VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): A szegénység elleni világszintű küzdelem napján és a szociális charta elfogadásának napján, évfordulóján kötelező megemlékeznünk ebben a Házban a lakhatási szegénységről is. A lakhatási szegénység ma Magyarországon mintegy egymillió embert érint. Köztük vannak azok, akik elfogadhatatlan minőségű lakásban élnek, köztük vannak persze természetesen a hajléktalanok is, köztük vannak azok, akik rezsi, illetve lakásfenntartási problémájuk miatt nagyon nehéz helyzetben vannak, és köztük vannak azok a fiatalok is, akiknek a megfelelő lakásba való költözése csupán álom marad.
A kormányzat messze harsogja az összes létező hazai médiumban, hogy senki nem kerülhet az utcára, senkit nem hagynak fedél nélkül, miközben úgy érezzük, hogy sokkal több a szó, mint a tett.
Mennyi az forintra lebontva? Mennyit szán a kormány érdemi intézkedésekre, hogy a lakásszegénységet felszámolja? Ezzel párhuzamban mennyit szán a kormány arra, hogy mindezt a csekély tevékenységet a televíziókban és hirdetőtáblákon hirdesse? Ez egy fontos kérdés. Mi lesz a lakhatási szegénységben élőkkel? Kérem, adjon választ, államtitkár úr, azoknak a kistelepülésen élőknek, akik számára a szélsőségesen rossz helyzetbe került önkormányzatok nem képesek az alapvető segítségnyújtási formákat sem megadni, amelyek igénybevételére az ott élőknek törvény által biztosított joguk van.
Ugyanis arról van szó, hogy a kormányzat szigorította a lakásfenntartási támogatáshoz való jutás feltételeit a kötelező vagyonvizsgálattal.
(15.30)
Több önkormányzat viszont megfelelő kapacitások és források nélkül nem tud ennek eleget tenni. Az el nem végzett, illetve késői vagyonvizsgálatok miatt félő, hogy nem juthatnak hozzá a rászorulók a lakásfenntartási támogatáshoz. Hogyan akarja így ez a kormány leküzdeni a lakhatási szegénységet?
Köszönöm szépen.
