VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Igen, köszönöm szépen, elnök úr. Először is sajnálom, hogy a vitának az első feléről a gazdasági bizottság ülése miatt kellett lemaradnom. Azt is sajnálom, hogy jelenleg csak olyan 10-15 fideszes képviselőtársam vette a fáradságot arra a kettőszázhatvan-egynéhányból, hogy ezt a vitát figyelemmel kísérje, de talán azt sajnálom a legjobban, hogy egyetlen cigány politikusa nincs az Országgyűlésnek, aki ezt a vitát elejétől a végéig figyelemmel szerette volna kísérni, holott ez a vita alapvetően, mint ahogy ezt az elhangzott felszólalásokból is ki lehet következtetni, alapvetően és fő részben róluk szólna. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)
Fölvetődik persze a kérdés, hogy mi lehet vajon, mondjuk, Farkas Flóriánnak az a halaszthatatlan közfeladata, ami elszólítja őt a parlamentből, amikor egy ilyen vitára kerül sor, de ezt talán majd a Fidesz-frakció vezetőjének kellene megmagyaráznia. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)
Képviselőtársaim! Fölvetődik néhány fontos kérdés, illetve a jelentőségére szeretnék az elénk került jelentésnek utalni. Elgondolkodtató a jelentésben szereplő azon adat, hogy 2001-es adatok szerint ennek alapján 10 év alatt 25 százalékkal nőtt Magyarországon a magukat cigány nemzetiségűnek tekintő emberek aránya. Amikor belegondolnak abba, hogy van ez a fokozott népszaporulat, ami jelentősen meghaladja a magyarság egészének népszaporulatát, és belegondolnak abba, hogy demográfusok - például Hablicsek tanár úr - milyen pályát vetítettek elő a demográfiát illetően a cigány kisebbség helyzetében, akkor láthatjuk azt, hogy 2050-re ezek szerint a legvalószínűbbnek tekinthető demográfiai trendek szerint minden második munkaképes korú ember Magyarországon cigány származású lesz.
Kérdés, hogy ezzel a helyzettel akar-e valaki valamit kezdeni. Én ugyanis azt látom, hogy a rendszerváltás óta eltelt 21 évben a kormányok egyaránt - édesmindegy, hogy fideszesek voltak vagy MSZP-sek - ezt a problémát a szőnyeg alá igyekeztek söpörni, lehetőség szerint elhallgatták, elkerülték a felszínre került problémákat, konfliktusokat, és abban voltak érdekeltek, hogy beültessenek egy-egy díszcigány képviselőt ebbe az Országgyűlésbe különböző pártok színeiben, és a részükről ezt a problémát le is tudták. Azonban én tartok tőle, hogy ez igencsak kevés lesz a megoldáshoz.
Emlékeztetni szeretnék arra, képviselőtársaim, hogy a felvázolt pozitív diszkriminációs kísérletek nemcsak Magyarországon vezettek eddig kudarchoz, hanem a liberalizmus őshazájának tekintett Egyesült Államokban sem hozták meg az elvárt eredményeket. Ugyanis amikor pozitív diszkriminációt alkalmaztak például az oktatásban azért, hogy a színes bőrűek - magyarul, négerek - iskolába, egyetemekre jutási esélyeit növeljék, akkor nem történt egyéb, mint hogy plusz pontszámokat lehetett kisebbségi származás alapján elnyerni. Hasonló fejlemények zajlanak most jelenleg Magyarországon is a cigányok vonatkozásában. Ezeket az embereket benyomták, aztán tekintettel arra, hogy a követelményszint nem változott, ezeknek az embereknek a jelentős része a későbbiek folyamán lemorzsolódott. Ez már önmagában is alulértékelte a kisebbségi értelmiségeik pályaképét és a társadalmi helyzetét, hiszen a lemorzsolódás a pozitív diszkriminációs modell nyilvánvaló kudarcát jelentette.
A későbbiek folyamán aztán, most kiindulva az Egyesült Államokból, azt próbálták keresztülvinni, hogy lehetőség szerint a közszféra szívja föl ennek a rétegnek a képviselőit, és ilyen módon teremtsenek egy pozitív emberképet a kisebbségi létben élő emberek számára. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a közszférán belül helyeztek el sok-sok ember. Ha valaki egy sétát tesz az Egyesült Államok fővárosában, Washington D. C.-ben, akkor azt láthatja, hogy jelentős számú színes bőrű - magyarul, néger - kisebbség él a városban. Ezek közalkalmazottak jórészt. Most azt látjuk, hogy a kormány előtt is egy hasonló integrációs modell képe lebeg, és megpróbálja a rendőrségen és a honvédségen belül tudni a cigányokat, ezzel felmutatva a társadalom előtt azt, hogy a kormány eredményesen megoldja az integrációs problémákat.
