MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Én is külön tisztelettel köszöntöm a megjelent kisebbségi érdekeket képviselő hölgyeket és urakat.
Engedjék meg, hogy egy picit az ördög ügyvédje szerepét lássam most itt el képletesen szólva, és afféle “hallgattassék meg a másik fél is” címszóval vegyem picit górcső alá, ahogy itt az iménti kétpercesben is elhangzott, hogy a cigánysággal kapcsolatban hangzik el a legtöbb hozzászólás. Valóban így van, és valóban nem véletlen, és mondjuk ki nyíltan: igen, mert itt van a legtöbb probléma.
Én már önmagában azt szerencsétlennek tartom, hogy a cigányságot és a nemzeti kisebbségeket, a problémáikat egy vitában kell megvitatni, mert merőben más problémák vannak, merőben mások a kihívások, és más módszerek szükségesek a gondok orvoslására.
Elhangzott a Fidesz vezérszónoklatában már egyfajta történelmi siker, történelmi fordulat a romastratégia kapcsán, és hogy az új kormány micsoda forradalmi változást fog elérni cigánypolitika tekintetében. Engedjék meg, hogy én ne legyek ennyire derűlátó. Nagyon jellemző egyébként, hogy a Fidesz vezérszónoka, alig kilenc percben, ahogy Szávay képviselőtársam is utalt rá, csak és kizárólag a cigánysággal kapcsolatos feladatokról beszélt, és természetesen olyan aspektusban, hogy kizárólag a többségi társadalomnak és a kormánynak milyen feladatai, sőt kötelességei vannak e tekintetben. Hát, én hadd beszéljek egy picit a másik oldal kötelességeiről is.
A romastratégia kapcsán röviden elmondanám, előrevetíteném, hogy semmiféle forradalmi változást, semmiféle nagy, radikális vagy gyökeres újdonságot nem fog hozni a jelenlegi kormány cigánypolitikája. Sőt, bátran ki merem jelenteni, hogy nemes egyszerűséggel az elmúlt évtizedek zsákutcás cigánypolitikáját egyszerűen konzerválja. Ha történelmi fordulatról kell beszélni e tekintetben, akkor ez abból a szempontból helytálló, hogy történelmi az az összeg, amelyet az adófizetők kárára, szerintünk egyfajta feneketlen kútba ebben a formában ki fog dobni a magyar kormány.
Ne feledjék el, amikor a cigányság problémájáról beszélünk, hogy a Jobbik volt az egyetlen, amely frakció tavaly a parlamentben az Országgyűlés elé tette azt a javaslatát, hogy hozzunk létre egy eseti bizottságot, egy vizsgálóbizottságot, amely a cigány-magyar együttélés problémáit vizsgálná. Szó sem volt arról, hogy majd a Jobbik megmondja, mi a helyes, egyet viszont tudunk: hogy egyedül mi vagyunk azok, akik bármiféle alternatívát megpróbálnak letenni vagy megpróbálunk letenni az asztalra, tabuk nélkül. Mert nagyon jellemző az, hogy a lényegről, a valós problémáról rajtunk kívül az égadta világon senki nem beszél itt az Országgyűlésben, holott önök is pontosan tudják azt, amit mi, ha még a magyar ugaron ki mernek menni az utcára, pontosan ismerik azokat a problémákat, amelyek jellemzik a magyar társadalmat, a magyar mindennapokat a cigányság tekintetében.
Szeretném azt is hangsúlyozni, engem egy picit zavar az, hogy a cigányságot nemzeti kisebbségként nevezzük meg. A cigányság etnikai kisebbség, és teljesen mást jelent, mint a nemzeti kisebbség. De természetesen nem ez a lényeg most.
A lényeg a jelentéssel kapcsolatban továbbra is a kettős mérce, amely fennáll. Kettős mérce, mert megint csak a többségi társadalom felelőssége, a többségi társadalom feladatai és kötelességei hangzanak el, anélkül, hogy a másik fél bármiféle korrekt és hiteles górcső alá kerülne. Tovább folytatódik önök szerint - vagy önök által - a struccpolitika; amiről nem beszélünk, az nem létezik, ezzel próbálván elintézni, ahogy az elmúlt évtizedekben is történt, ezt az igen komoly problémát.
Nekünk sem az a célunk, hangsúlyozzuk, és szerintem minden egyes alkalommal el is mondtuk, nem az a célunk, hogy feszültség legyen. De értsék meg, attól függetlenül, hogy mi beszélünk-e róla, a feszültség létezik. És nem attól létezik, hogy a Jobbik az Országgyűlés elé hozza ezeket a problémákat, hanem attól létezik, ahogy a cigányság egy döntő hányada éli életét a mindennapjaiban, és teszi élhetetlenné az életet Magyarország egyre több területén. Amíg nem beszélünk tisztán és őszintén, tabuk nélkül ezekről a problémákról, addig természetesen megfelelő orvosság sem lehet, hiszen ha nincs pontos diagnózis, akkor gyógymód sem lehet. A kettős mérce egyik klasszikus esete, ami már itt a vita során is fölmerült, elhangzott az LMP és az MSZP részéről is a gyűlöletbeszéd, hogy micsoda nagy romaellenesség van ebben az országban. De nem hangzott el természetesen, a hivatásos rettegés mindig él, de fordítva ez már nincs így.
