DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Szóval, a vízgazdálkodást többen szóba hozták, és valóban nagyon fontos kérdésről van szó. A Kárpát-medence egy olyan hely, egy olyan kiváló hely, ahol jönnek befelé a vizek, és átengedjük ezeket a vizeket.
Szóba került itt a Vásárhelyi-terv és a folyóvölgyek használatának újragondolása, az öntözés, a belvízprobléma. Ezek mind-mind nagyon fontos kérdések, és azt ígérhetem, hogy ezt az egész kérdéskomplexumot a nemzeti vidékstratégia vitája kapcsán megtárgyaljuk, ami nemsokára idejön. Jeleztem, hogy még novemberben szeretnénk a kormány elé vinni a vidékstratégiát, azokat a tanulságokat levonva, amelyek a viták során kialakultak, és azt követően pedig amint a törvényhozási menetrend ezt lehetővé teszi, kétharmados törvényeink vannak, sok-sok minden dolgunk van, de amint lehet, szeretnénk a parlament elé hozni a nemzeti vidékstratégiát. Ennek valóban egy fontos része a vízgazdálkodás és az egész földhasználatnak az átgondolása, a folyóvölgyek használatának átgondolása, a tájgazdálkodás újrafogalmazása, amiről Varga Géza képviselő úr beszélt. Ezek valóban mind-mind felmerülnek.
Igen, a folyóvölgyeket valóban nem úgy kell használni, mint ahogy használtuk, tehát az egy primitív módszer, hogy a vizet távol tartom, építem az égbe a gátakat, a védett oldalon pedig ugyanazt a monokultúrás növénytermesztést csinálom, ahelyett, hogy csinálnám azt a több haszonvételű gazdálkodást, amire egyébként a folyóvölgyek valók. Ráadásul ez területegységre kimutatottan több hasznot is hajt, mint egy ilyen monokultúrás szántóföldi gazdálkodás, mint amit kialakítottak ott az elmúlt évtizedek a maguk iparszerű monokultúrás gazdálkodási formáival, azzal a primitív növényszerkezettel, ami négy-öt növénnyel foglalkozik az országban.
Tehát valóban a vízgazdálkodás itt egy kulcskérdés, és ígérem, hogy erről nagyon részletes vitát tudunk majd folytatni a nemzeti vidékstratégia kapcsán.
Felhívták a figyelmet a moratórium kérdésére. Én nagyon örülök ennek, mert az a három év bizony gyorsan elszalad, és sok-sok teendőnk van. Ez is abból fakad, hogy kaotikus viszonyok vannak Magyarországon a földnyilvántartásban is, és rendeznünk kell a birtokviszonyokat is, tagosítani, rendezni kell a területeket, egy szétszórt struktúrát nem lehet igazán bevinni a piacgazdasági viszonyok közé. Ráadásul nem lehet úgy ráengedni a szabadpiacot a földre, hogy valamilyen szinten nem erősítettük meg azokat a gazdákat, akik épp ezen a földön gazdálkodnak.
Tehát itt valóban ez a hároméves moratórium nagyon hamar elszalad, és nagyon sok a teendőnk. Szeretném jelezni, hogy készülnek azok a törvények, amelyek rendezik ezeket a viszonyokat. Én mindenkinek az aggodalmát osztom és megértem, akik a magyar földet szeretnék akkor is a magyar gazdák, a helyben lakó családok kezében tudni, amikor liberalizálódik a földpiac, de ehhez erősítenünk kell magát a gazdatársadalmat is.
Az egyik ilyen törvény, ami előkészületben van, az a családi gazdálkodásról szóló törvény. Kaotikus viszonyok vannak a fogalmak körül is, az őstermelő, a családi gazdálkodó, a magánvállalkozó s a többi, különböző adózási kategóriák is vannak ezek között. Tehát rendet kell itt vágni, és azt követően lehet meghatározni, hogy ezek a gazdálkodási formák milyenfajta birtokstruktúrában működőképesek Magyarországon.
