DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Négy órája folyik ez a vita. Igyekeztem számolni, 16 képviselőtársam hozzászólt, volt, aki többször hozzászólt, és összesen 29 hozzászólás hangzott el. Azt hiszem, talán ezek a számok önmagukban jelzik, hogy itt egy nagyon fontos dologról van szó, vagyis amikor a miniszterelnök úr az OMÉK-on azt mondta, hogy Magyarország agrárország, azt hiszem, pontosan a lényegről beszélt.
(18.00)
Egy ilyen jelentés óhatatlanul nem tud minden igénynek megfelelni. Különösen akkor nem, ha valóban egyfajta agrárünnepként kezeljük, ahogy talán Farkas Sándor említette, ezt a mai vitát. Ritkán adódik alkalmunk arra, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk. Annyit ígérhetek, hogy az elkövetkező időszakban sorozatban jönnek azok az előterjesztések, törvényjavaslatok, amelyek alkalmat adnak arra, hogy ezeket a kérdéseket részletesen megvitassuk.
Természetesnek gondolom tehát, hogy nem egyszerűen a jelentésről, nem a 2010-es évről szólt ez a mai vita, hanem nagyon sok olyan észrevétel, megjegyzés, kritikai megjegyzés, kérdés fölmerült, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valóban egy hosszú távon működőképes stratégiát tudjunk Magyarországon kialakítani. Ezt azért hozom ide így a válasz elején és általánosságban, mert egy jó féléves vita vége felé közeledünk, társadalmi vita folyt arról több országos fórumon, különféle konferenciák keretében, tanácskozásokon, hogy merre is kellene a magyar mezőgazdaságnak mennie.
Azt hiszem, hogy sok értékes megjegyzés e tekintetben itt is elhangzott, és ezeket az összegzésnél a kormány elé terjesztendő nemzeti vidékstratégiával kapcsolatban mind-mind hasznosítani tudjuk. Tehát először is hálás köszönet a megjegyzésekért, észrevételekért, a fölvetett kérdésekért.
Kritikai megjegyzések is természetesen elhangzottak, és éppen ezért, ha megengedik, még néhány percig visszaélnék a türelmükkel, mert ezek részben olyan megjegyzések voltak, amelyekre reagálni kell, nem maradhatnak megjegyzés nélkül a levegőben. Annak ellenére mondom ezt, hogy államtitkártársaim a hozzászólásukban - az agrárgazdaságot illetően Czerván államtitkár úr, illetve a vidékfejlesztést illetően V. Németh Zsolt államtitkár úr - azt hiszem, úgy érzem, jó néhány kérdésre választ adtak. Mégis, néhány kérdést hadd vegyünk sorba, és engedjék meg, hogy reagáljak, néhány percig még a türelmüket igénybe véve.
Farkas Sándor a bérleti díjak, a földbérleti díjak különbözőségére, tájankénti eltéréseire utalt. Valóban, így van, és ez egy versenykülönbséget okoz. A Nemzeti Földalap a földbérleti pályázatainál egységes bérleti díjat fog alkalmazni, hogy ne a tőkeerő döntse el, kihez jutnak az állami földek. Ez 1250 forint lesz aranykoronánként. (Gőgös Zoltán: Ez nem a piac.) Amit Gőgös Zoltán a bizottsági ülésen is elmondott, hogy ez nem a piac, ahhoz képest kell értékelni ezt a megjegyzését, hogy a nulla forintos bérleti díjak vajon milyen mértékben voltak piaci bérleti díjak. És ő kért is példát, hogy mondjak még példát (Gőgös Zoltán: Igen, igen.), tehát akkor mindjárt idehoznék ezzel kapcsolatban egy másik példát.
