DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár 13. alkalommal készítette el a törvényi előírásoknak megfelelően a vidékfejlesztési tárca, illetve korábban a jogelődjei az agrárgazdaság helyzetéről szóló beszámolót. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi törvény előírja, hogy a kormány a vidékfejlesztési miniszter útján évente beszámol az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a termelők jövedelemviszonyairól, az agrárpolitikai célok megvalósításáról, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról. A törvény értelmében a jelentés a VM és a KSH társfelelősségében készül, azt elkészülte után az Agrárgazdasági Tanáccsal véleményeztetni kell, és írásos állásfoglalását a jelentéssel együtt október 15-ig kell az Országgyűlésnek benyújtania.
Itt szeretnék mindjárt köszönetet mondani az Agrárgazdasági Tanácsnak, aki az ez évi jelentést véleményezte, a rövid határidő ellenére rendkívül alapos elemzést készített. Szeretettel üdvözlöm Székely Csaba professzor urat, a tanács elnökét, és ismételten e helyütt is megköszönöm azt a munkát, amit a jelentéssel kapcsolatban elvégeztek. (Taps a kormánypártok soraiban.)
A jelentés 2011-ben az Agrárgazdasági Kutató Intézet bevonásával 13. alkalommal készült el, és az európai országok gyakorlatának megfelelően a 2010. naptári év értékelésével foglalkozik. A korábbi években lezajlott parlamenti viták, valamint az Agrárgazdasági Tanács javaslatait, észrevételeit felhasználva a beszámoló felépítése módosult. A vidékfejlesztés és a környezetvédelem külön, önálló fejezetekként jelennek meg. Új elem továbbá a helyi értékesítés helyzetének és a termékpályák költség-jövedelem megoszlásának vizsgálata is. A beszámoló az egyes fejezetek kialakítását illetően szakterületi, illetve funkcionális szempontok alapján történt. Az élelmiszer-gazdaság című fejezet a mező- és erdő-, valamint a vadgazdálkodás területeit fedi le.
A hagyományos élelmiszer-gazdasági szemlélettől eltérően önálló fejezet tárgyalja az élelmiszeripar és -kereskedelem helyzetét, valamint a bioenergia-előállítás kérdéskörét.
A vidékfejlesztés, valamint a környezetvédelem a minisztérium profilján belül két olyan sajátos terület, amelyhez tartozó témakörök önálló fejezetként való tárgyalása indokolt. A szabályozási és finanszírozási környezet a minisztérium illetékességi körébe tartozó valamennyi területet érinti, ezért azt önálló fejezetben mutatjuk be, illetve értékeljük az egyes intézkedéseket. Bár a “Nemzeti vidékstratégiai koncepció 2020” megvalósulásának időhorizontja az elmúlt évet követő időszakot öleli fel, ennek ellenére részben megkíséreltük az abban foglaltak szűrőjén keresztül is értékelni az elmúlt év történéseit.
A beszámoló tartalmi, szerkezeti kereteinek a kialakításánál figyelembe vettük a német, az osztrák, valamint a svájci minisztériumok kiadványait is. A beszámoló abban is eltér az előző éviekétől, hogy nem csupán a tárgyévet hasonlítja össze az előző évvel, a bázisidőszakkal, hanem idősorokat tartalmaz. Megítélésünk szerint ilyen formában jobban értékelhetőek az adott évre, jelen esetben a 2010-re vonatkozó eredmények és adatok.
A jelentést az Agrárgazdasági Tanács szeptember 27-én megvitatta, és kialakította írásos állásfoglalását. A tanács állásfoglalásával, a helyzetértékeléssel és a megalapozott javaslatokkal egyetértünk.
Meg kívánom jegyezni, hogy a nemzetgazdasági ágak közül az agrárágazat az egyetlen, ahol ilyen jelentés készül, és törvényi kötelezettségként írja elő a helyzet, valamint a tennivalók ilyen szinten történő megvitatását.
Tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a jelentés két kötete az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásával együtt a kormány jóváhagyását követően felkerült a kormányportálra, és így széles körben ad információt az ágazat helyzetéről, és teszi lehetővé a különböző szakmai elemzések elvégzését.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2010-es esztendő a kormányváltás éve volt. Mindebből következik, hogy az elmúlt évi, elsősorban a mezőgazdaságot érintő folyamatokra csak az év második felétől volt ráhatásunk, és azokra is több esetben a dolgok és folyamatok determináltságából eredően csak részlegesen. Az előző év az agrárgazdaság számára rendkívül kedvezőtlen volt, fagykár, jégkár, aszály, belvíz egymás után pusztították a termelőalapokat, a vörösiszap-katasztrófa példa nélküli károkat okozott. Mégis engedjék meg, hogy a 2010. év főbb eredményei közül néhányat itt külön is kiemeljek.
