NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kisebbségi Vezetők! Kedves Államtitkár Úr! Megnéztem én is az anyagot természetesen, jó vastag, viszont úgy érzem, hogy tartalmilag félig üres. Most megpróbálom dokumentumokkal alátámasztani okulásképpen, hogy miért gondolom azt, hogy nem teljes ez a jelentés.
Nézzünk egy legutolsó dokumentumot, ez a nemzeti és etnikai kisebbségi általános iskolai nevelés-oktatás helyzetéről szóló, a biztos úr által elkészített jelentés, mutatom: NEK-411/2011. van rajta. Az anyagban körülbelül öt oldalt szentelnek a kisebbségi oktatásnak, azért gondoltam, hogy ha már erről beszélünk, akkor idehozom. Nem fárasztom önöket, biztos a kollégái majd elolvassák és egy A/4-esben összefoglalják önnek, de azért két dolgot kiragadnék. Az egyik az igényjogosultság az oktatásban című rész: “Egyértelműen tisztázni kell - és most már idézek -, hogy a kisebbségi nevelésben-oktatásban ki vehet részt, ki az igényjogosult, ki nem. Szemérmes elhallgatás és a hatályos szabályok időnként talán jóhiszemű, máskor tudatos félreértelmezése helyett szembe kell nézni a tényekkel. A hazai kisebbségi oktatásban a teljes tanulólétszám 14 százaléka vesz részt, ami a nemzetiségi lakosság összlétszámon belüli becsült arányaival nem magyarázható meg teljes körben csupán azzal, hogy a nemzetiségi lakosság a listázástól való félelem miatt nem vállalta identitását a népszámláláskor, miközben erre anonim módon volt lehetősége.” Hála istennek, most pont van egy népszámlálás, kíváncsi vagyok ennek az adataira.
Visszatérek az idézethez: “E magyarázat megalapozottsága azzal együtt válik különösen vitathatóvá, hogy a tanulólétszám drasztikus csökkenése mellett nőtt számottevően a kisebbségi nevelésben részt vevők száma és aránya, miközben a nemzetiségi hovatartozású tanulók egy része nem a nemzetiségi nevelést-oktatást választja. A hazai kisebbségi oktatásnak a teljes tanulói létszámon belüli 14 százalékos arányszámával kapcsolatban tehát azt is el kell mondani, hogy míg a teljes általános iskolai tanulólétszám az utóbbi húsz évben 35 százalékkal csökkent, addig a nemzetiségi oktatásban részt vevők számaránya 24 százalékkal, a cigány kisebbségi oktatásban részt vevőké pedig - csak az utóbbi tíz év viszonylatában - több mint 118 százalékkal nőtt.”
És most a 80. oldalról mondanék néhány gondolatot a népismereti oktatás fontosságáról.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A következőt mondja a jelentés: “A kisebbségi népismeret oktatásában meghatározó a tantárgyakba történő integrált oktatás, viszonylag kevés intézményben tanítják önálló tantárgyként.” A biztos úr egyetért az Oktatási Hivatal megállapításával, “amely szerint integrált oktatás esetén az ismeretanyag adott tantervekbe építése nem követhető nyomon, és nem történik meg a tantárgy óraszámának megemelése. E hibák akkor volnának egyértelműen kiküszöbölhetőek, ha az integrált forma megszűnne.” Sőt, a vizsgált “oktatási intézmények csaknem mindegyikében és szinte minden kisebbségi közösség esetében jelezték a tankönyvek, digitális tananyagok, szemléltetőeszközök, segédanyagok hiányát, nem megfelelő voltát, de különösen rossz helyzetben a cigány kisebbségi nevelés-oktatás van. A cigány tankönyvek és segédanyagok kifejlesztését kiemelten kellene támogatni, hiszen a cigány kisebbségi nevelésben jellemzően kisebbségi kötődés és szakirányú végzettség nélküli pedagógusok vesznek részt. Az iskolák a kisebbségi óvodai nevelést saját munkájuk szempontjából előnyösnek tartották. Ugyanakkor az országban számos olyan óvoda is van, amelynek kisebbségi programjához kapcsolódó iskola nincs. Olyan támogatási politikát kellene kialakítani, amely a kisebbségi program felmenő rendszerű folytatását, az óvodát és az iskolát együtt kezelve, plusztámogatásokkal biztosítja…”
