SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelettel köszöntöm én is a körünkben lévő kisebbségi önkormányzati vezetőket. Elhangzott már több utalásban, hogy az általános vitára való alkalmasságkor a Jobbik mind a hat bizottságban igennel szavazott, ez az “igen” azonban nem feltétlenül a jelentés tartalmának szólt, nem annak, hogy ezt annyira megfelelőnek tartjuk. Számos dolgot hiányolunk ebből, számos problémafelvetéssel találkoztunk, amelyekre a javaslat nem kínál megoldást. Ez az “igen” arról szólt, hogy ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről itt a Házban beszéljünk.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az egyetlen parlamenti párt, amely a választási programjában fontosnak tartotta, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozzon. Csak a legfontosabbakat engedjék meg, hogy kiemeljük. Világosan leszögeztük, szintén egyetlen pártként, hogy a Jobbik támogatja a jól működő, nemzetiségek anyanyelvén is folyó oktatást. Leszögeztük, hogy a kisebbségi önkormányzatokat feladatarányos támogatásban kell részesíteni, a normatív finanszírozás arányát egyúttal 30-40 százalékkal csökkenteni. Messzemenőkig támogatjuk a hazai nemzetiségeket egyéni és kollektív jogaik gyakorlásában, és ennek folyamatos biztosításáról fontosnak tartjuk a velük kapcsolatos konzultációt. Mind a három pontra részletesebben is ki fogok térni.
A jelentés 4. oldalán azt olvashatjuk, hogy “a jelen beszámolónk átfogó képet kíván nyújtani mindarról, ami a hazai kisebbségpolitika területén az elmúlt két év során történt”. Államtitkár úr megpróbált preventíven eljárni ebben a kérdésben, ettől függetlenül mindenképpen el kell mondani: rendkívül problémásnak tartjuk, hogy ezt a jelentést a kormány csak az idén októberben volt képes a Ház elé hozni. Hozzáteszem, hogy a jelentés napirenden lett volna, legalábbis az üléstervben már szerepelt tavaly márciusban, magyarul, nem sokkal a jelentés lezárását követően, és egyáltalán nem látjuk, mi indokolta azt, hogy ez a jelentés ennyi késést szenvedjen. Ez már csak azért is problémás, mert a jelentésben szereplő tények számos esetben már nem aktuálisak. Az elmúlt fél évben nagyon sok fontos dolog történt, amelyekről a jelentés már nem szól, s ez akkor is igaz, ha a jelentés utolsó fejezete néhány oldalban szól az aktualitásokról. Így például a jelentés leszögezi, hogy az új alkotmány rögzíti a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét az új Országgyűlésben, méghozzá olyan módon, hogy legfeljebb tizenhárom képviselő választható. Nos tudjuk, hogy az új alaptörvény ezt a kitételt nem tartalmazza.
Maga a jelentés összességében igen száraz, ugyanakkor tárgyszerű, leíró jelentés, amely nagyon korrekten foglalja össze azokat a statisztikailag adatolható tényeket, amelyek ezt a területet jellemzik. Ugyanakkor még véletlenül sem lép túl a szigorúan vett jelentés fogalmán, nem vet fel kérdéseket, problémákat, és még véletlenül sem kíván ezekre válaszolni.
Számunkra mégis inkább az a gond, ami a jelentésből hiányzik. Kezdjük a kisebbségi önkormányzati választási rendszerrel kapcsolatos visszaélésekkel. Többen utaltak rá, én magam is több esetben foglalkoztam már ezzel a kérdéssel, és a Jobbik is számos esetben megnyilvánult, s mint ahogy jeleztem, a programunkban is fontosnak tartottuk az etnobiznisz elleni küzdelmet. Mint ahogy a jelentés is fogalmaz, a nemzetiségi és választójogi törvény felülvizsgálata során továbbra is megoldandó feladat, hogy a kisebbségi önkormányzatok valódi közösségeket takarjanak. Úgy gondoljuk, hogy a felszabaduló forrásokat valóban működő és valós igényeket reprezentáló közösségek támogatására kell fordítani, ahogy ezt a választási programunkban is jeleztük.
