SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt ellenzéki Képviselők! Ha szembenézünk a kormánypárti padsorokra, lesütött szemeket látunk: tudják, hogy nem helyes ez a törvényjavaslat. Tudják, hogy a megyék kiherélése zajlik jelenleg, de nem fognak tudni mit tenni. Azért nem fognak tudni mit tenni, mert az elhibázott gazdaságpolitika miatt - és erre többen is hivatkoztak - nagyon komoly forráshiány van, egyszerűen nem tudják azokat az alapvető közszolgáltatásokat biztosítani, ami az önkormányzatoknál van, amit a megyei önkormányzatoknál eddig elláttak.
Úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak számos hiányossága van, és nemcsak hiányossága van, hanem egy olyan ösvényre vezeti a magyar önkormányzatiságot, ami tulajdonképpen akkor lenne, úgy lenne célszerű elnevezni az önkormányzati törvényt, hogy a helyi tartományi törvény.
(21.10)
Most arról van szó, hogy az önkormányzatokat, a megyei önkormányzatokat gyakorlatilag kiüresítik, gyakorlatilag statisztaszerepbe fogják őket kényszeríteni. De ne csak a politikai, hanem a szakmai szempontokat is nézzük. Egy közszolgáltatásokat biztosító önkormányzati szintnél mégiscsak az a legfontosabb kérdés, hogy ezeket a közszolgáltatásokat hogyan tudják majd igénybe venni a helyiek, fog-e sérülni az a joguk, ami az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításában mutatkozik meg.
Az LMP véleménye szerint a közszolgáltatások szervezése kapcsán a legfőbb két kritérium az egyenlő esélyű hozzáférés és a jó minőségű közszolgáltatásokhoz az egyenlő esélyű hozzáférés, és ami szintén legalább ennyire fontos, hogy a közösségi kontroll megmaradjon. Ezzel a javaslattal ez a közösségi kontroll teljesen meg fog szűnni.
De van egy alapvető problémám, ami az önkormányzati törvény tervezése kapcsán merült fel, ugyanis a minisztériumtól megkapott tervezet 111. § (2) bekezdésében ezt olvassuk: “Az önkormányzat veszteséges gazdálkodásának következményei a helyi önkormányzatot terhelik - és most figyeljenek -, kötelezettségeiért az állami költségvetés nem tartozik felelősséggel.” Tehát január 1-jétől, illetve amikor az önkormányzati törvény hatályba fog lépni, ezt a mostani lépést nem tehetnék meg, bár mondjuk, az inkonzisztenicia eddigi megvalósulása folytán már ezen sem csodálkoznék, tehát gyakorlatilag elé kell menniük ezzel a törvénnyel az Ötv. hatálybalépésének. Úgy gondoljuk, túl azon, hogy milyen jogszabályi és jogi rendszerben való inkoherenciát láthatunk, alapvetően sérülni fog az egyenlő esélyű hozzáférés lehetősége is.
Még egy nagyon fontos dolog, talán ezzel önöknek is számolniuk kell, illetve mindannyiuknak fel kell tenni a kérdést: mi a célja ennek az egész akár ingatlanvagyon-átruházásnak is? Mi lehet annak a több száz milliárd forintnyi vagyonnak a sorsa, amiről talán még önök sem tudnak? De azt hiszem, sejthetjük, egyértelmű: a matolcsyzmus bukásának a következményeit ebből is kell pótolni. Már nem csodálkozunk azon, hogy ez a sokadik einstand lesz. Úgy vélem, itt most már nemcsak jogelvekről beszélhetünk, nemcsak a pénzintézetek érdekeiről beszélhetünk, hanem itt az állampolgárok érdekeiről, akik elmennek a kórházakba, akik elmennek az iskolákba, az ő érdekeiről beszélhetünk, de egyszerűen önök már ezt sem tartják fontosnak, mert a miniszterelnök úr által kijelölt hiánycsökkentés mindenekfeletti, ha kell, akár tűzön-vízen keresztül is viszik.
Nem tudjuk elfogadni, hogy olyan alapvető rendszerek átalakítása, mint az önkormányzati rendszer, az egészségügyi ellátás vagy a közoktatási, közművelődési rendszer, olyan módon történjen, ahogyan most látjuk ebben a javaslatban, vagyis Orbán Viktor kitalálta, hogy az ingatlanokért cserébe az önkormányzatok adósságait átvállalják, majd amikor megtörténik ez az ingatlancsere, akkor ehhez képest majd lesz valami. Nem számít önöknek, hogy eközben alapvető jogelveket, jól működő intézményeket és struktúrákat tesznek a földdel egyenlővé.