Mik is voltak ezek a pozitívnak minősíthető folyamatok, eredmények? A mezőgazdaság jövedelmezősége a 2009-es visszaesés után a Nemzeti Adó- és Vámhivatal gyorsjelentése és a tesztüzemi rendszer 2010. évre vonatkozó adatai alapján mind a társas, mind az egyéni gazdálkodóknál jelentősen növekedett. Ebben nagy szerepet játszott, hogy az agrártermékek termelői árszintje 2010-ben 16,8 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban.
A fentiek eredményeként az agrárolló hosszú évek után 2010-ben jelentősen, 11,9 százalékkal javult. Az agrárgazdasági GDP részaránya 2,9 százalékra nőtt a korábbi 2,5 százalékról. Az agrár-külkereskedelmi forgalom 12 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbi értéket, és rekordszintet ért el. Az egyenleg 2,1 milliárd euró volt, a nemzetgazdaság külkereskedelmi egyenlegének 38 százalékát adta 2010-ben. Jelentősen, mintegy 7 százalékkal nőtt az élelmiszer-ipari exportértékesítés volumenindexe. Hadd tegyem azért ehhez hozzá egy zárójeles megjegyzésként, hogy sajnálatosan ennek a szerkezete, vagyis a kis-közepes magyar érdekeltségű vállalkozások részaránya ebben a külkereskedelmi egyenlegben szerényebb volt, mint ahogyan az a korábbi években is történt. Az élelmiszeripar beruházási teljesítménye 16 százalékkal bővült.
Ezek után néhány olyan pozitívnak minősíthető folyamatot, eredményt is szeretnék megemlíteni, amelyek talán ma még számszerűsíthetők, de nagyon lényegesek voltak a 2010-es esztendőben. Ezek közül is első az, hogy a földmoratóriumot sikerült újabb 3 évre meghosszabbítani, ez lehetőséget teremt a földtulajdoni viszonyok rendezésére. Minket igazolt továbbá a GMO-mentesség fenntartására törekvő határozott fellépésünk. Magyar kezdeményezésre az Európai Bizottság 2011 végéig meghosszabbította a gazdasági válság következtében nehéz helyzetbe jutott gazdák 15 ezer eurós átmeneti támogatásának lehetőségét.
Az elemi és ipari katasztrófakárt szenvedett termelőknek életbe léptettük az agrár- és forgóeszköz vis maior hitelprogramot. Kiadtuk a kistermelői élelmiszer-termelést, -előállítást és -értékesítést szabályozó rendeletet, továbbá módosítottuk a közbeszerzési törvényt, ennek következtében végre helyben el lehet adni a helyben előállított élelmiszereket, illetve meg is vásárolhatja azt közbeszerzési eljárás nélkül a közétkeztetés.
A gazdák támogatására több EU-s és nemzeti forrásból finanszírozott intézkedés történt, ezek közül talán az egyik legfontosabb volt, különösen a katasztrófák következtében az előrehozott kifizetés, vagyis a SAPS 50 százalékának október 16-tól kezdődő kifizetése, ami átsegítette a gazdákat a nehéz helyzeten.
Sikeres volt a szakmai és intézményi felkészülés az EU-elnökségre, amely a következő fél évben ezután le is zajlott.
(14.10)
Bevett gyakorlattá vált továbbá az élelmiszer-ellenőrzések gyártókra és kereskedelmi láncokra is kiterjedő szigorítása. Előkészítettük a másodlagos élelmiszer-vizsgálati rendeletet, amely biztosíthatja a nem megfelelő minőségű élelmiszerek távol tartását a magyar piacoktól. További fontos intézkedés volt az elmúlt évben - az egyik első intézkedésünk volt - a földtörvény és a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítása, és annak az új birtokpolitikának a megfogalmazása ezekben a jogi keretekben, amelyek a kis- és közepes családi gazdaságok dominanciájára épülő mezőgazdaság és vidékstratégia előképét adják. Fontosnak minősíthető továbbá és eredményként felhozható a génmegőrzéssel kapcsolatos első lépések megtétele, amelynek keretében a Kisállat-tenyésztési és Takarmányozási Kutató Intézet vált az állati génmegőrzési hálózat központjává, és ugyanígy Tápiószele önálló intézetként a növényi génmegőrzés központjává, az az intézet, amely az előző kormányzati ciklusokban csaknem elveszett a magyarság számára a maga 80 ezer szántóföldi és kertészeti génkészletével, tételével együtt.