Tudom jól, tisztelt államtitkár úr, hogy ez a jelentés egy októberi jelentés, és mivel önök október 7-én nyújtották be a maguk helyzetértékelését, talán még nem volt módja olvasni, nem volt módja az apparátusának belefoglalni ebbe a jelentésbe, de akkor nézzünk egy korábbit, ez a J/2417. beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről. Mutatom önnek, tisztelt államtitkár úr, nem figyel az államtitkár úr, mindegy, azért az apparátusa csak feljegyzi. Egyből egy szép rész jön, és ez tavalyi jelentés. Cím: “Előrelépés és visszalépés a kisebbségpolitikai jogokban.” 51. oldal, csak a regisztráció végett: “2010 októberében - tehát már az önök kormányzati időszakában - került sor az új, jogalkotásról szóló törvény elfogadására is. E törvény alapjaiban fogja meghatározni - egyebek mellett - a kisebbségi jogok érvényesülésének eljárási garanciáit a jogalkotás folyamatában. Az erről szóló törvényjavaslatból egyértelművé vált: az új jogszabály megszünteti az országos kisebbségi önkormányzatok egyetértési jogát a jogalkotási eljárásban. Ezzel összefüggésben a kisebbségi közösségek még a törvény elfogadása előtt egyöntetűen kifejezésre juttatták, hogy az őket megillető személyi elvű autonómia csorbításának tekintenék, ha megszűnne kisebbségi önkormányzataik egyetértési joga a jogalkotási eljárásban.”
Kedves Államtitkár Úr! “Az elmúlt években - folytatódik a szöveg - a jogalkotási törvény előkészítése során következetesen azt az álláspontot képviseltük, hogy a kisebbségi önkormányzatiság rendszerében kitüntetett szerepe van az egyetértési és véleményezési jogoknak. E jogok ugyanis az előfeltételei annak, hogy a kisebbségi közösségek érdekei megjelenhessenek a demokratikus döntéshozatali folyamatban.” Máshol így fogalmaz a jelentés: “A kisebbségi önkormányzatok részére biztosított egyetértési jog eszerint nem pusztán részvételi jog, hanem a kisebbségek alkotmányos jogainak érvényesüléséhez szükséges alapvető garancia. A kisebbségi törvény megalkotásakor ugyanis éppen azért döntött az Országgyűlés a kisebbségi önkormányzatok rendszere mellett - az egyesületi jogon alapuló kisebbségi önigazgatás modellje helyett -, hogy ezek a választás útján létrehozott képviseleti szervek egyes közjogi jogosultságok alanyai lehessenek. Az egyetértési jog kereteit a hatályos törvények a kisebbségi kulturális autonómia legfontosabb kérdései kapcsán biztosítják. Ezáltal válik lehetővé, hogy a kisebbségi oktatást és kultúrát is érintő jogalkotás folyamatába becsatornózzák… becsatornózz… becsatornázódjanak (Szászfalvi László: Nem megy!) speciális kisebbségi szempontok is…” Útelágazáshoz érkeztem én is. “A magyarországi autonómiamodell - amelyet a nemzetközi közvélemény megszületése óta mintaértékűnek tart - alapvető sajátossága a kollektív jogok elismerésén alapuló egyetértési jog.” Nos, ez megszűnt.
