HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ott szeretném kezdeni, hogy amikor erről az előttünk fekvő két törvényjavaslatról beszélünk, akkor ezt jó látnunk egy teljes rendszerben, egy folyamat egyik elemeként; nevezetesen, abban a folyamatban, amit mi úgy értékelünk, hogy a kormány teljes pályás letámadást indított az önkormányzatok ellen.
Tudjuk, hogy az Ötv. koncepciójával kezdődött ez a letámadás még a tavaszi májusi hónapban, aztán folytatódott ez a későbbiek során azzal, hogy az Ötv.-nek egy kezdetleges normaszövege elkészült, majd benyújtották a 2012-es költségvetést, és végül itt van előttünk a megyei vagyonelkobzásról szóló alkotmánymódosítás, illetve külön törvényjavaslat.
Mind az Ötv. koncepciójában, mind pedig ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban két alapvető célcsoportot látunk, amelyek valamilyen módon a kormányzat számára nem ítéltetnek életképesnek.
(20.40)
Az egyik az Ötv. koncepciójában a kistelepülések - most már nem a 2 ezer, hanem a 3 ezer fő alatti települések -, illetve ezen előttünk fekvő törvényjavaslatban a megyei önkormányzatok, amelyek közellenségnek vannak kvázi titulálva, és úgy is bánik velük a kormányzat.
Most, mielőtt konkrétan a törvényjavaslat szövegére térnék rá, engedje meg, elnök úr, és engedje meg a tisztelt Ház, hogy az ezt megalapozó megállapodásról szóljak egypár szót. Nem gondolnám, hogy ezzel házszabálysértést követek el, már csak azért sem, mert a megállapodás több pontban szerepel úgy is majd mint jogforrás - erről szeretnék külön beszélni a T/4659. számú törvényjavaslatban -, és ez a megállapodás valójában az az ősok, ami miatt mi most itt este erről tárgyalunk, és amiről beszélnünk kell mindenképpen.
Amikor erre a vitára készültem, kigyűjtöttem, hogy hány különböző törvényi passzust sért az a megállapodás, amit a kormányzat kötött a megyei közgyűlési elnökökkel, de aztán rájöttem, hogy még van jó pár. Azért a biztonság kedvéért, amit így első blikkre sikerült összeszednem, felolvasnám: az alkotmány 42. §-a, 44/A. § (1) bekezdésnek b) pontja, az Ötv. 69., 71., 76. §-a és emiatt a 10. § (1) bekezdésének k) pontja, valamint a 78., 79., 80., 80/B. §-a, illetve az Áht. teljes IX. fejezete, valamint ezen túlmenően a megyei önkormányzatok vagyonrendeleteinek vonatkozó szakaszai. Hát csak így ez a kis csomag az, ami miatt törvénysértő többek között a megállapodás aláírása, elfogadása és egyáltalában az, hogy beszélünk erről a dologról.
Igen, már itt az előbbiekben hozzászóló ellenzéki képviselőtársaim utaltak arra, hogy bizony az az egyik legnagyobb probléma ezzel a megállapodással, hogy közgyűlési felhatalmazás nélkül történt a megállapodás aláírása. Ezzel meglátásunk szerint a közgyűlési elnökök messze túllépték saját hatáskörüket, és azzal maximum csak a társadalomra való veszélyességüket csökkentik, ha utólag ezt jóváhagyatják a közgyűlés tagjaival, de a tény, hogy ezt felhatalmazás nélkül írták alá, már megtörtént.
A másik az a feltűnő értékaránytalanságot mutató, térítésmentes átadás, amivel kapcsolatban szintén itt az előbbiekben több számadat már elhangzott, hogy konkrétan mennyi a megyei önkormányzatoknak az adósságállománya, mennyi a beszállítói tartozás, és ezzel szemben mennyi az a vagyonmérték, amelyet a kormány ezzel a megállapodással elkoboz. Elhangzott itt 400 milliárd. Azt gondolom, hogy az, ami a könyv szerinti értéke ezeknek a vagyontárgyaknak, nem biztos, hogy reális képet mutat; meggyőződésem, hogy jóval többről van szó.