Csökkent a kisebbségi önkormányzatok tagjainak száma, de erről szintén nem szól a jelentés, hiszen nem tud szólni. A vonatkozó törvény megalkotásakor pedig - hiába volt államtitkár úr ebben a kérdésben is preventív - nem időben egyeztettek a kisebbségi önkormányzatokkal. Azért született ez a kicsit öszvér megoldás, mert a települési kisebbségi önkormányzatok létszámát 5 főről 4 főre csökkentették, méghozzá azért, mert az eredeti javaslatban szereplő 3 főt, amelyet önök egyébként csak a benyújtás után egyeztettek az érintettekkel, az érintettek nem tudták elfogadni.
Nem szól az anyag arról sem, hogy a kormányzatnak a nemzetiségek számára sok esetben sérelmes döntései milyen visszhangot váltottak ki a környező országokban, sőt egyáltalán nem foglalkozik a jelentés azzal, hogy milyen nagyon lényeges ok-okozati összefüggés van a magyar nemzetiségpolitika iránya, a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása és a külhoni magyar közösségek jogai között.
Elismerésre méltó ugyanakkor, hogy a jelentés kendőzetlenül szól az etnobizniszről mint megoldandó problémáról. Megjegyzi, hogy az alkalmazott választási rendszer 2010-ben sem tudta kiküszöbölni a választási visszaéléseket, számos olyan településen sikerült 30 főt meghaladó kisebbségi választói jegyzéket állítani, ahol az adott kisebbség jelenlétéről eddig semmilyen információ nem állt rendelkezésre. Hozzáteszi azt is, hogy a visszaélésekkel szemben a törvényi előírások semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosítanak. Ahogy kiderül, 51 százalékkal nőtt a román és 44 százalékkal a ruszin önkormányzatok száma. Ez nem véletlen, hiszen ezen kisebbségek körében bukkant fel leginkább az etnobiznisz. Így volt ez abban az esetben is, amellyel kapcsolatban tavaly szeptemberben interpelláltam is itt a parlamentben, amikor is a Borsod megyei Szalonna településen helyi cigányok alakítottak ruszin, illetve román önkormányzatot. Az érintettek ellen rendőrségi feljelentést tettem, az edelényi rendőrkapitányság azonban a válaszában leszögezte: egyes személyek valótlanul tüntették fel azt, hogy korábban más helyi kisebbségi önkormányzatok tagjai voltak-e, ugyanakkor ezen valótlan adatot tartalmazó nyilatkozathoz a jogalkotó semmilyen jogkövetkezményt nem fűz. Magyarul: törvényes az etnobiznisz Magyarországon. Üdvözölnénk azt - mint ahogy el is hangzott -, ha a jelölti nyilatkozat aláírása büntetőjogi felelősséggel is társulna a későbbiekben.
A jelentés 9. oldala szerint a tömeges visszaélések megakadályozása szükségessé teszi a kisebbségi választói jegyzékbe való felvétel törvényi szabályozásának módosítását. A Jobbik ezzel kapcsolatban annak idején megtette a javaslatát, s ezt továbbra is fenntartjuk. Problémásnak tartjuk, hogy a nemzetiségi névjegyzékbe négyévente bárki szabadon felveheti magát, akár négyévente változtatva az identitását. Szó van most arról a választójogi törvény módosítása kapcsán, hogy állandó, illetve nem állandó, de kisebbségi névjegyzék készül a választások kapcsán. A Jobbik ismét azt javasolja, hogy ez a kisebbségi névjegyzék legyen állandó, a nemzeti kisebbségeknek legyen lehetőségük nyilatkozni arról, hogy mely kisebbséghez tartozónak érzik magukat, és amennyiben csak egy kisebbség listáira szavazhatnak, egy kisebbség színeiben élhetnek az aktív választójogukkal, akkor a passzív választójogra is ugyanez vonatkozzon, azaz a nyilatkozat megtételekor mindenki véglegesen döntse el, hogy mely kisebbség színeiben kíván érdekérvényesítő munkát végezni, vagy annak a választásain részt venni.
A támogatáspolitikáról szólva üdvözöljük, hogy az egyes önkormányzatok általános működési támogatása a jövőben a népszámlálási adatokra tekintettel kerül megállapításra. Ezt mindenképpen jónak tartjuk.
Örömmel üdvözöljük azt, hogy ha nem is teljesen pontosan, de gyakorlatilag megfogadták a Jobbik javaslatát azzal kapcsolatban, hogy az általános és feladatarányos támogatás egyharmad-kétharmad arányban módosuljon. Mi 30-70 százalékról beszéltünk a választási programunkban, itt először 75-25, majd a következő évtől kezdve kétharmad-egyharmados általános, illetve feladatalapú támogatással számolhatunk. Ez nyilvánvalóan csökkenti annak esélyét, hogy pusztán a működési támogatás megszerzéséért többen beszálljanak az etnobizniszbe.