Én az expozéban egy olasz érdekeltséget említettem 4300 hektár területtel, és említettem egy német érdekeltséget 8000 hektárral. Akkor hadd hozzak egy magyar érdekeltséget, méghozzá érdekes politikai összefüggései lesznek majd, ha ez az egész valóban teljes egészében nyilvánosságra kerül. Ez közel ötezer hektár, ahol Hajdú-Bihar megyében egy adott családi érdekeltség kérem szépen a 17 aranykorona alatti földekre nulla, azaz nulla forint bérleti díjat fizet (Egy taps a kormánypárti padsorokból.), és amikor megkérdeztük az illetőtől - mert valószínűleg a gazdaságban is kellenének az etikai normák, valamifajta etikai normarendszernek itt is érvényesülnie kéne -, hogy hogyan gondolja, ő maga hogyan értékeli azt, hogy nem fizet ezért az erőforrásért egy fillért sem, ő azt mondta, hogy örüljünk, hogy ő megműveli ezt a földet. Miközben a környéken ott vannak a gazdák, akik szívesen használnák ezt a földet.
Tehát, kedves képviselőtársam, sorolhatnám, most egyet hoztam, egy magyar érdekeltséget, önökhöz elég közel áll, hadd mondjam, sőt, még a volt minisztérium vezetéséhez is elég közel álló cégről van szó. Szívesen majd rendelkezésére bocsátom azokat a szerződéseket, helyrajzi számmal (Gőgös Zoltán: Mikor kötötték?), amit önök többször megismételtek, megújították ezt a szerződést, és a nulla forint változatlanul érvényes. Tehát én azt gondolom, hogy valószínűleg jobban járna a képviselő úr, ha ilyen példákat tőlem nem forszírozna (Gőgös Zoltán: De.), mert hozhatnék jó néhány ilyen példát önnek, amelyen keresztül világosan bemutatható, mi is történt ebben az országban. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)
Farkas Sándor képviselő úr hozzászólásában hangzott el először az állattenyésztés, az állattenyésztés helyzete. Valóban elképesztő állapotok vannak Magyarországon e tekintetben, és az elmúlt 8-10 év egy mélyrepülés volt e tekintetben. Magyarországon, a Kárpát-medencében a tradicionális parasztgazdálkodás esetén 1,2 számosállat-állatsűrűség volt az átlagosan elfogadott, a jellemző. Ez 600 kiló élősúlyú állatot jelent hektáronként. Ma ezt nagy állategységnek mondják, szerencsétlenül fordították le, a Grossvieheinheitet szó szerint lefordították magyarra.
Nos, hogy milyen összetevői vannak ennek, egy momentumot hadd hozzak ide azért, hogy honnan is származik ez. Kérem, amikor eladták itt Magyarországon az élelmiszeripart meg a kereskedelmet, ebben kódolva volt, hogy a mezőgazdaságot is tönkretesszük, és amikor a teljes élelmiszeriparunk gyakorlatilag kikerült a magyar gazdák kezéből, akkor tudható volt, hogy ennek ilyen következményei lesznek. (Gőgös Zoltán: Ki volt akkor kormányon, államtitkár úr?) Ebben, kérem szépen, elévülhetetlen érdemeket szereztek azok is, akik most nagyon hangoskodnak. (Gőgös Zoltán: A kisgazdák és az MDF.) Akik most nagyon hangoskodnak ebben az ügyben.
Tehát ez akkor derült ki világosan, és nagyon érdekes volt, amikor a miniszterelnök úr is szembesült ezzel a helyzettel, amikor a dioxinbotrány kapcsán Magyarország, a magyar kormány elég kemény lépésre szánta el magát, és moratóriumot rendelt el a német hússal kapcsolatban. És akkor nem a németek tiltakoztak, kedves barátaim, hanem bizonyos húsipari érdekeltségek, amelyek állítólag hungarikum terméket állítanak elő, rajta a nemzeti jelképeinkkel - trikolór, címer -, sőt, fölírják rá, hogy köszönjük, hogy magyar terméket vásárolt, mert ezzel magyar munkahelyeket létesített. (Gőgös Zoltán: A futball nagy barátja.) És kérem szépen, amikor a gazdák kezéből kikerült az élelmiszeripar, tudható volt, hogy a következménye ez lesz.