Engedjék meg, hogy néhány negatív hatást is kiemeljek az elmúlt évből. A világgazdasági válság, ha kisebb mértékben is, de az agrárgazdaságban is éreztette hatását. Kedvezőtlenek voltak továbbá a természeti tényezők, az említett árvíz, belvíz, jég és vörösziszap-katasztrófa mind-mind sújtotta a mezőgazdaságot is. A fentiek miatt a termelés volumene 6,2 százalékkal csökkent. Tovább apadt az állatlétszám, amelyben - egy zárójeles megjegyzésként engedjék meg, a későbbiekben kiderült - nem kis szerepet játszott és játszik az, hogy a magyar élelmiszeripar jelentős mértékben külföldről vásárolja az alapanyagait. Különösen a húsipar ilyen típusú tevékenysége nem segíti a magyarországi állatlétszám gyarapodását. Ezen feltétlenül változtatnunk kell.
Nagy gondot okoz a földügyek örökölt rendezetlensége, a földbérleti díjak és szerződések körüli rendkívüli anomáliák áttekintése és rendezése. Ha megengedik, a tanulságok kapcsán erre később még visszatérnék.
Az ökológiai gazdálkodási területek nagysága, illetve az ökológiai gazdálkodással, termékekkel foglalkozó szervezetek száma az uniós csatlakozásunk óta csökken, illetve stagnál, ami példátlan, egyedülálló az egész Európai Közösségben. Az élelmiszerláncon belül a termelők kiszolgáltatottak, kedvezőtlen a jövedelemeloszlás. Vidéken jellemző továbbá az elöregedés és az elnéptelenedés. Mindezeken túl növekvő gondot okoz mind a földeken, mind az erdőkben - tehát a külterületeken - a kártétel és a falopás.
Ha megengedik, ezek után néhány tanulságot is szeretnék megfogalmazni, amelyek a 2010-es év adataiból levonhatóak azzal a szándékkal, hogy ezek a jövőre vonatkozó következtetések megfogalmazására is alkalmasak.
2010-ben történt meg az Új Magyarország vidékfejlesztési program, a hétéves vidékfejlesztési program félidei felülvizsgálata. Azt hiszem, hogy ennek a tanulságai idekívánkoznak a Ház elé, és a jövőre vonatkozóan változtatási igényeket kell hogy megfogalmazzanak. Az első megjegyzés, amit ezzel kapcsolatban tenni szeretnék, a források elosztása. A vidékfejlesztési programra hét évre 1400 milliárd forint állt rendelkezésre. Ennek 80 százalékát az előző kormány a ciklus félidejére elköltötte, vagyis nagyjából üres a vidékfejlesztés kasszája.
De még kedvezőtlenebb a helyzet, ha megnézzük, hogy mire és kikre költötte ezt a nagy forráshalmazt, amely európai közösségi és hazai társfinanszírozás révén a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés számára rendelkezésre állt. Mintegy 300 milliárd forintot költött el fizikai tőkefejlesztésre a vidékfejlesztésnek szánt forrásokból. Ez gyakorlatilag vasba és betonba öntötte a vidékfejlesztésre szánt forrásokat. De ha azt az egy elemet külön kiemeljük, amire a félidei felülvizsgálat rávilágított, hogy tudniillik hogyan befolyásolta mindez a ráfordítás és fejlesztés a foglalkoztatást a mezőgazdaságban, mint a vidékstratégiánk egyik kulcselemét, akkor döbbenten látjuk, hogy e fejlesztések, több száz milliárd forint elköltése után tervezetten több mint 3400 fővel csökkent a mezőgazdasági foglalkoztatottak száma. Eldöntendő, hogy erre akarunk-e menni. Valószínűleg nem. A kormány azt tervezi, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet létesít, és ennek egy jelentős hányadát a mezőgazdaságban gondolja megvalósítani. Ez a stratégia teljességgel alkalmatlan arra, hogy ebben az irányban bármilyen megoldást is találjunk.