Nem tudunk egyetérteni azzal a sugalmazott feltételezéssel, hogy az önkormányzatok minden esetben rossz gazdák, feladataikat csak hitelből tudják finanszírozni, és az állam minden esetben jobban meg tudja szervezni az adott közszolgáltatást. Látni kell, hogy az önkormányzati eladósodottság mögött komoly finanszírozási problémák vannak, ezzel mi is tisztában vagyunk, hogy az elmúlt években ezermilliárdos nagyságrendekben vontak ki forrásokat, és természetes, hogy ilyen háttérrel megjelennek, illetve felerősödnek a közszolgáltatások színvonalában meglévő egyenlőtlenségek.
Az új rendszer kialakítása során pontosan fel kell mérni, melyek azok az okok, amelyek a jelenlegi helyzet kialakulásához vezettek, és azok pontos ismeretében kell megadni a válaszokat. A törvényjavaslat bevezetőjében említett fő cél a közszolgáltatások ellátásában a hatékonyság növelése és a költségtakarékosabb intézményfenntartás. Ez, együtt az egyenlőségre vonatkozó célkijelölés és stratégia teljes hiányával, arra enged következtetni, hogy az államosítás valódi célja nem a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, hanem a közszolgáltatásokra fordított közkiadások csökkentése, azaz pontosan a forráskivonás. Ez olvasható ki abból is, hogy a javaslat, illetve az egyes ágazati törvényeknek a javaslatban szereplő módosítása igen szűkre szabja az adott területen élők, illetve az önkormányzataik beleszólási jogát a létrehozandó intézményfenntartási központok fenntartásába kerülő intézmények esetleges megszüntetéséről szóló döntésekbe is.
A kormány eddigi politikája innen a parlamentből nézve úgy festett, hogy időnként eljött hozzánk miniszterelnök úr, és előadott újabbnál újabb rendkívüli, eredetinek és hősiesnek szánt víziót arról, hogy hogyan fog szembeszállni a globális kapitalizmus válságának újabb és újabb támadásaival, majd a hétköznapokra itt maradt Cséfalvay úr, aki fáradhatatlanul megválaszolja a napirend előtti kérdéseket, illetve az interpellációkat, és eközben őszintén, kertelés nélkül előadja a kormány valódi politikáját, ami nem más, mint a kis államról szóló neoliberális, neokonzervatív dogmák gyűjteménye. Ennek a felső jövedelmi ötödöt, a tőketulajdonosokat preferáló jövedelempolitika és a munkavállalók kiszolgáltatottsága mellett, amiről már eddig is sok szó esett itt a Házban, általában kötelező eleme szokott lenni a közszolgáltatásokra fordított közkiadások visszaszorítása, hiszen így tehető olcsóvá az állam, márpedig a befektetők számára az olcsó állam becses kincs.
A mi véleményünk szerint tévúton jár a kormány, ha a közszolgáltatásokon akar spórolni, a közszolgáltatások visszafejlesztése árán akar versenyképességet teremteni. Meggyőződésünk szerint Magyarország versenyképességének egyik legfontosabb akadálya, hogy nem fektetünk be eleget az emberi tőke fejlesztésébe. Mi azt szeretnénk, ha hosszú távon Magyarország versenyképességét nem a munkaerő olcsóságára, kiszolgáltatottságára és az állami közszolgáltatások alacsony szintjére próbálnák alapozni, hanem az emberi tőke magas színvonalára, a magyar munkaerő magas szintű értékteremtő képességére, annak a sok százezer embernek a munka világába és a társadalom normális életmenetébe való bevonására, akik most a társadalomból kiszorulva mélyszegénységben élik életüket. Ehhez pedig mindenekelőtt a közszolgáltatásokba kell befektetni.
Mi elsősorban azon az alapon döntünk a törvényjavaslat és további hasonló javaslatok támogatásáról, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben mutatkozó egyenlőtlenségek kiegyenlítésének eszközét vagy a forráskivonás eszközét látjuk-e bennük. Ami ezt a javaslatot illeti, egyelőre úgy látjuk, az utóbbiról van szó. Azt is látjuk, hogy az önkormányzati vagyon átvétele mögött is sanda szándékok húzódnak meg. A napnál is világosabb, hogy itt az eddig védett önkormányzati vagyon felélése következik, párhuzamosan a feleslegesnek ítélt intézmények bezárásával. Az állam által átvállalt feladatok kapcsán az átvett vagyonra vonatkozóan nincsenek garanciák beépítve arra, hogy ez az átvett vagyon az átvett feladat ellátását fogja szolgálni a jövőben is. Az Ötv.-ben például megvannak erre a garanciák, például a forgalomképtelen vagyon, a korlátozottan forgalomképes vagyontárgyak, illetve a helyi népszavazás lehetősége, ezek itt teljesen hiányoznak.
Be fogunk adni egy módosító javaslatot, ami azt kívánja szolgálni, hogy az átvett vagyontárgyak legyenek forgalomképtelenek. Kérem, támogassák önök ezt a javaslatot.