A miniszterelnök úr úgy kérdezte - jelen volt, amikor szembesültünk ezzel a helyzettel, hogy nem a németek tiltakoznak a magyar intézkedés ellen -, hogy ugye, az nem lehet, hogy Magyarországon egy magyar húsipari érdekeltség hungarikum termékét esetleg nem magyar alapanyagból állítja elő, hanem németből. És elkészítettük, átnéztük, hogy a magyar húsipari cégek, amelyek, mondom, nem a gazdatársadalom kezében vannak, ezek az élelmiszer-ipari cégek, miből is állítják elő az úgynevezett hungarikum termékeiket. Kérem szépen, a magyar húsipari cégek több mint fele részben vagy egészben nem itthon vásárol. (Gőgös Zoltán: Azért, mert nincs annyi disznó. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Amikor eladták, kedves barátaim, az élelmiszeripart, ezzel kódolták... Ez a tojás és tyúk problémája, Gőgös Zoltán államtitkár úr vagy képviselő úr nagyon hangosan próbálja a tyúk-tojás problémáját itt helyben megoldani. Én azt gondolom, hogyan lenne sertés, ha egyszer nem vásárolnak itthon.
Tehát én azt gondolom, talán egy kicsit nagyobb mértéktartás kéne itt a cégek részéről is, és újra kell tárgyaljuk a viszonyokat. Kérem szépen, mindenkinek legyen tisztességes haszna, de az tarthatatlan, ha a teljes vertikumnak a nyereségét, az alapanyag-termelés, az élelmiszer-feldolgozás és a kereskedelem teljes nyereségét száznak vesszük, akkor ebből az, aki előállítja az alapját, a mezőgazdasági tevékenység, az 10 százalékkal részesedik. Ez tarthatatlan! És ez annak a következménye, hogy szétdarabolták, szétszedték. Szétszedték, nemcsak az üzemeket szedték szét, hogy szétszedték állattenyésztő kft.-re meg növénytermesztőre, aztán most azt mondják, hogy nincs földje az állattartónak; hát persze, önök csinálták ezt, hanem szétszedték a vertikumot is. (Gőgös Zoltán: Az Antall-kormány verte szét, államtitkár úr.) Szétverték azt a vertikumot, ami természetesen összetartozott.
Kérem szépen, szétverték a falu és a város kapcsolatát. A piacait úgy veszítette el a vidék, hogy a városát leválasztották róla. Természetes kapcsolat volt, régen úgy mondtuk Magyarországon: város és vidéke. Nem véletlenül. A vidék élelmiszer-biztonságot, egy hátországot, egy környezetbiztonságot, a vízellátás biztonságát biztosította a város számára, a város meg fölvevő piacot. Úgyhogy amikor itt nagyon hangos és vehemens megjegyzéseket kap az ember, különösen érdekes módon egy évvel vagy másfél évvel - legyen másfél év - azután, hogy átvettük a kormányzást, épp azoktól, akik ide jutatták ezt az országot, hogy 21 ezer milliárdos adóssággal adták át az egész kasszát, a nemzeti vagyont széthordták, alig van valami az állam kezében. (Közbeszólások.) És üresek a kasszáink, uraim! Tehát itt a tét, a tét, amikor számon kérik, hogy bizonyos tételekre nagyon kevés pénz jut, az az el nem hanyagolható körülmény azért, hogy itt az alapvető talpon maradásunkról van szó.
Itt valaki az elszakadást kérte, hogy azt ígértük, hogy a következő évben az elszakadás történik.
Barátaim! Tudják, mitől kell elszakadnunk? Ez a tét. A görögöktől kell szakadnunk, meg attól a válságzónától, ami lefelé tart Európában. Onnan kell elszakadunk. És ezt önök csinálták.
(18.10)
És ezt önök csinálták, széthordták ezt az országot. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban. - Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban: Úgy van!) A vízgazdálkodás nagyon fontos kérdés, tehát nem csak a földről szól ez a történet… (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Egy kis önmérsékletet szeretnék kérni. A vízgazdálkodás, öntözés… (Kovács Tibor: Mi is kérhetnénk egy kis önmérsékletet! - Zaj, közbeszólások.)
