DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hárman egy ellen próbálom védeni azt a helyzetet, amelyikkel szembeszegültek, és érzem azt a történelmi felelősséget, amit Kovács képviselőtársam mondott, hogy ha megszavazom, akkor milyen komoly következményei lesznek.
De mivel azt hiszem, hogy már ő is négy éve itt ül velem a parlamentben, sőt még azt megelőzően is, éppen ezért ezt a történelmi felelősséget hordta már egyszer, úgy, hogy megpróbált neki megfelelni - nem nagyon sikerült.
Összességében azt kell mondanom, hogy az egész világon az egészségügy átalakítása zajlik. Mindenütt hatalmas problémákat okoz az egészségügyi rendszer átalakítása azért, mert rendkívül gyorsan fejlődik az egészségügy. Minden ország más egészségbiztosítási hagyományokat hordoz, és ez bizony alapvetően meghatározza azt, hogy egy szakmai, egy politikai rendszeralkotás, mint az már több alkalommal megtörtént a magyar egészségügyben, mennyire befogadóképes. Ha ez a társadalom számára nem igazán befogadóképes, akár a legjobban tervezett szakmai rendszer is megbukik.
Mi várjuk a kormánytól azt, hogy olyan rendszert alkosson, amelyikben az állam valóban minden beteg emberért felelősséget vállal.
Az előző ciklusban valóban hevesen tiltakoztunk, mint azt Kovács képviselőtársam elmondta, sok olyan dolog ellen, amit mi nem tartottunk elfogadhatónak. Mondok például néhány dolgot.
Nem tartottuk elfogadhatónak, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank támogatásával a HospInvest privatizálja a kórházak körülbelül 20 százalékát Magyarországon. Nem tartottuk elfogadhatónak, hogy olyan biztosítási rendszert alakítsanak ki, amelyet önök, illetve az önök szakértői úgy minősítettek később, hogy olyan biztosítási egységekből állnak, amelyek autópálya-csomópontok a semmiben.
Valóban nem tartottuk elfogadhatónak, mert úgy éreztük, hogy az egész összességében fix pénzkivonás Magyarország lakóinak a zsebéből, de hová? Külföldre. Tehát nem ide, haza, hanem külföldre.
Önök gyakorlatilag az egészségügyből úgy akartak pénzt kivenni, hogy az nem Magyarországon hasznosul. Tehát amikor ilyen erős kifejezéseket használnak, akkor én emlékeztetném ezekre a történésekre önöket, amelyek az elmúlt négy évben történtek. Bizony, kemény idők voltak, és én ezekben a kemény időkben nagyon sokszor tárgyaltam itt éjszakákon keresztül azokról az egészségügyi törvényekről.
Ami a törvények előkészítését illeti, az előző négyéves képviselői pályafutásom során egy alkalommal voltam meghívva, és senki az akkori ellenzéki képviselők közül nem volt más alkalommal meghívva az akkori Egészségügyi Minisztériumba. Amikor felérkeztünk Horváth Zsolt képviselőtársammal, és bementünk a terembe, akkor még úgy tudtuk, hogy egy előkészítendő törvényt fogunk tárgyalni. Amikor beléptünk a terembe, megtudtuk, hogy a törvényt már beadták.
Ennyit arról a közös konzultációról, amit az öt párt egymás között tartott ezekről a törvényekről.
Nyilvánvalóan az, hogy Magyarországon tradicionálisan egy olyan egészségügyi rendszer van, amelyiknek a szolidaritás az alapelve, az meghatározza, hogy hogyan lehet hozzányúlni az egészségügyi rendszerhez.
Az államtitkárság tartott a megyékben egy konzultációt, végigment minden megyén, és ott meghallgatta az egészségügyi dolgozókat, magam több vitán is részt vettem. Azután volt egy olyan jellegű előzetes egyeztetés, amelyikben az államtitkárság megkérdezte az egészségügyi dolgozóknak azt a részét, amelyek egyes szakmákban meghatározóak, hogy az adott szakmai tevékenységet rendszerszerűen hogyan minősítik. Vagyis melyek azok az intézmények, amelyek a legkiemeltebb feladatokat látják el, és melyek azok az intézmények, amelyek átlagos feladatokat látnak el ebben az országban. Gyakorlatilag erre az egész magyar orvosi szakma válaszolt.