De kérdezem én, képviselőtársaim, eredményes lehet-e az a modell, amire önök hivatkoznak, ugyanis rendszeresen olyan nyugat-európai és amerikai államok példáját citálják ide elénk, akik maguk is képtelenek voltak a saját problémás kisebbségeik integrációs problémáját megoldani. Ugyanis csupa-csupa csődöt mondott modellel példálóznak most már 21 éve a magyar politikusok, akik eddig kormányozták az országot, csupa-csupa csődöt mondott modellt mutatnak föl, hogy így csinálják Nyugaton.
De kérdezem én, képviselőtársaim, amikor Angliát, Londont, a különböző angliai nagyvárosokat szétverik a muszlimok, szétverik a négerek, akkor nem arról van-e szó, hogy eredménytelenül próbálták ezeket a kisebbségeket integrálni az angol társadalomba. Amikor arról szólnak a hírek, hogy a normál mértéket meghaladó mennyiségű autót gyújtottak föl szilveszter éjszaka - mert általában a felgyújtott autók száma Franciaországban szilveszter éjszaka ezer alatt szokott maradni, de aztán az elmúlt években már ezer fölé szökött.
(13.30)
Akkor nem arról van-e szó, hogy egy eredménytelenül integrált kisebbség tombol, és tölti ki a haragját a többségi társadalmon?
Amikor önök ezeket a példákat hozzák föl itt a Magyar Országgyűlésben, akkor nem tesznek egyebet, mint hogy eredménytelen társadalmi modelleket próbálnak ráhúzni a cigányság helyzetének a megoldására. Ez egy kudarcos út, amivel egyszerűen fel kellene hagynia a kormánynak, hiszen nyilvánvaló az, hogy ennek az útnak semmilyen eredménye nem lesz.
A jelentés úgy fogalmaz, hogy több roma tematikájú internetes honlap is működik az interneten, és megosztja a világháló látogatóival a cigányokról szóló híreket. Fölhozták itt a romnet.hu és a c-press.hu weboldalakat.
Képviselőtársaim! Én mindenkit arra biztatok, hogy vegye a fáradságot, és látogasson el ezekre a honlapokra. Ezeknek a honlapoknak ugyanis az a közös jellemzője, hogy a magyar-cigány együttélés nehézségeit hivatottak fokozni. Nem a társadalmi megbékélést, az együttélést, a cigányság részére követendő társadalmi és jogi normák lefektetését szolgálják ezek a honlapok, hanem azt, hogy ez a konfliktushelyzet, amely most megmaradt a magyarság és a cigányság között, tovább mélyüljön. Én azt javasolom, hogy egyetlen árva petákot se fordítson a magyar állam közpénzekből az ilyen uszító jellegű, rasszista honlapoknak a fenntartására, mert ez nem a társadalmi megbékélést szolgálja, hanem azt, hogy a konfliktushelyzet fennmaradjon és tovább mélyüljön.
Kérem azt, hogy ne egy ilyen, SZDSZ irányultságú médiumok továbbélését támogató kormánypolitikának lehessünk tanúi az elkövetkezendő években, hanem egy olyan kormánypolitikának, amely képes arra, hogy kiegyensúlyozottá tegye az együttélést.
El kell mondanom azt is önöknek, képviselőtársaim, amikor a jelentésben a cigány önkormányzatok helyzetével, állapotával foglalkoznak, akkor több dolog is szembeötlő ezeknek a tevékenységében. Először is: hasonlóan a cigány internetes médiumok mintájára, a cigány önkormányzatok jelentős része abban érdekelt - téves helyzetértékelésből és felfogásból adódóan -, hogy a konfliktushelyzetet a magyarság és a cigányság között kiélezze, mert a cigány önkormányzati vezetők - nem túl okosan - úgy gondolják, hogy azzal fog a saját helyzetük felértékelődni a társadalomban, ha a konfliktushelyzet megoldásaként saját magukat kínálják föl a társadalom részére.
Ilyen szégyenteljes példáknak egész sorát lehet fölhozni. Csak emlékeztetnék arra, hogy amikor a cigányok Galgagyörkről elűztek egy magyar családot, akkor Mohácsi Viktória, a szociálliberális koalíció európai parlamenti képviselője ment ki Galgagyörkre, és hazudta tele a magyar és a nemzetközi médiát ennek kapcsán, és próbált a magyarság kárára tenni, ennek az országnak kárt okozva Nyugat-Európában azzal kampányolni, hogy itt egy rasszista gyűlöletbeszéd folyik a cigányok ellen, és a cigányok életét a Jobbik meg a Magyar Gárda veszélyezteti.
