Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A népesedési válság mellett napjaink egyik legnagyobb és legsúlyosabb problémája egyértelműen a fiatalok külföldre való elvándorlása, folyamatos távozása. Egy nemrég publikált akadémiai kutatás szerint a hazai középiskolások mindössze 39 százaléka vallott úgy, hogy egészen biztosan hazájában élné le az életét, és nem vállalna külföldi munkát, vagy pedig nem telepedne oda tartósan. Ez egy katasztrofális számadat.
A válaszadók csaknem egyharmada külföldön telepedne le, míg további 31 százalékuk egyelőre nem döntött a kérdésben. Sajnálatos módon a döntésük előre prognosztizálható, várható. Kifejezetten ijesztőek tehát a középiskolások és egyetemisták körében végzett felmérések adatai, pedig nyilvánvaló, hogy hosszú távon egy helyes gazdaságpolitika, a munkahelyteremtés bővítése, nagyon fontos módon a közbiztonság megteremtése és a hazai tulajdonú gazdaság kiépítése a multinacionálissal szemben egyértelműen segíthetné a fiatalok itthon maradását.
Ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy helyes gazdaságpolitika sem képzelhető el reprodukció, önmagunk népesedési értelemben vett pótlása nélkül. Látható, hogy már szakmai területeket érint, olyan súlyos az elvándorlási hullám, gondolok itt elsősorban az egészségügyre, az építőiparra, vagy akár a vendéglátóiparra, ahol mondjuk gyógyászati téren teljes összeomlással is számolhatunk éveken belül, kimondottan annak köszönhetően, hogy sem ez a mostani kormányzat, sem pedig az eddigiek nem képesek érdemben gátat szabni annak, hogy egy átlagos magyar fiatalt egy átlagos külföldi munkakörben mintegy négyszer akkora fizetés vár, mint itthon. Ezt pedig nem lehet ellensúlyozni semmiféle röghözkötési gyakorlattal, semmiféle ösztöndíjprogrammal.
Látható, hogy rendszert kellene végre váltani, és szerkezetátalakítást kellene végrehajtani. Nem fog egy fiatal, aki 100 ezer forintot sem keres, itthon maradni akkor, hogyha 400 ezret kereshet meg Ausztriában, ráadásul jobbára euróban, tehát látható, hogy valamit tenni kell, mert Magyarországon lenne forrás arra, hogy változtassunk ezen a területen. Hiszen egy elhibázott gazdaságpolitika, most már több mint két évtizede, indokolatlan kedvezményekkel jutalmazza a multinacionális tőkét, a magyar kis- és középvállalkozók kárára, emellett pedig elnézi, cinkos, sokszor hazaáruló módon elnézi, hogy ezermilliárdos nagyságrendű tőkét vigyenek ki hazánkból adózatlanul és évente olyan multinacionális érdekeltségek, amelyek azt mondják, hogy az anyavállalatuktól megveszik a technológiát vagy a gyártási eljárást, és adózatlanul viszik ki ezeket az óriási összegeket Magyarországról.
A kérdés tehát adódik: akar-e a kormányzat szakítani ezzel a hibás iránnyal, vagy pedig cinikus módon, csak ezzel a négy évvel foglalkozva, nem foglalkozván a magyar jövővel, a magyar reprodukcióval, azt mondja, hogy rendben van ez így, részesítsük a multikat előnytelen kedvezményekben, hagyjuk, hogy kivigyék az országból az ezermilliárdokat adózatlanul, miközben a fiatalok itthon tartására lenne tőke abból a bevételből, amit a multik tisztességes megadóztatásával itthon lehetne tartani, egy tisztességes családellátó szolgálat kiépítésével együtt.
Van-e bátorság a kormányban ahhoz, hogy változasson ezen? (Taps a Jobbik padsoraiból.)