Azután, amikor mindez megvolt, akkor közben folyt egy olyan jellegű munka, hogy vizsgálták azt, hogy a betegutak Magyarországon milyen formában mennek végbe. Ilyen jellegű, nagyon korlátozott vizsgálatra az előző négy évben is emlékszem, de arra is emlékszem, hogy kik voltak azok, akik ezekre a vizsgálatokra az első kezdeményezéseket tették, és hová vezetett volna. Olyan nagybiztosítók voltak azok, amelyek ezt az egész problémát elindították, amivel önök akarták elindítani, akik nem magyar állami tulajdonban voltak, kivétel nélkül egyik sem.
(20.30)
Ezek lettek volna azok, akik az egészségügyi rendszert Magyarországon irányították volna, tehát az úgynevezett irányított betegellátást megteremtették volna. Ezek után kellett találni egy rendszert, illetve helyesebben, kell találni egy rendszert, amelyik kellően mérethatékony és kellően költséghatékony. Ez egy rendkívül nehéz dolog.
Amikor életemben először külföldön dolgoztam, olyan biztosítási rendszerben dolgoztam, hogy a kezelési költség 70 százalékát a betegnek előre ki kellett fizetni. Dolgoztam olyanban, amelyik hasonló volt a magyaréhoz, de amikor kinyitottuk a gyógyszerszekrényt, akkor nem volt benne gyógyszer, tehát gyakorlatilag nem volt mit beadni a betegeknek.
Arra, hogy milyenfajta támogatást kaptunk az önkormányzattól, azt kell mondanom, hogy az önkormányzat legjobb szándéka ellenére az nevetségesnek mondható több okból is. Azért nevetségesnek mondható, mert évről évre a műszerek fenntartására egy fillért nem kaptunk. Ha ez nem lenne, akkor nem lenne annyi bajunk, képviselő úr. A beszerzések úgy folytak, hogy általában alapítványokból próbáltuk megszerezni a pénzt.
Mondok erre egy példát. Beszereztünk egy korszerű hematológiai automatát. Használtuk, de természetesen átadtuk a megyei kórháznak működtetésre, illetve tulajdonba. Majd amikor egy új hematológiai automatát kellett beszerezni, mert az idő eljárt efölött, akkor azt, amit a saját pénzünkön vásároltunk, vissza akartuk adni a cégnek, mert a cég még visszavette volna, azt mondta, ez még arra jó, hogy ő ezt valamilyen formában valahogyan felújítva értékesítse. Képzelje el, képviselő úr, már nem a tulajdonunkban volt, hanem tudja hol volt? A megyei önkormányzat tulajdonában. A megyei önkormányzat közgyűlését újra össze kellett hívni, hogy azt a műszert, amit mi vásároltunk, azt visszaadhassuk a cégnek, és ezért olcsóbban kaphassuk meg a következő hematológiai automatát.
El kell mondanom, hogy sajnos az elmúlt időszak tragikus volt a magyar egészségügyben. Nem igazán láttam még csak a nyomát sem annak, amiért mindig küszködtünk, hogy emberközpontú legyen, amit ön folyamatosan hangsúlyoz. Az emberközpontúság a felelősségvállalásban nyilvánul meg. Önök a felelősséget is ki akarták szervezni, az emberek iránti felelősséget, mi meg be akarjuk szervezni az állam alá. Éppen ezért, amikor ezt a törvényjavaslatot megszavaztuk, akkor egyben azt a fajta felelősséget is magunkra vettük valóban, ebben igaza van a képviselő úrnak, hogy védenünk kell a betegeket, rendszerszerűen védenünk kell a betegeket.