Továbbá egy szűk klientúrára költötte el a pénzeket. A források több mint 80 százalékát kevesebb mint a szereplők 1 százaléka - a legfelsőbb, a legerősebb szereplők - vette fel, elvive az összes fejlesztési lehetőséget a többiek elől. Itt fejlesztési forrásokról beszélek. Ha összehasonlítjuk, hogy a családi gazdaságokra - mint az európai agrármodellhez tartozó alapegységekre - költött források és a tőkés társaságok, a dél-amerikai modellnek megfelelő gazdasági forma támogatási arányai hogy néznek ki, akkor azt tapasztaljuk, hogy a tőkés társaságok átlagos támogatottsága 1,4-szerese a családi gazdaságokra jutó támogatásnak, de még torzabb a kép, ha a beruházási támogatásokat nézzük, ott 3,5-szerese a tőkés társaságok támogatottsága annak, mint amit az egyéni családi gazdaságok az előző nyolcéves időszak alatt, illetve az európai uniós csatlakozás óta kaptak.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Szeretnék kiemelni egy másik területet is, aminek szintén tanulságai vannak a jövőre vonatkozóan. Ebben az évben, 2010-ben jött létre a földtörvényről és a Nemzeti Földalapról szóló törvény rendelkezései értelmében az önálló Nemzeti Földalap, és került vissza a vidékfejlesztési tárcához. Kaotikus viszonyok uralkodtak - s talán mondhatom: uralkodnak - a földnyilvántartásban, ami nem véletlen, mert egyéb úton valószínűleg könnyebben hozzá lehet jutni a nemzeti vagyonelemekhez, ha a nyilvántartás olyan, amilyen állapotban ez Magyarországon volt. Nem véletlen, hogy egy évet kellett a Nemzeti Földalapnak dolgoznia azon, hogy legalább világosan lássuk, hol vannak az állam földjei. Körülbelül 100 ezer hektárról korábban nem is tudta az állam a nyilvántartások alapján, hogy az az állami tulajdonhoz tartozik. Pedig itt 2 millió hektár területről van szó.
Most már kezdjük látni a szerződéseket is. Az elmúlt év szeptemberétől elindult annak a kérdéskörnek az átvilágítása, hogy ugyan mire is használta és használja az állam ezt a nemzeti vagyonelemet, a termőföldet. Olyan szerződéseket látunk, hogy például 4200 hektár a hevesi síkon egy olasz érdekeltség kezében húszéves bérleti szerződés alapján, akkor kötve a húszéves szerződést, amikor még nem lehetett húsz évre földbérleti szerződést kötni. Szántóterületekre 100 forintot, gyepterületekre 50 forintot kért évente hektáronként az állam, az egyéb művelési ágba tartozó területekre pedig - hivatkozva bizonyos természetvédelmi kezelésekre - 0 forintot kért az állam a nemzeti vagyon, a föld használatáért. A Balaton-nagybereki Állami Gazdaság egy német érdekeltség kezébe került.
De hogy egy még döbbenetesebb számot mondjak: 99 évre adta oda az állam az egész 8 ezer hektáros gazdaságot úgy, ahogy van, további 30 éves hosszabbítási lehetőséggel, és mindazért, hogy átadta a teljes jogot, az állam föld feletti szuverenitását, vagyis a föld mélye kincseinek kitermelési jogát, a bányászat jogát, valamint a vadászat és a halászat jogát ennek a társaságnak, évente hektáronként 10, azaz tíz forint bérleti díjat kért. Ez az egész ügy egyébként a természetkárosítás kapcsán derült ki, amikor ráadásul egy ramsari, védett területen lecsapolta a társaság a vizet, valószínűleg azért, mert az ott vadászó német és osztrák bankárok csizmájának nem elég magas a szára és a víz befolyt a csizmájukba. Bocsánatot kérek az arrogáns megjegyzésért, de nem tudok más magyarázatot mondani arra, hogy miért kellett a védett madárrezervátumról a vizet is lecsapolnia ennek a társaságnak.
Ezt azért hozom ide, mert hamarosan kiírásra kerül az a földbérleti pályázati rendszer, amelyben első körben 65-70 ezer hektárnyi állami föld kerül bérbeadásra. Az új kormány eltökélt szándéka, hogy nem így használja a nemzeti vagyonelemeket, hanem a nemzeti vidékstratégiának megfelelően a kis és közepes családi gazdaságoknak fogja juttatni. A Nemzeti Földalapot az első Orbán-kormány épp azzal a céllal hozta létre, hogy ezeknek a gazdaságoknak a földalapját megerősítse.
(14.20)
Tehát a helyben lakó gazdálkodó családoknak fogjuk adni azokat a földeket, amelyek felszabadulnak, és felül fogjuk vizsgálni az összes ilyen kétes szerződést, amelyek elképesztő viszonyokra utalnak az elmúlt időszakból.