Osztom azt a nézetet, és azt hiszem, talán Nagy István fogalmazta meg, hogy tájanként eltérő megoldásokban kell gondolkodnunk. Egy példát hadd hozzak ide, mert nagyon tanulságos. Járva az országot, azt hiszem, nemcsak én tapasztalom ezt, hanem mindannyian, akik járjuk az országot, és sokan vagyunk itt, aki itt van, valószínűleg mind-mind ebbe a kategóriába tartozik, ha elmész azokra a tájakra, ahol a nagybirtok volt az uralkodó valamikor, az uradalmi cselédség, érdekes, hogy zsigerileg még mindig benne van az ottani emberekben, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, hogy azt mondják, hogy mondja meg, hogy mit csináljak, fizesse ki a béremet, aztán rendben van. És akkor elmész Karcagra vagy Mezőtúr környékére vagy Hódmezővásárhely környékére, az pedig odacsap az asztalra és azt mondja, hogy nekem ugyan senki ne mondja meg. A nehézségünk is persze ebben van, mert ott, ahol így odacsap az asztalra, ott nem nagyon akar szövetkezni, azt mondja, hogy én a magam ura vagyok, nekem ne szóljon bele senki.
Felmerült itt a szövetkezés kérdése. Itt is tájanként eltérően kell erről gondolkodnunk, más és más a viszonyulás a szövetkezéshez, az összefogáshoz, de kétségtelen tény, hogy ha családi gazdálkodásról beszélünk - márpedig arról beszélünk -, csak akkor tud ez versenyképesen megmaradni a piacon, amikor beszerez, amikor feldolgoz, értékesít, akkor ezt összefogva teszi, és nagyobb az érdekérvényesítő képessége a piacon.
Félreértés van itt is, nem a szövetkezés ellen szól, amely a családi gazdaságok mellett szól, bocsánatot kérek. A két dolog feltételezi egymást. Mi olyan típusú tőkés társaságokat nem szeretnénk Magyarországon, ahol ráadásul a tulajdonosi összetétel is ismeretlen, ahol a spekuláns tőke bejön, és belép oda a közösségbe, abba a közösségbe, amihez semmi köze nincs, és az érdekeltsége se oda kötődik.
Nagyon örülök annak, hogy az alaptörvényünk, nem tudom, ki hogy van ezzel, valószínűleg különbözően értékeljük, az alaptörvényünk azt mondja nagyon helyesen, hogy se közpénzt, se nemzeti vagyonelemet juttatni használatra olyan cégnek nem lesz lehetőség januártól - amint az alaptörvényünk életbe lép -, akinek ismeretlen vagy bizonytalan a tulajdonosi összetétele. Ez nagyon nagy változásokat fog hozni, és ennek különféle következményei lesznek a mi föld- és birtokpolitikánkra, az egész gazdálkodási rendszerünkre.
Tehát ezeket fogjuk majd kibontani azokban a törvényekben, részben a családi gazdaságokról szóló törvényben, a földtörvényben, az üzemszabályozási törvényben, vagy lehet, hogy együtt lesz a föld- és üzemszabályozás, de ennek az előkészületei zajlanak, és ezeket a kereteket meg fogják határozni.
Az energiatermelés több vonatkozásban felmerült, bioetanol, biodízel, biogáz, azután regionális energiaellátó rendszerek, nagy központi rendszerek, beruházás, beengedjük a tőkét, nem engedjük be. Én egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Amikor a bioetanol-gyártási - hogy így mondjam - őrület elindult, egyrészt utánaszámoltam annak, hogy körülbelül mennyi embert tart el egy adott terület, hogy ha mondjuk, ebbe az irányba megyünk. Tehát üzemanyagot termelünk azon a területen, ahol élelmiszert tudnánk termelni. Összehasonlítva ezt a kertészettel: egy szántóföldi kertészetről beszélek csak, nem egy intenzív üvegházi kertészetről, egy szántóföldi kertészetben azt szokás mondani, hogy egy hektár eltart egy embert, tehát egy embernek ad munkát körülbelül. A bioetanol-előállításnál, mondjuk, egy százezer tonna bioetanol-kapacitású üzem esetén 80 ezer hektár monokultúrás kukorica kell hozzá, gondolják el, de ott minden évben monokultúrában kukoricát kell termelni azon a területen, és etetni kell azt a gyárat, nincs mese, és majd tíz év múlva is etetni kell azt a gyárat, mert azért ruháztak oda be, hogy legyen. Szóval, 80 ezer hektár a környezetében monokultúrás kukorica lesz, méghozzá csúcsra járatott kukoricatermesztés, és azt a műtrágyát, növényvédő szert meg energiát nyomom bele, amit ki akarok váltani majd a bioetanollal a végén. Agyrém!