A bizottsági vitában éppen azt hallottuk, hogy a könyv szerinti értéknél jóval kevesebbet érnek ezek az ingatlanok; ez nem igaz, ez tételesen nem igaz. Sajnálatos módon tudjuk, hogy önkormányzataink java része elmulasztotta azt, ami egyébként kötelessége lett volna meglátásom szerint, hogy évről évre a vagyonrendelete mellékletében szereplő, a vagyonkataszterében lévő értéket mindig valorizálja, tehát a forgalmi értékhez próbálja igazítani az ott szereplő értékeket, ezért aztán sokszor nevetségesen kevés összegek szerepelnek a könyveinkben.
Ugyanakkor ez még mindig nem tudja azt mutatni, ami egy-egy vagyontárgyhoz kötődő vagyoni értékű jog, nevezetesen például azt, hogy az az intézmény képes ellátni egy kórházi funkciót, az az intézmény képes ellátni egy iskolai funkciót és így tovább. Nagyon sok esetben ezek az épületek stratégiai helyeken vannak, tehát az önkormányzatok területén belül a legeslegjobb helyeket foglalják el. Sok esetben olyan építési pluszjogosítványokkal vannak felruházva, amelyek egyébként még továbbépítési lehetőséget is biztosítanak a számukra és így tovább. Tehát azt gondolom, hogy a vagyonvesztés jóval nagyobb, mint az adósság és a könyv szerinti érték közötti különbség. Ugye, Vas megyét szokták leginkább emlegetni ebben a kérdésben, ott 4,5 milliárdos a tényleges adósságállomány, ezzel szemben 45 milliárd az a könyv szerinti érték, amit a kormány elkoboz gyakorlatilag. De hát ebben van olyan, mint a büki gyógyfürdő, ami, valljuk be, hogy egy rendkívül nyereségesen működő vállalkozása Vas megyének.
Na most, a megszavazás körülményeivel kapcsolatban hadd mondjak egy-két szót. Azt gondolom, hogy amikor erről döntés született egyes közgyűlésekben, igenis törvénytelenül szavaztak zárt ülésen. Zárt ülést akkor lehet elrendelni, ha üzleti titkot sértene - de milyen üzleti titkot sértett ez a megállapodás, kérem tisztelettel? Valamilyen üzletről már tudunk vagy tudhatnak a közgyűlési képviselők, közgyűlési elnökök, ami miatt zárt ülést kellett adott esetben elrendelni?
Több esetben azzal védekezik a kormányzat, hogy ez csupán egy politikai nyilatkozat. Na most, ha ez egy politikai nyilatkozat, akkor miért menekülnek az elől a tény elől, hogy elismerjék, hogy milyen körülmények között történt ennek az aláírása, és hogy ebben igenis vannak bizonyos vagyonra vonatkozó részek? Miért nem vállalják fel úgy, ahogy van? És mint ahogy hallottuk Szűcs képviselőtársamtól, nem törvénytelen, akkor lehet szerződésnek is nevezni.
Akkor nézzük ezt az oldalát! Akkor mint szerződést vizsgáljuk. Meggyőződésünk, hogy igen, ez egy szerződés, ezt szerződésnek kell tekinteni, a szerződések minden kellékével ez fel van ruházva. Igen, valóban látom, Répássy államtitkár úr ingatja a fejét, valóban egy dolog nincsen benne: minden szerződésben ilyen esetben kéne hogy legyen érték, amivel átveszik; na, ez az, ami hiányzik belőle, pontosan, ez valóban hiányzik belőle. Ha viszont politikai nyilatkozat, államtitkár úr, akkor politikus tehet olyan nyilatkozatokat vagyon tekintetében, amely rögzít egy adott állapotot, és azonnali korlátozást jelent, és így tovább? Hát ha politikai nyilatkozat, akkor nem, viszont ez szerepel a megállapodásban. Akkor kérem, alaki hibás, és akkor ezért semmis mint szerződés vagy mint politikai nyilatkozat, hiszen szerződésszerű elemeket tartalmaz.
