GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyed Zsolt Képviselőtársam! Úgy en bloc szerintem, ahogyan ön mondta, hogy ezek az emberek, a cigányok nem akarnak dolgozni, ez nem igaz.
A cigányok között is vannak olyanok, akik nem akarnak dolgozni, és a nem cigány magyar emberek között is vannak olyanok, akik nem akarnak dolgozni, mert úgy gondolják, hogy könnyebb megélhetési formát is találhatnak a maguk számára. És a cigányok között is vannak nagyon sokan olyanok, akik mindent megtesznek azért, hogy dolgozhassanak. Számtalan példát tudnék mondani önnek arra vonatkozóan, ahol a saját önbecsülésüket nyerték vissza emberek azzal, hogy munkatevékenységet végezhettek.
Szendrő városában idősek napközi otthonát építették, 3-4 szakember és 10-12 handlóger, segédmunkás, akik cigányok voltak szinte kivétel nélkül. Azt mondták ezek az emberek, amikor találkoztam velük, hogy főnök, főnök - a maguk szavajárása szerint -, valami ilyet, valami ilyet akarok! Mert kimegyek az utcára és merek köszönni a másik embernek, mert az sem fog már leköpni - idézőjelbe teszem. Szóval, tudja, képviselőtársam, azt gondolom erről a történetről, hogy nem elítélni kell a dolgokat, hanem segíteni és késztetni is. Igen, késztetni is, követelni is, igen; a kettőt egymás mellett kell tartani.
Tudja - nem tudhatja persze, mert a ’80-as éveket talán nem élte még meg, vagy gyermekként élte meg -, a gyárakban, a mezőgazdaságban, a kohászatban rengeteg cigány ember dolgozott; mondhatja: vattaemberként olyan tevékenységet végezve, hogy nem is igazából dolgoztak. Szeretném azt mondani: nagyon sokan közülük tisztességes munkatevékenységet folytattak. Másfél millió ember vesztette el a munkáját a rendszerváltással ebben az országban. És kik vesztették el elsődlegesen? Azok az emberek, akiknek nem volt szakmai képesítésük. Igen, ők sajnos olyanok, sokan, ők maguk is tehetnek róla, a környezeti tényezők is.
Összességében tehát nemcsak elítélni kell - lehet, de az nem vezet sehova -, hanem segíteni is kell és követelni is kell. Úgy gondolom, hogy ez a pálya az a pálya, ami járható. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)