Energetikailag is agyrém egyébként ez a rendszer, de most a foglalkoztatási részét szeretném mondani. Ehhez ugyanis semmi nem kapcsolható, tehát ehhez nincsen turizmus. 80 ezer hektár kukorica közepébe ki jönne oda regenerálódni a két hét szabadsága alatt, ami a családnak rendelkezésére áll egy évben? Tehát semmi nem kapcsolható ehhez a dologhoz, tehát a földtől a bioetanol-végtermék előállításáig egy embernek munkát 170 hektár tud adni, tehát 170 hektár tart el egy embert. Kérdés: ha véges erőforrásról van szó, és mi azt szeretnénk, hogy minél több embernek munkát adjunk, minél több családot eltartsunk, szabad-e erre menni?
(18.20)
A vidékfejlesztési stratégiában azt mondjuk, hogy nem ez az energetikai irány a kibontakozás, nekünk minőségi élelmiszereket kell termelni - látható, hogy ez egy fölértékelődő dolog -, tisztán megtartjuk a környezetünket, minőségi élelmiszert termelünk. Az Európai Közösség 2020-ig 475 ezer tonna bekeverendő mennyiséget előír, legfeljebb ennyit előállítunk magunknak, hogy ne legyünk rászorulva másra, de azt hiszem, hogy ennél egy deciliterrel sem szabad nekünk többet erre fölhasználni, nekünk másra kell használnunk ezt az értékes környezetet, ami a Kárpát-medencét jelenti. Tehát itt az energetikai kontra élelmiszer-termelési használata merül föl a területnek, és azt hiszem, ilyen összefüggésben is érdemes ezt átgondolni. Ha mi egymillió munkahelyet akarunk létesíteni, és azt mondjuk, hogy ennek egyik fontos pillére a mezőgazdasági munkahelyteremtés, kár elpocsékolni ilyen területen az értékes mezőgazdasági területeinket.
A KAP-reformmal kapcsolatosan, mert többen említették a közös agrárpolitika reformját. Különféle értékeléseket hallottunk pró és kontra, szkeptikusokat és nem, de azért érdekes az a folyamat, ami itt zajlik. Egy elemét emelem ki: 2005-ben - nincs itt Jakab elnök úr - a gazdademonstrációs megállapodásban a 38 pont között tudják mi szerepelt? Az egyik pont az volt, hogy plafont húzzunk a támogatásoknál, és sávos degressziót alkalmazzunk - ez volt a követelés -, vagyis a százezredik hektárra nem kell ugyanazt a támogatást adni, mint az első hektárra, mert a közpénz nem erre való, hogy extraprofitot termeljen.
Nagyon érdekes az a vita, amely az Európai Közösségben ma zajlik, és úgy látom, hogy Cioloş főbiztos úr, amit a múlt héten előterjesztett, az nagyjából, nem azt mondom, hogy a 2005-ös megállapodásunkat olvasták, és bevezetik ezt az Európai Közösségben, de ugyanerről szól a történet. Azt mondja, hogy 300 ezer eurónál többet nem adunk senkinek, akármennyi járna neki a mérete alapján, és 150 ezer eurótól 300 ezer euróig sávokat fogunk húzni; ez a sávos degresszió. Egy lényeges kérdés van ebben, és erre kell koncentrálnunk. Miniszter úrtól is megkérdezték itt a meghallgatáson, hogy mik a súlypontjai az európai alkudozásainknak, hogy jól jöjjön ki Magyarország.