Belegondoltak-e már önök abba, hogy a magyar többségi társadalom részéről miért vannak ilyen attitűdök a cigánysággal szemben? Belegondoltak-e már abba, hogy ezek nem feltétlenül előítéletek, hanem tapasztalatok? És ha nekünk nem hisznek vagy nem akarnak hinni, akkor - a legutóbbi szörnyű eset - kérdezzék meg nyugodtan az érdi rendőröket, már ha egyszer a szerencsétlenül járt rendőrök fognak még tudni beszélni, ugye, öt helyen eltört állkapoccsal. És bizony ilyen példákon keresztül lehet megvilágítani, hogy valójában mi a probléma.
Az elmúlt évtizedekben zsákszámra szórta a mindenkori kormány a milliárdokat a cigányság integrációjába - és mit látunk? Az eredmény egy nagy nulla. És ebben a formában, ahogy a most regnáló kormány elképzeli a jövő évek vagy évtized cigánypolitikáját, nagyjából ugyanez a szám fog kijönni. Ne legyen igazunk, de azok nélkül a javaslatok, megoldási lehetőségek nélkül, amelyeket milliószor elmondtunk már, és most is elmondunk itt az Országgyűlésben, nem lesz semmiféle hatékony előrelépés.
(12.00)
Kritikánk alapvetően nem a jelentés azon részét illeti, amelyek fehéren feketén benne állnak, sokkal inkább azokat, amelyek kimaradtak belőle. Természetesen a hiányosságokról beszélünk, amely alapvető kulcskérdéseket, témákat, területeket nem jelöl vagy egyszerűen nem mer megjelölni.
A jelentés nem beszél az elképesztő mértékű összegek felhasználásáról és visszaéléseiről, csak érintőlegesen néhány mondatban utal arra, és itt elsősorban az Állami Számvevőszéktől vett jelentés, amely az ÖCO átvilágítása kapcsán látott napvilágot. Idéznék itt egy rövid mondatot: “Az Országos Roma Képzési és Szabadidő Központot 2008. augusztus 2-án avatták fel Balatonlellén. A korábban gyermektáborként funkcionáló, használaton kívüli ingatlant a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. támogatása révén 5 évre kapták meg. A felújítás és eszközvásárlás részbeni költségeire a kisebbségi intézményi keret által biztosított 30 millió forintos támogatás szolgált. A vagyonkezelő a település tiltakozására az egyeztetések eredményeként a bérleti szerződést 2010. szeptember 15-ével felmondta. Az Országos Roma Önkormányzat intézményeinek esetében szükségessé vált a működés felülvizsgálata, amely a jelentés elkészítésekor folyamatban van.”
Itt annyit szeretnék hangsúlyozni, hogy ez tökéletes példája a mindennapoknak és az elmúlt évek eseményeinek, eseteinek, hogy így a cigányság érintettjei valahogy nyilvánvalóan másképp értelmezték a szabadidő hasznos eltöltését, és a képzés valami buliba fulladt. Nem tudni, hogy a 30 milliós támogatás mulatozásra ment, vagy egyéb egyéni korrupciós célokra. Itt lehet találgatni, de egy nyilvánvaló, hogy ha ez a tendencia így folytatódik, az az integráció totális csődjét fogja a jövőben is konzerválni.
Nincs szó a jelentésben sehol a cigányság többségi társadalomhoz való tényleges viszonyáról, amely, mint már említettem, a bűnözés tarthatatlan szintje miatt - hogy is mondjam - hajszálon függ a jövőre nézve. Távol álljon tőlünk, hogy bármiféle etnikai zavargásokat próbálnánk vizionálni, de higgyék el nekünk, hogy ha a kormány és elsősorban a rendvédelmi szervek nem tesznek ellene első körben, akkor ez egyáltalán nem vízió, hanem egy nagyon is valós, nagyon komoly probléma.
Nincs szó a jelentésben arról sem, hogy a családon belül a cigányság egy részén belül milyen viszonyok vannak, amely alapvetően generálja ezeket a problémákat, amelyekről beszélünk, hogy a felnövekvő generációk, a gyermekek milyen mintákat kapnak szüleiktől, idősebb testvéreiktől, nagyszüleiktől, tehát a felsőbb generációktól. Ennek két alapvető útja van egyes vidékeken: a bűnözést és a szociális hálón való függést jelenti az ifjak számára. Ezt mindenki tudja, de természetesen senki nem beszél róla.