A rendszerváltozáskor létrejött önkormányzati rendszer, legalábbis elvben az önkormányzatiságot, a helyi közösségek önrendelkezését nagyon gazdag tartalommal hozta létre. Ennek a gazdag tartalomnak része volt az is, hogy a helyi önkormányzatok, illetve a megyei önkormányzatok és a Fővárosi Önkormányzat feladata lett a legtöbb közszolgáltatás megszervezése és fenntartása. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tétje legyen az önkormányzatiságnak, az önkormányzat a helyi önrendelkezésnek az a fóruma legyen, ahol a közösség számára fontos kérdések dőlnek el. A közszolgáltatások önkormányzati ellátása azonban tagadhatatlanul sok egyenlőtlenség forrása lett a közszolgáltatások színvonalát és hozzáférhetőségét tekintve. A feladatok ellátásához szükséges finanszírozást biztosítani hivatott állami források hiányos volta hozzájárult az önkormányzatok állandó forráshiányához és az eladósodáshoz, ugyanakkor a saját forrásokkal jól álló önkormányzatok olyan szintű ellátásokat tudtak megvalósítani, amelyek a szegényebb területeken nem álltak rendelkezésre.
Két alapérték ütközik tehát a közszolgáltatások önkormányzati vagy állami ellátása közti választás kapcsán.
(21.20)
Az egyik a közösségek önrendelkezése, a másik a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés. A választás nem könnyű.
Magyarországon nagyon fontos lenne a tartalmas önrendelkezés, a közügyekben való állampolgári részvétel fejlesztése. A közügyekben való részvétel fejlesztésének legalkalmasabb terepe pedig a tartalmas önkormányzatiság. Nem volna szabad hagyni azonban, hogy a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségeket és a jövedelmi szegénységet a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben mutatkozó egyenlőtlenség, illetve a minőségi közszolgáltatásokból való kirekesztettség súlyosbítsa.
A közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésnek nagyon fontos szerepe lenne a jövedelmi szegénység kompenzálásában és az esélyteremtésben. Ennek a törvényjavaslatnak a bevezetője szerint egyik legfőbb célja a közszolgáltatások maradéktalan biztosítása, illetve az ellátási színvonal emelése, egységessége. Ezek szerint a kormány az előbbiekben vázolt dilemmát úgy döntötte el, hogy a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása végett kiveszi az önkormányzatok kezéből a közszolgáltatásokat, és maga vállalja értük a felelősséget. Ezt akár támogatni is lehetne, nem látjuk azonban az indoklásban annak bemutatását, hogy miért gondolja a kormány, hogy nem állnak rendelkezésre más eszközök az egyenlőség biztosítására vagy legalábbis fejlesztésére. Nem látunk elvi koncepciót arról, hogy melyek azok a közszolgáltatások, amelyekben az államnak fenntartóként kell vállalnia a felelősséget azért, hogy minden magyar állampolgár számára egységes színvonalú közszolgáltatás álljon rendelkezésre, és melyek azok a közszolgáltatások, amelyek megszervezését esetleg indokolt a helyi közösségekre bízni.
Nem ismerjük a kormány helyzetértékelését a közszolgáltatásokban mutatkozó területi és egyéb egyenlőtlenségekről, igazságtalanságokról, és nem látjuk az átfogó programot, cselekvési tervet ezeknek az egyenlőtlenségeknek és igazságtalanságoknak a felszámolására, amelynek esetleg indokolt eleme lehetne az egyes szolgáltatói intézmények államosítása. Nem ismerjük azokat a mérhető indikátorokat, amelyekkel a kormány monitorozni akarja, hogy milyen előrelépést sikerült elérnie a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés terén, és azt sem tudjuk, hogy mik a kormány céljai ezen a téren, vannak-e egyáltalán mérhető céljai, és ha igen, melyek ezek. Azt sem látjuk, hogy a kormány szánna többletforrást arra, hogy ha a fenntartásába kerülnek a közszolgáltatások, felzárkóztassa-e azokat a területeket, ahol az ellátási színvonal és a szolgáltatások hozzáférhetősége elmarad az átlagtól.
A javaslat szerint az intézmények fenntartásáról az illetékes miniszter dönt a megye szolgáltatásszervezési koncepciója figyelembevételével, illetve a társadalmi szükséglet alapján. Azonban semmilyen garancia nincs arra nézve, hogy a miniszter a megyei szempontokat figyelembe fogja venni. Az adott területen élők semmilyen beleszólási jogot nem fognak kapni. A törvénymódosítás kivételekről szóló passzusa világosan jelzi, hogy egyetemes érvényű felhatalmazást akarnak kimondani, szabad pályát teremteni a kormánytöbbség érdekcsoportjai, illetve a kormány számára, mert még maguk sem tudják, hogy pontosan mit, hol és hogyan akarnak közvetlenül állami kézbe adni, illetőleg kézbe venni, mit akarnak összevonni, és mit akarnak megszüntetni.
Összességében az LMP nem tudja támogatni ezt a javaslatot. (Szórványos taps.)