Ugyanakkor problémásnak tartjuk, hogy jövőre is a KIM fejezetében találhatók az országos kisebbségi önkormányzatok működési célú támogatásai. Korábban ezek a parlamenti fejezetben voltak, így a zárolások nem érinthették őket. Ez jövőre is a KIM fejeztében lesz. Tavaly is megtettük az ezzel kapcsolatos módosító javaslatunkat, hogy ezek kerüljenek vissza a parlamenti fejezetbe, és ezt az idén is meg fogjuk tenni. Kérjük ennek a megfontolását.
A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány megszüntetését egy diszkrét félmondattal intézi el a jelentés, amely egy viszonylag jól működő alapítvány volt, a kisebbségi vezetők konszenzusán alapult. Önök ezt a kisebbségi önkormányzatok határozott véleménye ellenére szüntették meg.
A nemzetiségi médiáról szólva a beszámoló 55. oldala szerint a beszámolási időszakban nem történt meg a kisebbségi önkormányzatok képviselői és a köztelevízió vezetői között korábban létrejött együttműködési megállapodás megerősítése, nem működött a nemzetiségi képviselet és a köztelevízió vezetése közötti egyeztetési mechanizmus. Rendkívül fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az egyes nemzetiségi műsorok érezhető és igazolható hallgatósági adatokkal rendelkeznek. Tehát a szervezeti és tartalomszolgáltatási szempontból érzékeny változások esetében elvárható az egyeztetés.
(11.30)
Nyilvánvaló cél, hogy a létező nemzetiségi közösségek modern és a közösség szempontjából fontos témákról is szóljanak, és ne csak skanzenként tekintsünk ezekre a műsorokra. Kisebbségi vegyes bizottságban felvetett kérések ellenére továbbra sem megoldott a nemzetiségi televízióműsorok kedvezőbb műsorsávban való sugárzása. Ha kinyitunk egy tévéműsort, akkor azt láthatjuk, hogy a nemzetiségi műsorok hétköznap délutánonként 12 óra 55 és 13 óra 30-as kezdéssel kerülnek sugárzásra. Ezt egyébként az Európa Tanács 2009-es szakértői jelentése is kifogásolta, mégsem történt semmi változás. Tisztelettel kérjük, államtitkár úr, ha már a kormány minden szinten maga alá gyűrte a médiát, akkor szíveskedjenek hathatós és gyors intézkedést tenni ez ügyben.
S ha már a kisebbségi vegyes bizottságoknál tartunk, a kisebbségi vegyes bizottságok közül mind a magyar-szlovák, mind a magyar-román, mind a magyar-szerb és a magyar-szlovén is ülésezett az elmúlt fél évben. Ezeket az eredményeket a jelentés nem tartalmazza. Egyébiránt ezen ülések összehívására is lényeges késésekkel került sor.
A korábbi ülések eredményeiről egyébként az anyag alig számol be, szinte egyáltalán nem követi az ott született döntések végrehajtását, csak rendkívül röviden ismerteti az ott elhangzottakat, holott tudható, hogy számos esetben nem történt érdemi változás a kisebbségi vegyes bizottságokban felvetett témákat illetően. Ilyen például az általam az előbb már említett nemzetiségi műsorok műsorsávjának a megváltoztatása, de hogy megfordítsuk a témát: például magyar-ukrán viszonylatban a magyar nyelvű felsőoktatási felvételi ellehetetlenítése Ukrajnában. Mellesleg jegyzem meg egyébként, hogy a magyar-ukrán vegyes bizottság 2008 óta nem ülésezett. Nyilván ehhez kétoldalú akarat kell, de ezzel együtt is sürgetjük a kormányt, hogy tegyen lépéseket ezzel kapcsolatban, bőven lenne mit beszélni az ukránokkal a kárpátaljai magyar közösség helyzetét illetően.
Oktatás. A nemzetiségi tankönyvek fejlesztését leszámítva gyakorlatilag minden nemzetiségi célú oktatási keret csökkent. Ezen keretek emelését azért tartjuk rendkívül fontosnak, mert egy nemzetiség helyzetének általános ismérvét döntően meghatározza az oktatás helyzete, illetve az állam által a nemzetiségi oktatásra költött támogatás összege. Ezeknek a kereteknek a csökkenése, úgy gondoljuk, hogy igen rossz üzenet a környező országok számára, és hátrányosan befolyásolhatja az elcsatolt területeinken élő magyar közösségek helyzetét, oktatási helyzetét is.