És ugyanebből a jelentésből még talán a 83. oldalon a gyűlöletbeszéd újabb, részben internetes alakváltozásáról hadd ejtsek néhány szót - jelzem még egyszer, ez egy 2010-es jelentés. A biztos úr munkája során, tehát aki nem vak, az is láthatja: “Egyre gyakrabban szembesülünk azzal a jelenséggel, hogy az internetes fórumokon kifejezetten gyűlöletkeltő, romaellenes, sőt a közösség elleni izgatás bűntettének megvalósítására is alkalmas tartalmak jelennek meg. Ezek szerzői többnyire nem azonosíthatóak, sőt gyakran a weboldal üzemeltetője sem magyarországi székhelyű cég. Mindettől függetlenül a különböző hazai és nemzetközi kisebbségvédő szervezetek évek óta felhívják a figyelmet arra, hogy a gyűlölet-bűncselekmények miatt indult eljárások száma gyanúsan alacsony, amiből arra is lehet következtetni, hogy a bűnüldöző hatóságok felkészültsége, illetve elszántsága e bűncselekmények nyomozása kapcsán nem kielégítő. Ennek okait az általunk vizsgált ügyek alapján nem tudjuk feltárni.” - mondja a jelentés. “Tény azonban, hogy hivatalunk tapasztalatai szerint sem mindig kielégítő a nyomozás az ilyen jellegű ügyekben.”
Most mellőzném a konkrét példákat, de arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy ma már nem csak a roma és cigány kisebbséggel kapcsolatban látunk és hallunk az interneten vagy különböző rendezvényeken gyűlöletkeltő beszédeket. Sajnos, olyan a világgazdasági helyzet, olyan a gazdasági helyzet, és a válságnak ez a természete, hogy bizony kisebbségek ellen fordulnak azok, akik bennük látják minden hiba okozóját. Sajátos történelmi szituáció, hogy nagyszámú magyar kisebbség él a határainkon túl, ezzel együtt ezekkel a nemzetekkel, ezekkel a nemzetállamokkal néha-néha súrlódások lépnek fel diplomáciai szinten.
(11.10)
Ma már egy abaúji kis faluban arról számoltak be, hogy egy úgynevezett nemzeti érzelmű, radikális magyar zenekar - egyébként Abaúj Szlovákia mellett van - szlovákellenes, rendkívül durva hangvételű, borzasztó számokat kezdett el játszani. Ott az emberek nagyon nehezen tolerálták ezt, hiszen a békés egymás mellett élés ettől sokkal fontosabb számukra.
Azért mondom ezt, mert ezek a tartalmak már nemcsak romákra vonatkoznak, hanem vonatkoznak ezek szerint romákra is, és majd megtaláljuk nemsokára a románt, a szerbet és sok minden mást. Ezért érdemes erre a kérdésre jobban odafigyelni, legalábbis attól jobban, mint amiről a jelentés szól.
De nézzük most a konkrét ütközéseket! “A nemzetiségek helykeresése a köztársaság után a nemzeti együttműködés rendszerében” - Kállai Ernő 2011. március 22-ei parlamenti felszólalásából idézek. A felszólalás a Magyarország Alaptörvényéről szóló T/2627. számú törvényjavaslat vitája során hangzott el. A biztos úr azért tartotta fontosnak a megszólalást, mert a beterjesztett tervezet a jövőben nem tenné lehetővé, hogy kifejezetten a kisebbségi jogok védelmére választott ombudsman állhasson ki a nyilvánosság elé a kisebbségek szószólójaként az Országgyűlés plénumán.
Szerinte “A nemzetiségi közösségek megdöbbenéssel tapasztalták, hogy az alaptörvény jelen változata jelentős visszalépést eredményez a kisebbségi jogok terén, és az elmúlt két évtized kisebbségpolitikai eredményeinek szisztematikus lebontásához vezet.” Máshol ezt mondja: “Az országos kisebbségi önkormányzatok egyik legfontosabb elvárása, hogy az alaptörvény a magyar nyelv, valamint a siketek és a némák jelnyelvének védelme mellett a nemzetiségi nyelvek fennmaradásához szükséges feltételek biztosítását is állami kötelezettségként fogalmazza meg. Ez a szabályozás áll összhangban a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának, illetve az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének rendelkezéseivel.”