A másik állítás, amit a kormánypárt soraiból többször hallunk, hogy az önkormányzat köztulajdont bír, és az állam is köztulajdont bír, tehát tulajdonképpen semmi nem történik, köztulajdonból köztulajdonba megy át a dolog. Na most, én azt mondom - és ezt a példát hoztam fel a bizottság ülésén is -, hogy egy családon belül is van a szülők vagyona, van a gyermekek vagyona, van az egyes gyermek vagyona. Azért hiába a család vagyona, így ernyőként rá tudjuk ezt a fogalmat húzni, azért igenis bizonyos értelemben különbségek vannak, és bizony különbség van egy önkormányzati vagyontárgy és egy állam által birtokolt vagyontárgy között a felhatalmazás tekintetében, a jogosítványok tekintetében, hogy hogyan rendelkezhetnek felette és így tovább.
Na most, a megállapodással kapcsolatban még azt hadd mondjam el, hogy bizony visszamenőleges hatályú, és azonnali korlátozást jelent az adott vagyontárgyak tekintetében. Felolvasnék belőle gyorsan egy részletet, azt mondja: vállalják az október 3-án aláírt szerződés szerint, hogy szeptember 1-jei határideig visszamenőleg nem idegenítenek el vagyont, nem terhelnek meg, és ha ez megtörtént volna, akkor annak az ellenértékét átadják az államnak.
Azt gondolom, hogy az egyik legsúlyosabb ponttal állunk szemben, mert ezt nem lehet sehogy sem kozmetikázni, ez az, ami miatt azt gondoljuk, hogy itt igenis visszaélés történt, adott esetben, mondjuk, hivatali visszaélés. De nemcsak a vagyonról van itt szó fizikai értelemben, hanem a folyószámlán lévő pénzekről is van szó: mondjuk ki, hogy az Államkincstárnál kell ezentúl tulajdonképpen az aláírás pillanatától kezdődően - mert ugye, külön időpontot ehhez nem rögzítettek -, tehát attól a pillanattól kezdve kell az Államkincstárnál majd a folyószámlájukat vezetni az egyes megyéknek.
Most nézzük azt, hogy ez az egész megállapodás, illetve a hozzá kapcsolódó törvényjavaslat mennyire volt először is anyagilag megalapozott, másrészt meg szakmailag megalapozott.
(20.50)
Igen, mi többször azt mondtuk, hogy konszolidálják az önkormányzatokat. Szűcs képviselőtársam is elmondta az előbb, hogy az nonszensz, hogy az az 1300 plusz 300 milliárdnyi adósságállomány, ami az önkormányzatokhoz át lett tolva, nem az államadósság része, hanem el van bújtatva az államháztartásban. De kérem, soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen módon konszolidálják az önkormányzatokat, a megyei önkormányzatokat, hogy egy padláslesöpréssel és egy vagyonelkobzással együtt tegyék ezt meg. Nem, mi azt gondoltuk, hogy mivel valóban jóval kevesebb pénzt kaptak, szó szerint ki voltak véreztetve ezek a megyei önkormányzatok is és a települési önkormányzatok is, most már ideje, hogy az állam talpra állítsa őket, és egyrészt konszolidáció történjen, másrészt pedig a költségvetésben biztosítsák a fedezetet, nem pedig arányosan hozzájárulnak az egyes átadott feladatokhoz, hanem biztosítsák nekik a fedezetet. Mi ezt kértük volna, ezzel szemben nem ez történt.
De, kérem tisztelettel, a BKV-t lehetett így konszolidálni nem egy, hanem több alkalommal? A bankokat lehetett úgy konszolidálni, hogy csak pénzeszközzel segítettük meg őket? Mi lett volna, ha a bankokat úgy próbálta volna az állam konszolidálni, ahogy most a megyéket, hogy ugyan segítünk pénzzel is, de akkor a teljes vagyonállományát is kérjük a bankoknak. Tessék egyszer megpróbálni, mit szólnak vajon hozzá majd a bankok! Kíváncsi vagyok, őszintén szólva.