Senki nem beszél arról, hogy most már nem is tudni, hogy pontosan hány generáció nőtt úgy fel, hogy nem látta a szüleit sem dolgozni, idősebb testvéreit pedig tanulni. Vajon mit várunk azoktól az ifjaktól, gyermekektől, akik ebbe szocializálódnak bele? Valóban néhány milliárd ráfordítással bevezethetők majd a munka vagy az oktatás világába úgy, hogy minden alap hiányzik hozzá? Nyilvánvalóan nem.
Ezért is szól az a jobbikos javaslat a bentlakásos iskolák mellett, amely egyáltalán nem ördögtől való dolog, hiszen mind külföldön, mind idehaza is találunk rá - noha kismértékben - megfelelő példákat. Vegyük csak, mondjuk, az Erdély-szerte Böjte Csaba atya által működtetett bentlakásos intézményeket, vagy itt Magyarországon Csapi települést, ahol egy ilyen intézmény milyen hatékonyan tud működni, lám-lám, bentlakásos lévén, a statisztikák szerint 90 százalékos hatékonysággal működik, tehát 90 százalékban megfelelő végzettséggel megfelelő álláshoz fognak jutni az itt végzett gyerekek.
A cigányság társadalmi beilleszkedését valóban oktatással kell kezelni, de nem azzal, amit a jelentés is tartalmaz, hogy okkal, ok nélkül kizárólag a szegregációt támadja. Meg kellene végre érteni, hogy ezekben az érintett oktatási intézményekben a szegregációt államilag pumpált elképesztő összegekkel nem fogják tudni megállítani. Egyrészt nem lehet a demográfiai viszonyok miatt, másrészt pedig nem lehet a spontán elvándorlás miatt, ami azért nem is annyira spontán, hanem egyszerűen látni kell, hogy a szülők ezekből az oktatási intézményekből, ahol már régen nem nevelés, hanem idomítás folyik, elviszik a gyereküket - meg lehet érteni -, ahol ki vannak téve nap mint nap a bűnözésnek és minden egyéb járulékos borzasztó eseteknek.
Ennek ellenére folyamatosan csak az ingyentankönyv, a menza, az SNI-s gyermekek számára a normatíva szempontjából duplán számít, jelképes összegekért biztosítanak számukra nyári táborokat, erdei iskolákat, gyógypedagógusokat, amivel mind nincs baj, fontos és szükséges része, de valahol senki nem vizsgálja azok hatékonyságát, senki nem vizsgálja, hogy ez jár-e bármilyen pozitív vagy negatív következményekkel.
Azért évtizedek óta ezt a fajta integrációs politikát követi a mindenkori kormányzat, és be kell látni, hogy az égegyadta világon semmilyen eredményt nem tud felmutatni, és mi azt mondjuk, hogy talán ideje lenne újragondolni ezeket a politikai struktúrákat.
Nem beszél a jelentés a felelős vagy éppen a felelőtlen családmodell tömeges kialakulásáról. Mi azt mondjuk, és bármennyire fáj ez sokaknak, igenis létezik a megélhetési gyermekvállalás egy adott cigányságon belüli hányad számára, mert sajnos azt kell látnunk, hogy nem azért vállalnak bizonyos családok több és több gyermeket, hogy majdan felelős és hasznos tagját neveljék a társadalomnak, hanem kizárólag azért, mert a szociális háló és a különböző segélyezési formák egyfajta megélhetést biztosítanak. Tetszik, nem tetszik, ezt ki kell mondani.
Nem beszél arról sem a jelentés, hogy milyen megoldások szükségeltetnének a bűnözés elképesztő mértékű felszámolása kapcsán. Én ezt az idő rövidsége miatt letudnám annyival, hogy nagyon szeretné már a Jobbik végre, hogyha a kormány bevezetné a bűnözés területén is a zéró toleranciát.
Végezetül és összességében összefoglalva, ez egy akkora problematika az ország és a társadalom számára, amely nemcsak a többségi magyar társadalmat érinti, hanem a cigányságot is természetesen. A cigányság tisztességes és már-már integrálódott részét ugyanúgy sújtják ezek a problémák, és egyáltalán nem arról van szó, hogy pusztán egy etnikai kisebbséggel szemben határozzuk meg ezeket a dolgokat, hanem az ő tisztességes rétegeiket is ugyanúgy képviseljük ezekkel szemben, mint a többségi magyar társadalmat. Egyszóval meg kell végre érteni és úgy kell kialakítani a jövőbeni politikát, hogy a jogok és juttatások mellé végre felelősség és következmények is társuljanak.
Eredményes cigánypolitika csak akkor valósulhat meg ebben az országban, hogyha elfelejtjük azt végre, hogy csak a többségi társadalomnak vannak feladatai és kötelezettségei, és végre számon kérjük a cigányságon is azokat az elemi feladatokat, amelyeket minden tisztességes állampolgártól elvárunk. Gondolok itt elsősorban a cigányság helyi és országos politikai elitjére, mert én úgy gondolom, hogy most már a labda (Az elnök csenget.) ott pattog… Elnézést, még egy percet, hogyha szabad, és akkor befejezem.