Még egy elemet szeretnék kiemelni, ami tanulságokkal szolgál, és azt hiszem, hogy megalapozza, ilyen értelemben is bázist jelent ez a beszámoló a következő tízéves fejlesztési időszakra, vagyis a nemzeti vidékstratégia 2020-ig kitekintő időszakára. Ez pedig ismételten a foglalkoztatás kérdése. A jelentésben, a beszámolóban szerepel erre vonatkozóan egy összeállítás. A statisztika ugyanis, nem véletlenül, szándékosan csúsztatva csak a bérmunkásokat szokta nyilvántartani a mezőgazdaságban, holott a mezőgazdaságnak az alapformája nem a bérmunka, hanem a család a saját munkaerejét használja, és időszakosan vagy akár rendszeresen ezt kiegészítendő használ bérmunkásokat. A bérmunkára alapozott mezőgazdaság a dél-amerikai agrármodell, ahol tőkés társaságok kiválogatnak embereket a helyi közösségből, azokat meglehetősen alacsony bérért alkalmazzák, akik örülhetnek annak, hogy egyáltalán munkájuk van, a többieket pedig elüldözi a térből, és több tízezer hektáros nagy latifundiumokat hoz létre. Ez a dél-amerikai modell.
Ha összehasonlítjuk, hogy Magyarországon melyik modell mennyi embernek ad munkát, mennyi az eltartó képesség, hány családot tart el ugyanaz a föld, elképesztő képet látunk. A területnek körülbelül az egyik felét használják ma Magyarországon tőkés társaságok, a másik felét pedig egyéni gazdaságok különböző formában, családi gazdasági, őstermelői, vállalkozási formában, tehát ennek különböző formái léteznek. Nos, ha nagyjából azonos földterületet veszünk, akkor világossá válik, hogy a családi kis- és közepes gazdasági modell az, ami sokkal több családot és embert eltart, az egyéb előnyökön túl, hiszen a teljes foglalkoztatási kapacitás, ha ezt az önfoglalkoztatást is figyelembe vesszük, az több mint 400 ezer, szemben a bérmunkások százezres létszámával. Háromszor annyi a foglalkoztatási kapacitása, ugyanannak a földnek az eltartó képessége, attól függően, hogy milyen szerkezetben használjuk. Nem véletlen, hogy a kormány a kormányprogramban, a választási programban és a nemzeti vidékstratégiában is egy minőségi mezőgazdaságról beszél, amely egészséges és biztonságos élelmiszereket állít elő az adottságainkból következően, egy olyan mezőgazdaságot tűz maga elé, amely fenntart egy élhető környezetet, amihez aztán sok minden kapcsolható, élelmiszeripar, feldolgozás, turizmus és a többi, amelyek szintén munkahelyet teremtenek, és egy olyan mezőgazdaságot, amely sokaknak munkát, megélhetést ad. Ez a kis és közepes családi gazdaságok dominanciájára épülő, egyébként európai agrármodellnek megfelelő és a saját tradíciónkból is levezethető szerkezet.
Végezetül azt szeretném jelezni, hogy én ebben az expozéban vagy a tárca ezzel az expozéval a fő tendenciákat szerette volna jelezni, és bizonyos kitekintést adni, bizonyos tanulságokat levonni. Minden beszámolónak, jelentésnek az az értelme, hogy az ebből levonható tanulságok alapján a jövőre vonatkozóan fejlesztési elképzeléseket fogalmazzunk meg. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy a 2010. évi agrárjelentés egy fontos kiinduló bázis lehet a további fejlesztésekhez, egy helyzetet rögzít, egy helyzetképet ad, és ennek a helyzetképnek a további részletezéséhez kértem államtitkártársaimat, hogy majd a vitában a saját területükre vonatkozóan még az általuk legfontosabbnak gondolt gondolatokat hozzák ide a tisztelt Ház elé.
Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a vidékfejlesztési tárca helyzetértékelő beszámolóját vitassák meg. Érdeklődéssel várom a vitát és a hozzászólásokat, szeretnénk mindazt, ami a vitában elhangzik, a továbbiakra vonatkozóan felhasználni. A nemzeti vidékstratégia társadalmi vitája lezajlott, és hamarosan a kormány elé kerül a vidékstratégiánk, ami tíz évre előretekintve, ebből a bázisból kiindulva próbálja a jövőt megfogalmazni. Azt remélem, hogy ez a mai vita is, és a bizottságokban lezajlott viták, amit őszintén köszönök a bizottságoknak is, sok-sok munícióval szolgál a további fejlesztésekhez. Ha kérdések, megjegyzések vannak, én is és államtitkár-kollégáim is, akik ebben a vitában szintén részt fognak venni, örömmel állunk az Országgyűlés rendelkezésére.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