A másik a költségvetési kérdés. Az idei költségvetésben, tudjuk, van egy úgynevezett megyei boríték, amit majd csak a későbbiek folyamán fognak kicsomagolni úgymond - ezt szó szerint idézem a bizottsági vitából. A bizottsági vitában az egyik NGM-es főosztályvezető el is mondta, hogy tulajdonképpen ez a kicsomagolás mit is jelent, és ebből az derült ki, hogy fillérre pontosan ugyanannyit fognak kapni ezek a jelenleg még megyei intézmények működésre, mint amit tavaly kaptak. Na most, ha tavaly nem tudták a megyék őket fenntartani, hanem kénytelenek voltak magukat valamilyen módon eladósítani, illetve adott esetben nem is tudták őket működtetni - lásd, Pest megye -, akkor itt van egy elég jelentős hiányzó pénzeszköz, ami az államnak sem áll rendelkezésére, hiszen a hiánycélt tartandó, biztosan nem fog ezért plusz még adósságba keveredni.
Akkor tessék már nekem megmondani, hogy ennek a matekpéldának mi az egyenlete, mert én ezt nem tudom. Lehet, hogy szűkösen értelmezem a valóságot, de én csak számokban tudok gondolkodni. Ha eddig ötöt adott az állam és ötöt kellett hozzátennie adott esetben, mondjuk, egy oktatási normatíva kapcsán az önkormányzatnak, akkor így kerekedett ki a teljes összeg, akkor most ez hogyan lesz? Az ötöt továbbra is az állam biztosítaná úgymond a normatívában, de azt a másik ötöt ki fogja hozzátenni, miből lesz az meg?
A szakmai indokok kapcsán pedig a következőt szeretném mondani: a mi értelmezésünk szerint a megyéknek igenis van szerepük, a szerepük pedig a szakpolitikáknak a kiteljesítése kellene hogy legyen. Gondolok itt például arra, hogy Borsod megyében nem mindegy, hogy milyen foglalkoztatáspolitikát képvisel az adott megye vagy az adott terület, ahhoz képest, mondjuk, hogy Vas megyében mi van. De ha a foglalkoztatáspolitikáról beszélünk, akkor rögtön beszélhetünk oktatáspolitikáról, mert azzal fognak foglalkozni, amit megtanultak az emberek korábban. Ugyanúgy mehetünk tovább a területfejlesztés kapcsán is a közlekedéspolitika, vidékfejlesztési politika s a többi. Ángyán professzor úr az előbbi vitában elmondta, illetve Nagy István képviselőtársunk is, aki azóta sajnos már elment, hogy tájanként eltérő megoldásokat kell a vidékfejlesztési politikában is alkalmazni. Tájanként eltérő megoldásokat. Mi azt mondjuk, hogy legyenek ezek megyénként eltérő megoldások, de ezeket a koncepciókat igenis a megyéknek van joguk, és értelmezésünk szerint nekik lenne kötelességük is kifejteni és megteremteni.
De, kérem tisztelettel, ehhez eszköz kell, úgymint pénz meg vagyon. Pontosan ez a kettő, ami most nem lesz nekik meg, nem lesz a számukra megadva, olyannyira, hogy szeretném idézni végezetül, mielőtt a képviselőtársamnak átadom a szót, az ÁSZ véleményét, amit a költségvetéshez hozzáfűztek. A költségvetésben tervezett bevételek átcsoportosításával a megyei önkormányzatok bevétel nélkül maradnak, és megfelelő saját bevételi bázis nélkül egy intézmény a charta szerint - ez a charta a helyi önkormányzatok európai chartája - nem tekinthető önkormányzatnak. A törvényesség tehát megköveteli, hogy a megyei önkormányzatok finanszírozásában a charta 9. pontja szerinti követelmények érvényesüljenek. Magyarul, a jelenleg benyújtott és előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat, illetve ez a kettő, ami most tárgyaláson van, még Magyarország történelmében soha nem látott mélypontra sodorja a megyéket, olyannyira, hogy maga az ÁSZ mondja ki, hogy ezeket már nem lehet önkormányzatoknak tekinteni ezentúl.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