Máshol: “Áttérve a különbiztosi rendszerre - mondja ezt Jóri úr (Sic!) - az alkotmányelőkészítő bizottság hónapokon át tartó egyeztetéseket követően a jelenlegi független, önálló feladatkörrel rendelkező országgyűlési biztosok intézményének fenntartására tett javaslatot. Ezzel szemben az alaptörvény előterjesztett tervezete nem ezt a modellt követi, hanem egyetlen ombudsmant szeretne a jövőben.”, azaz azt a modellt egy új modell követi. “Az alkotmányjavaslatban olvasható megoldás, a különbiztosok megszüntetése, illetve lefokozása helyettessé a kisebbségi kérdések súlytalanná válását eredményezné. A nemzetiségi jogok kiemelt védelme megszűnne, elveszne a más szemléletmódot igénylő mintegy 60 különféle alapjog között.” - mondta ezt Jóri úr (Sic!) március 22-én. Ugye, április 18-án fogadtuk el ezt a remek alaptörvényt, amiben fittyet hánytak ezek szerint a kisebbségek kérésének.
De nézzünk egy április 18-a utánit, ez május 9-ei. A kisebbségi ombudsman, valamint a hazai nemzetiségi közösségek vezetőinek közös állásfoglalása az alaptörvény nemzetiségi jogi rendelkezéseiről. Milyen érdekes, nem írnak ebből ebben a jelentésben, amit most benyújtottak! “Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság felkérésére a múlt év szeptemberében az országos kisebbségi önkormányzatok, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa megfogalmazták a nemzetiségi jogok bővítésére és pontosítására vonatkozó javaslataikat, és úgy tűnt, hogy ezek bírják a politikai döntéshozók támogatását is. Az alaptörvényről szóló törvényjavaslat benyújtását követően azonban a nemzetiségek azzal szembesültek, hogy nemcsak az egyeztetések során megfogalmazott javaslataik jelentős részét hagyták figyelmen kívül, hanem egyes meglévő alkotmányos jogaik is kimaradtak a normaszövegből.”
Dióhéjban nézzünk néhányat! Egy: a parlamenti képviselet biztosítása, nemzetiségi nyelvek védelme, vagy a nemzetiségi ombudsman függetlenségének garantálása. Jelentős visszalépés tapasztalható ezen a téren.
Kettő: “Különösen az kifogásolható, hogy immár nem szerepel alkotmányos szinten az az előírás, amely szerint Magyarország védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket - nemzetiségeket -, valamint biztosítja kollektív részvételüket a közéletben. Nincs elfogadható indoka annak sem (Szászfalvi László: Rosszul idéztek.), hogy a nemzetiségi jogok védelmét a jövőben helyettes országgyűlési biztos fogja ellátni, miközben a magyar nemzetiségpolitika eddig követendő példaként állította a környező országok számára a hazai ombudsmanrendszert.”
Harmadik kifogásuk: “ Az újonnan megalakult Országgyűlés a múlt évben egy alkotmánymódosítással kívánta biztosítani a kisebbségek parlamenti képviseletét. Az alaptörvény azonban az eddig alkotmányos jogként elismert képviselet helyett mindössze az Országgyűlés munkájában való részvételről szól. Tartani lehet ezért attól, hogy a nemzetiségi közösségek még távolabb kerülnek a szavazati joggal járó parlamenti mandátum lehetőségétől.” Joggal tartanak tőle.
Négyes felvetésük: “Az alaptörvény - lényegében a hatályos alkotmány szövegét átvéve - biztosítja ugyan a nemzetiségek számára az anyanyelvhasználat jogát, ám a magyar nyelv és jelnyelv esetében azok állami védelmét is vállalta. Ez a különbségtétel különösen annak ismeretében elfogadhatatlan, hogy egy megszavazott módosító indítvány a nemzetiségi nyelvekre is kiterjesztette ezt a védelmet, ám e rendelkezést a zárószavazás előtt mégis kivették...” az alaptörvény szövegéből.
Hatos problémájuk: “A hatályos alkotmány felsorolja a közszolgálati műsorszolgáltatás főbb feladatait, és e felsorolásban szerepel a kisebbségi nyelvek és kultúra ápolásában, gazdagításában, a nemzeti és etnikai közösségek igényeinek kielégítésében való közreműködés is.”