Megdöbbentő és felháborító egyébként az az aránytalanság, amely az egyes nemzetiségek és a cigányság támogatása között fennáll. Ez még a jelentős létszámbeli különbség esetén sem indokolt, és különösen igaz ez egyébként az oktatási célú támogatások esetében.
Szintén az oktatásnál kell megjegyezni, hogy több kisebbség, de különösen a szlovákok esetében felmerül a tanított és a ténylegesen beszélt nyelv közötti lényeges eltérés. A hazai szlovákok többsége nem beszél igazán jól, nem érti meg az irodalmi nyelvet, így annak oktatása lényegében nem állítja meg az asszimiláció folyamatát. Érdemes lenne erről az illetékesekkel egyeztetve valamilyen tervet, stratégiát kidolgozni.
Fontosnak tartjuk a kulturális autonómia jegyében az intézményeket fenntartó országos és helyi önkormányzatok kiemelt támogatását. Elsősorban az anyanyelven, illetve a két nyelven oktató-nevelő munkát végző intézményeket kell támogatni, és kevésbé a nyelvoktatást végző, kvázi nyelvtanítást végző intézményeket. Egyébként a jelentés is jelzi, hogy a kisebbségi önkormányzatok által fenntartott intézmények nagyon jól működnek. A köznevelési és a felsőoktatási törvény véglegesítése során fontosnak tartjuk érvényesíteni ezeket az elveket. A nemzetiségi pedagógusképzés megújulása szükséges a pedagógusképzési rendszer teljes megújításának folyamatában, ezeket a kérdéseket akkor fontos hangsúlyozni.
Engedjék meg, hogy néhány egyéb ügyre és témára is még kitérjek. Szó volt itt a népszámlálásról. Szeretném ismét elmondani, hogy nem értünk, a leghatározottabban nem értünk egyet azzal, hogy a népszámláláson ne kerüljön külön összesítésre azon nemzetiségek, nemzeti közösségek létszáma, akik nem a 13 elismert kisebbséghez, illetve nem azokhoz tartoznak, akik a számlálóíven egyébként is szerepelnek. Volt erről itt egy vita annak idején, például a bunyeváckérdés kapcsán. A Jobbik akkor nem támogatta az önálló nemzetiséggé való nyilvánítást. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, és ismét szeretnénk kihangsúlyozni: ha valaki ezen közösséghez tartozónak vallja magát, és ezt kérték az ő közösségük vezetői, legfőképpen azért, hogy valódi információkkal rendelkezzenek a tényleges számokat illetően; mi akkor is javasoltuk, a kormánypártok leszavazták azt, hogy az “egyéb” kategóriába kerülő nemzetiségek számát külön összesítsék. Ehhez képest például megjelent a vietnami mint nemzetiség a népszámlálási íven, ami teljesen értelmezhetetlen számunkra.
Sarkalatos törvényként fogjuk tárgyalni az új nemzetiségi törvényt. Szeretném jelezni az államtitkár úr és a kormány irányába, hogy a Jobbik szívesen fogja egyetértését adni egy jó, átfogó, konszenzuson nyugvó és a kisebbségek vezetőivel legalább alapvető egyetértésen alapuló törvényhez. Kérjük önöket, hogy az ezzel kapcsolatos egyeztetést számos más ügyhöz hasonlóan ne spórolják majd meg.
A parlamenti képviseletről szólva több javaslatról is lehetett hallani az utóbbi időben a parlamenti zuhanyhíradóban. Korábban volt szó egy olyan javaslatról, hogy néhányan, a nagyobb kisebbségek alanyi jogú képviseletet kapjanak, míg mások szószólóhoz juthassanak az Országgyűlésben. Újabban pedig arról, hogy az egyes nemzeti és etnikai kisebbségek kedvezményes mandátumhoz jussanak.
