselőknek kötelességünk az, hogy ezeket a káros folyamatokat visszaszorítsuk, hogy munkánkkal tegyünk a szegénység ellen. A jövedelemelosztás egyenlőtlenségeit korrigálva, a valódi munkahelyteremtést támogatva, a lakásviszonyok javításával, a gyermekek iskolai szegregációjának visszaszorításával vagy éppen a kisebb települések közlekedési nehézségeinek enyhítésével tudunk tenni a szegénység ellen.
De hadd közelítsem meg ezt a kérdést egy másik oldalról is. Holnap, azaz október 18-án lesz 50 éves az európai szociális charta. Ez az Európa Tanács által 1961-ben aláírással megnyitott nemzetközi egyezmény “a szociális jogok fundamentuma, Európa lelkiismerete”, összhangban az ENSZ egyetemes emberi jogok nyilatkozatával.
A mára már chartacsomaggá bővült jegyzőkönyveket és cikkelyeket Magyarország többé-kevésbé ratifikálta. De az elfogadott és ratifikált cikkelyek, jegyzőkönyvek korántsem jelentik azt, hogy elégedettek lehetünk a bennük szereplő szociális jogok érvényesülésével. Hiszen csak néhány példát hadd említsek: az erőltetett közmunkaprogramok mennyire alkalmasak arra, hogy Magyarország - ahogyan a charta fogalmaz - hatékonyan védje a dolgozók jogát a foglalkozás szabad megválasztására és a megélhetés biztosítására? Az új munka törvénykönyve mennyiben fogja szolgálni az igazságosabb munkafeltételekhez való jogokat? A felsőoktatás szűkre záródó kapui mennyiben biztosítják a minél szélesebb rétegek képzéshez való jogát? A csökkenő vagy reálértékükből jövőre is veszítő szociális normatívák, az állami szociális támogatások befagyasztása mennyiben szolgálják a jóléti szolgáltatásokból való részesülés jogát, a szociális ellátások, szolgáltatások előremozdítását? A jobb helyzetben élőknek többet juttató családi adózás rendszere mennyiben szolgálja a szegénységben élők szociális védelmét? A gazdagok számára elérhető végtörlesztés lehetősége vagy a bérlakások szerepét figyelmen kívül hagyó, a lakhatási támogatásokhoz való hozzáférést szűkítő lakáspolitika mennyiben szolgálja a szegényebb családok lakhatási biztonságát? A hajléktalanokat üldöző, büntető, kiszorító politika mennyiben szolgálja a hajléktalanság problémájának megoldását?
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Hadd kérdezzem meg önöktől, tegye fel a kezét az, aki saját bőrén tapasztalta a szegénységet. (Néhányan jelentkeznek.) Viszonylag kevés; az LMP-ben nagyobb arányban. (Zaj, derültség a kormánypártok soraiban.) Azt hiszem, azért így már érthető, hogy miért fogadják el önök (Zaj. - Az elnök csenget.), hiszen valószínűleg nem is értik, hogy mit jelent az, hogy egy család 130 ezer forintból él Nógrádban, Borsodban vagy Békés megyében; hogy ezeknek a családoknak mit jelent a 16 százalékos egykulcsos adó, vagy önöknek nyilvánvalóan, mivel viszonylag kevesen tették fel a kezüket, fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent az, ha valaki saját hibáján kívül elveszíti otthonát, hajléktalanná válik és padon kényszerül aludni.
(13.30)
Ha értenék, akkor már nem lehetne napirenden az, hogy a hajléktalanokat 150 ezer forint pénzbírsággal sújtjuk, és akár börtönre ítéljük azért, mert a padon kényszerülnek aludni. Ajánlom kedves képviselőtársaimnak, menjenek ki a Kossuth térre, beszélgessenek ott az emberekkel, állampolgárokkal, hajléktalanokkal, és nézzék meg, hogy kiket készülnek bebörtönözni. Azt gondolom, hogy az ilyen politikát csak az tudja támogatni, aki mindig is a húsosfazék mellől osztotta az észt. (Zaj a kormánypárti oldalon.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök dolga az, hogy hogyan számolnak el a választóikkal, de ők is el fognak gondolkozni a közvetkező választás előtt, hogy kire adják a voksukat.
Köszönöm. (Taps az LMP soraiban. - Dr. Fónagy János: Harminchat év alatt egyszer sem láttam képviselő asszonyt Ózdon!)
