KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A tömeges elszegényedés és az obszcén egyenlőtlenségek jelenléte egy olyan korban, amikor a tudomány és a technológia lélegzetelállító eredményeket tudott felmutatni, a rabszolgasághoz és az apartheidhoz hasonlóan súlyos bűnöknek számítanak - mondta Nelson Mandela dél-afrikai elnök, az apartheid elleni küzdelem egyik élharcosa.
Ma a világon közel egymilliárd ember él mélyszegénységben, és egyre jobban terjed az elszegényedés, amely az utóbbi évtizedben leginkább a fejlett világ középosztályát sújtotta. Az abszolút szegénység mértékét a Világbank által elfogadott 1 dollár 25 centes napi bevételhez kötik, de a fejlett országokban a relatív szegénységet általában az átlagbér 60 százalékában húzzák meg. Mindkét megközelítés fontos, hiszen a fejlődő országokban sokan a túlélésért küzdenek, de az anyagi hátrányok miatt a társadalmi kirekesztettség a fejlett országokban is egyre nagyobb szakadékokat teremt a különböző osztályok, népcsoportok, sok helyen a vallási közösségek között.
A kettő azonban élesen nem választható el egymástól, mert a társadalmi kirekesztettség, vagyis az oktatáshoz, egészségügyhöz, szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés a szegény országok szegényeit is sújtja, és veti vissza minden törekvésük ellenére a talpra állásban. A szegénység különböző dimenziói ugyanis erősítik egymást: a szegény embereket diszkriminálják, de sokan azért szegények, mert sújtják őket az ellenük irányuló előítéletek. Azok, akik ellen vallásuk, etnikai hovatartozásuk miatt előítéletekkel viseltetnek, sokkal kiszolgáltatottabbak a munkaerőpiacon és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés terén is, mint más, hasonlóan rossz gazdasági helyzetben lévő családok.
A szegénység nemcsak erőforrás, hanem elosztás kérdése is. Számos kutatás, így például Amartya Sen indiai származású közgazdász Nobel-díjas munkája is bizonyítja, hogy a nélkülözés legritkábban az erőforrások hiányából és leggyakrabban az erőforrások igazságtalan elosztásából ered. Ma a születési lottó eredményeképpen egy gyermeknek négyszer jobbak az életesélyei, ha a fejlett világba, mint ha a fejlődő világba születik. A világ 500 leggazdagabb emberének bevétele pedig meghaladja a világ 416 millió legszegényebb emberének bevételét együttvéve.
A millenniumi fejlesztési célok, amelyek 2000-ben jöttek létre a globális szegénység felszámolásáért, tavaly töltötték be tizedik évüket. Az első és legfontosabb cél, a szegények számának megfelezése 2015-re, elsősorban Kína és India gyors fejlődésének köszönhetően megvalósulni látszik. 40 millióval több gyerek jár már iskolába, mint 2000-ben, de sajnos a gyermekhalandóság csökkentése nagyon lassan halad. A következő maradék öt évben rengeteg dolga lesz az ENSZ-tagállamoknak, miközben a fejlett világ maga is egyre súlyosbodó gazdasági és társadalmi válsággal küzd.
De az egyenlőtlenségek, tisztelt képviselőtársaim, egyre nagyobb mértékben vannak jelen az országhatárokon belül is. Az Egyesült Királyságban például - 2005-ös adatok szerint - a jómódú régiókban élők hét-nyolc évvel tovább élnek, mint a szegény régiókban élők, és hasonló adatokat mondhatunk Magyarországról is a leszakadó térségekben. Hazánkban is hasonlóan kétségbeejtő adatokat találunk ugyanakkor az élet minősége terén is; olyanokat, amelyek a mélyszegénységben élőket sújtják, és leginkább a fejlődő világban találkozhatunk velük szembe. Félreértés azt gondolni, hogy a szegénység csak a világ bizonyos részeit sújtja, és hogy csak a társadalom bizonyos csoportjait. A 2008-as pénzügyi válság óta ugyanis a kialakult helyzet és a rá adott hibás politikai válaszok hatására egyre nagyobb társadalmi csoportok veszítik el munkájukat, kerülnek megállíthatatlan adósságspirálba, és indulnak el az elszegényedés útján.
A modern, fejlett világban növekvő szegénység elleni küzdelem során egyre többet tanulhatunk a fejlődő országok erőfeszítéseiből. A vidéki szövetkezetek, a méltányos kereskedelem támogatása, a helyi közösségek megerősítése, a szexuális és egészségügyi felvilágosítás és az ehhez hasonló projektek esetén a sikeres megoldások két nagyon fontos alapelvre épülnek: először is az aktív állampolgárok jelenlétére, vagyis a jogaikat ismerő és gyakorló közösségekre, akik részt vesznek a jövőjüket illető döntésekben; másodsorban a hatásos és átlátható kormányzásra, amely polgárai által számon kérhető, és felelősséget vállal a szociális és gazdasági kérdésekben egyaránt.
Az aktív állampolgárok és a hatékony állam együttműködése szükséges ahhoz, hogy a szegénységtől megszabaduljunk. Ehhez elsősorban politikai akarat kell helyben és nemzetközi szinten egyaránt, vagyis annak felismerése, hogy a szegénység elsősorban az egyenlőtlenség és nem az erőforrások hiánya. A szegényeket sújtó további megszorítások helyett a gazdagok (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) felelősségvállalását erősítő pénzügyi tranzakciós adók, a bankárok bónuszainak maximalizálása és a méltányos kereskedelmi szabályok mellett a helyi közösségek társadalmi és gazdasági erősítése is elengedhetetlenül szükséges.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)