A Jobbik a programjában is vállalta és kihangsúlyozta a kisebbségi képviselet megteremtését és ennek az alkotmányellenes állapotnak a felszámolását. Több megoldási javaslat kínálkozik így is, de fontosnak tartjuk, hogy valamilyen formában mindenki képviselve legyen. Akár úgy, hogy például horvát példa szerint a kisebb létszámú közösségek közösen kapnának egy parlamenti mandátumot. Ugyanakkor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy nem lehet egyedül mérvadó az adott kisebbség létszáma, fontosnak tartjuk az adott kisebbség anyaországában élő magyar közösség jogainak rendezettségét és az ő helyzetüket. Ebből a szempontból, bár létszámuk nem feltétlenül a legnagyobb közé emeli őket, mindenképpen külön kell foglalkozni a hazai horvát és a hazai szlovén kisebbséggel a parlamenti képviselet megteremtése során. Ez utóbbival azért is, mert Magyarország és Szlovénia között egy nagyon régen be nem tartott, illetve csak egyoldalúan betartott kölcsönös egyezmény létezik ezzel kapcsolatban.
A cigányokról szóló fejezet kapcsán hadd állapítsam meg röviden, hogy statisztikailag ez is egy jól adatolt, leíró és tényeket, adatokat rögzító beszámoló, de számos lényeges kérdést megkerül. Nem beszél a cigányság demográfiai helyzetéről, ennek a problematikájáról. Nem beszél a magyar-cigány együttélésről sem és számos más ügyről. Erről normál felszólalás keretében Mirkóczki Ádám képviselőtársam fogja majd részletesebben kifejteni az álláspontunkat.
Egyébként itt el kell mondanom, hogy véleményünk szerint külön kell kezelni, mint ahogy kormányzati szinten valamilyen szempontból külön is kezelendő, hiszen külön államtitkárság foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel és a cigányokkal. Ebből a jelentésből is látható egy kis zavar, hiszen a másik 12 kisebbséget teljesen más problémák jellemzik, anyaországgal rendelkeznek, lényeges számukra az anyanyelvi oktatás és egyáltalán az anyanyelvhasználat, míg a cigányság létszámából és minden más jellemzőjéből adódóan egy teljesen külön, rendkívül fontos megoldásra váró csoportot jelent.
Itt kell megjegyeznem, hogy végtelenül szomorúnak és jellemzőnek tartom egyébként, hogy a parlament négy cigány képviselőjéből jelenleg egyik sincs a teremben, mint ahogy nincs itt egyébként a felzárkóztatásért felelős államtitkár úr sem. Itt jegyzem meg egyébként, amit szintén egész elképesztőnek tartok, hogy a Fidesz vezérszónoka a mindössze 9 perces vezérszónoklatában egyébként csak és kizárólag a cigányság problémáival kívánt foglalkozni. A legnagyobb kormánypárt vezérszónoka egyetlenegy szót sem szólt a másik 12 nemzetiségről, hozzátéve egyébként, hogy amit elmondott, arról is csak azt hallhattuk, a szokásosat, hogy nekünk, magyaroknak, az államnak és a többségi, most még többségi társadalomnak milyen feladatai és kötelességei vannak a cigánysággal szemben. Egyetlenegy árva szót nem hallottunk arról, hogy a cigányságnak milyen feladatai és vállalásai lennének a saját sorsuk javítását és az integrációt illetően.
Összegzésképpen hadd mondjuk el: alig tudható meg valami arról egyébként, hogy a vonatkozó kormányzati döntések előkészítésekor - erre már államtitkár úr próbált utalni, de az anyagban nem szerepel - milyen egyeztetések folytak a kisebbségi önkormányzatokkal, az ő véleményüket miben igen és miben nem vette figyelembe a kormányzat.
A jelentés zárófejezete szerint “új típusú társadalmi párbeszéd kialakítása során kiemelt figyelemmel kell lenni a nemzetiségek legitim képviseletével való érdemi kapcsolattartásra, a közösségeiket közvetlenül érintő kormányzati feladatok előkészítésébe, a többség és a kisebbség viszonyára kölcsönösen kiható döntések végrehajtásába történő bevonásukra”. Ezt nem véletlenül idéztem, államtitkár úr, ismét és sokadjára szeretném ennek a fontosságára felhívni a figyelmet.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom véleménye szerint a nemzetiségekkel kapcsolatos törvényalkotás és az őket érintő döntések előkészítésénél nem megkerülhető a velük való alapos egyeztetés.
(11.40)
Fontosnak tartjuk, hogy a nemzeti kisebbségek otthonuknak érezzék Magyarországot. Fontosnak tartjuk, hogy jogaik, állami támogatásuk, anyanyelvhasználatuk kérdése, oktatásuk rendezett legyen, hiszen meggyőződésünk, hogy ezáltal mi is hatékonyabban tudunk fellépni a környező országokban élő magyar közösségek védelme érdekében.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