Hetes felvetésük: “A II. Kisebbségi Kerekasztal áttekintve az alaptörvény rendelkezéseit úgy ítéli meg, hogy az alkotmányos keretek továbbra sem biztosítják maradéktalanul a nemzetiségi jogok érvényesülését. Az alaptörvény végrehajtásához szükséges törvények kidolgozása során ezért fokozott jelentősége van annak, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa lehetőséget kapjanak szakmai álláspontjuk kialakítására, és a jogalkotóval való egyeztetésre.” Valószínűleg eddig nem kaptak erre lehetőséget.
Végül, de nem utolsósorban: “ A II. Kisebbségi Kerekasztal felkéri ezért a kormányt arra, hogy a nemzetiségi jogokról, a nemzetiségi országgyűlési képviseletről, a nemzetiségi önkormányzatok választásáról, valamint az alapvető jogok biztosáról és helyetteseiről szóló törvények kapcsán ne csak a már kidolgozott javaslatok véleményezésére nyíljon mód, hanem rendszeres szakmai párbeszéd kezdődjön meg a normaszöveg kidolgozása során is.” Nos, kelt ez 2011. május 6-án.
Nézzünk még egy dolgot, talán belefér a 20 percbe: VI. hó 23-a, “Ennyit ér a kormánypártok közjogi és politikai garanciája? Ennyit ér a szava, Szájer úr?” Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának parlamenti felszólalása az ombudmani törvény vitájában 2011. június 23-án. Füleljen, államtitkár úr!
“Az alaptörvény kihirdetésével eldőlt az a kérdés, hogy a jövőben helyettes biztos fogja ellátni a nemzetiségi jogok védelmét. A törvénytervezet azonban nincs összhangban az alaptörvény rendelkezéseivel, mert a helyettes ombudsman intézményére olyan szabályokat kíván meghatározni, amelyek egy feles törvénnyel szűkítenék a 2012. január elseje utáni alkotmányos kereteket. Így nyugodtan elmondhatjuk, hogy elfogadás előtt áll az első alkotmányellenes sarkalatos törvény.”
Szakmai kérdésekkel nem fárasztanám, de egy konklúzió azért álljon itt. Azt mondja a biztos úr:
“Mivel az elmúlt hónapokban a szakmai megállapítások gyakorlatilag senkit sem érdekeltek, nem sorolom őket tovább. Azt, hogy 16 éve sikeresen működő intézményt gyakorlatilag a magyarországi jogvédelem kerékkötőjeként minősítsék egyoldalú, félrevezető információk alapján, indokként felhozva, hogy ez a legfőbb akadálya az általános biztos érvényesülésének, és ha már minden központosítva lesz - alakul ez a dolog - és nem lesz konkurencia, akkor, ígérete szerint, majd felszántja a császár udvarát; és ez ellen senki nem emelt szót a józan ész nevében, azt majd a történelem értékeli. Miként az utókor nyilvánvaló módon értékelni fogja a jogszabályok születésének körülményeit, azt, hogy hol, milyen módon és ki írta őket, milyen személyi összefüggések vannak a különböző szereplők között. Nyilvánvalóan joga van tudni ezeket a közvéleménynek is, de ez egy másik történet. Most azonban a szakmai hiányosságok mellett vagy helyett mégiscsak megfontolásra érdemes szempontokat is szeretnék a figyelmükbe ajánlani:
Az alaptörvény vitája során Szájer József, a Nemzeti Konzultációs Testület elnöke és más politikusok is, mint például Gulyás Gergely, egyértelműen kijelentették: a kormánypártok közjogi és politikai garanciát vállalnak arra, hogy a megválasztott kisebbségi ombudsman és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa mandátumuk lejártáig folytathatják tevékenységüket, jogosítványaik pedig ez idő alatt változatlanul rendelkezésre állnak.
(11.20)
Ezzel szemben a törvénytervezet semmilyen garanciát nem nyújt ahhoz, hogy a helyettes biztosok érdemi munkát végezhessenek.”
Navracsics Tibor is ígért sok mindent, legalábbis ombudsman úr ezt írja.
Végül szeretném még idézni Gulyás Gergely… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jó, ezt majd két percben, semmi baj. Nos, ennyit ér a maguk jelentése, ezt is hozzá kellett volna tenni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