Ezek azok a lépések, képviselőtársaim, amelyekben sokkal nagyobb felelősséget kellene a cigány önkormányzati vezetőknek, a cigány funkcionáriusoknak tanúsítani, és ha a személyi kiválasztásnál ezeket a szempontokat a kormány figyelembe szeretné venni, akkor legközelebb, amikor ezeknek az embereknek lejár a mandátumuk, páros lábbal kirúgják őket, és nem engedik soha a politika közelébe. Ugyanis ezeknek az embereknek a gyújtogatására, romboló szándékára a magyar politikának az égvilágon semmi szüksége nincs.
El kell mondanom azt is, képviselőtársaim, amikor a cigány önkormányzatoknál tartunk: ha megnézik az uzsora-bűncselekményekről szóló legfrissebb rendőri jelentéseket, csupa olyan esetet láthatnak, ahol az uzsorás, az, aki gátlástalanul visszaél a helyzetével, és kihasználja az emberek nyomorát, nehéz anyagi helyzetét, nagyon gyakran a cigány kisebbségi önkormányzatnak a megválasztott tagja. Több olyan eset történt, és még egyszer mondom, elég csak a sajtóhíreket felütni és ezeket elolvasni, több olyan eset történt, amikor a cigány önkormányzat pénzét használták föl uzsorakölcsönök kiközvetítésére. Akkor, amikor arra gondolunk, hogy meg kell fogni ezeket a pénzeket, és véget kell vetni ennek a feneketlen pénzszivattyúnak, ami most a cigány integrációs programok körül, a cigány önkormányzatok körül zajlik, akkor elsősorban ezekre a kérdésekre, ezekre a problémákra gondolhatunk.
Szólnunk kell arról, hogy a PISA-felmérések szerint - erre is utalást tesz a jelentés - a magyar társadalomnak van leginkább rendies jellege a felmérésben részt vevő OECD-tagországok között, azaz a magyar társadalom az, ahol a szülők társadalmi helyzete, iskolázottsága, anyagi helyzete leginkább ráhatással van a gyermekek későbbi életkilátásaira, fejlődésére. Magyarországon ez a cigányság esetében fokozottan megfigyelhető, ugyanis szemmel látható, hogy az a szociokulturális közeg, amelyben ezek az emberek élnek, olyan szintű visszahúzó erővel bír rájuk nézve, amit a cigány közösségek nagy számban, érdemben képtelenek önerőből áttörni. Ilyenkor vetődik föl az állam jelentősége, az állami beavatkozás jelentősége, annak, hogy egy paradigmaváltással le kell térnünk az eddig járt útról, és szigorra és következetességre van ahhoz szükség, hogy a cigányság helyzetén érdemben változtatni legyünk képesek.
Emlékeztetni szeretnék arra, képviselőtársaim, hogy akkor, amikor fölvetjük a cigányság köreiben a képzetlenséget, fölvetjük azt, hogy a kriminalitás kifejezetten magas arányú, akkor azt nem öncélúan tesszük, és nem megmásítjuk a tényeket. Ezt azért fontos rögzíteni, mert a kiindulási állapot felvázolása és minden politikai szereplő által történt elfogadása lehet az az alap, ahonnan a problémákat meg lehet oldani. Addig, amíg vannak ilyen baloldali pártok az Országgyűlésben, amelyek a problémákat megpróbálják a szőnyeg alá söpörni - itt, ugye, nyilvánvaló, az LMP-re és az MSZP-re gondolok -, addig nem várható az, hogy ennek a problémának valaha is megoldása lesz.
Mindenkit arra biztatnék tehát, hogy mindannyiunk közös, jól felfogott érdekében őszintén tárgyaljunk erről a problémáról.
Azt pedig Szászfalvi államtitkár úrnak kifejezetten megköszönöm, hogy a Jobbikot az MSZP-től eltérően ítélte meg, és a Jobbik konstruktív javaslatait kiemelte. Ezt külön megköszönöm az államtitkár úrnak, hiszen mindannyiunk közös érdeke a megoldás, és mi ennek értelmében, ennek érdekében igyekszünk szakmai javaslatokkal segíteni a jövőben is a kormány és az Országgyűlés munkáját.
Köszönöm szépen, képviselőtársaim. (Taps a Jobbik soraiban.)