Nyilvánvalóan nem mondom azt, hogy nem lehet és nem kell költséghatékonyabban működni. De nem azért kell költséghatékonyabban működni, mert akkor valahogy pénz keletkezik, és ez a pénz úgy lebeg az emberek szeme előtt, mint egy mammon, hanem azért, mert akkor más betegeket is el lehet látni, vagy jobban el lehet látni betegeket. És ez az egész magyar egészségügyet áthatja évek óta. Az orvosok megfeszített munkával keresik a megoldásokat arra, és megfeszített munkával dolgoznak a nővérek, hogy a rendszert magát európai szinten megtartsuk. Ez egy alapvető érdekünk. Csatlakozni akarunk európai rendszerekhez, olyan európai rendszerekhez, ahol a legsúlyosabb betegeket közel azonos színvonalon ellátják. Egyébként ez azért nagyon fontos, mert Magyarországról a betegek kiáramolnának Nyugatra. De egyelőre erről szó nincsen.
Kétségtelenül az orvosok, egyrészt különösen a fiatal orvosok megélhetési gondokkal küzdenek. Volt olyan világ, nem mi csináltuk azt a világot, nagyon rossz világ volt, sokkal különb megélhetési gondokkal küzdöttem, mint a mai fiatal orvosok, ma már mosolyogni sem lehet rajta, és végigcsináltuk.
Tudja, képviselő úr, olyan sokszor számon kérik az orvosoktól… (Kovács Tibor: Nekik mondja, ne nekem. - Kontur Pál: Neked szól.) Köszönöm, mert a képviselő úr megtisztel ezzel, hogy közbeszól, úgyhogy köszönöm a hozzászólását, várom a továbbiakban is. Szóval, ez egy olyan világ volt, amelyik világot önök teremtették, és ezt a világot még fűszerezték az elmúlt négy évvel. Fűszerezték az elmúlt négy évvel, és most, amikor kikerültünk ebből a ránk oktrojált négy évből, akkor borzasztó nehéz volt elkezdeni újra, hogy vajon mi lesz az a megoldás, amelyik a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból kifelé mutat.
Én nem kérem, hogy az együttműködés legyen ez a forrás. Az együttműködésnek nem köztem és önök között kell meglenni, hanem közöttünk és a betegek között. Azt gondolom, hogy elbocsátanak vagy átszerveznek, és hogy új intézeteket hoznak létre, és hogy funkcióváltás lesz, ezek közül meg kell ígérnem, hogy funkcióváltozás lesz. Lennie kell. A többit, természetesen azt kell mondanom, hogy jelen pillanatban minden erővel úgy próbáljuk megcsinálni, hogy a funkcióváltozás ne járjon azzal, hogy embereket kivigyünk az egészségügyből, mert van ellentmondás, amit ön mond, mert azt mondja, hogy el fogunk bocsátani, de ugyanakkor az egészségügyből hiányoznak a dolgozók, mert kimennek Nyugatra. Nem fogjuk ezt a rendszert ebben a formátumban úgy tovább finanszírozni, hogy kellően hatékony ne legyen.
Reménykedem benne, hozzáteszem, hogy a törvényen valószínűleg bizonyos dolgokban kell módosítani, és kérem az önök módosító javaslatait is ezzel kapcsolatosan, mert mindenfajta törvény lehet jobb, döntés-előkészítési vonatkozásban, számos egyéb vonatkozásban. Én ezt egy pillanatig sem vitatom. Egyet azonban nem lehet elvitatni: a törvény tisztességes, jó szándékát. Én nem megyek bele azokba a vitákba, amit itt az alkotmánymódosítással meg ezzel kapcsolatosan önök felvetnek. Igenis, én remélem és elvárom az államtitkárságtól, hogy ennek alapján betegcentrikus törvény és betegcentrikus intézkedések jöjjenek létre, mert az egészségügy átszervezését csak a betegekért érdemes végrehajtani - és az ön mosolyáért, tisztelt Kovács képviselő úr.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