Arra kell koncentrálnunk az európai terepen, hogy az a pénz, ami így várhatóan fölszabadul, az maradjon nemzeti hatáskörben itt, és tudjuk fölhasználni azt a saját vidékünk fejlesztésére, a saját mezőgazdaságunk fejlesztésére és annak a családi gazdasági modellnek a kiteljesítésére, amelyhez majd források kellenek nekünk. Maradjon itt az a pénz, ez a fontos kérdés most, és persze az, hogy mennyit tudunk ebből a közös tortából közösen kivenni. De azt hiszem, hogy ez egy nagyon lényeges üzenet, és valószínűleg ezért mondta miniszter úr is, hogy a közös agrárpolitika fejleményei a mi elképzeléseink szempontjából kedvezőeknek mondhatók, ami erre vonatkozó fejlemény. Az, hogy fölülről korlátos a kassza, és nem növekszik az agrárbüdzsé, persze nem, de azt hiszem, hogy abban a helyzetben, amelyben Európa van, ez is egy nagy eredmény, hogy sikerült egy olyan kasszát az EU-elnökségünk révén is biztosítani, ami nem csökkenti tovább a lehetőségeinket.
Bocsánat, nem tudok az összes kérdésre válaszolni, de egyik képviselőtársunk szóvá tette, hogy itt húsz éve mindig ugyanarról beszélünk, és nem történik semmi, hogy például a Földalapnál hallják mindig tőlem ugyanezeket a példákat, de mi történik. Hadd mondjam el, hogy az olasz érdekeltségtől a 4300 hektárt elvettük. Nemcsak a példát mondom el, hanem elvettük, és erre nem volt példa itt az elmúlt időszakban. Elvettük, és 109 gazda pályázott erre a területre, méghozzá úgy, hogy egy egyezség, egy közösség általi egyezség jött létre. Nekem azt mondták, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mert ezek az emberek egymás torkának esnek. Szó nincs erről! Normális emberek élnek vidéken, bocsánatot kérek, akik tudják, hogy miről szól a történet, és tudják, hogy van 4300 hektár, itt vagyunk az állatainkkal, és itt mindenkinek helyet kell találnunk, és megállapodtak. Csak azért kell újra kiírni ezt a pályázatot, hogy egységes legyen a két pályáztatási szempontrendszer, nem lehet az, hogy az egyik helyen három évre, a másik helyen húsz évre adjuk bérbe két különálló táblán, ami egymás mellett van. Ők fogják megkapni ezt a földet. Tehát elvettük - nem terv, mert már elvettük -, megpályáztattuk, a helyi közösséggel megbeszéltük, végigtárgyalva a három település minden gazdájával, hogy milyen lehetőség van, és meg fogják kapni azok a családok, akik ott gazdálkodnak.
Hubertus Bt.-Balatonnagybereki Állami Gazdaság: a följelentés megtörtént, fölszólítottuk őket, hogy szolgáltassák vissza a Földalapnak a földet, és elkezdődött a tárgyalás ugyancsak a helyi közösséggel, hogy hogyan tudjuk ezt majd értelmesen használni. Tehát nem arról szól a történet, hogy itt látjuk, hogy milyen ügyek vannak, és csak állunk és bámulunk, és mondom mindig ezeket a példákat, hanem megyünk sorban. Szeretném innen is üzenni, mindenkitől vissza fogjuk venni, az ilyen módon, csalárd módon megszerzett földterületeket nemzeti hatáskörbe fogjuk venni, és odaadjuk a helyben lakó családoknak, akik gazdálkodnak. (Taps.)
A támogatások ügye: Gőgös képviselő úr mondja, hogy nem úgy van az, mert a kkv-k kapták a támogatást. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Az európai normatíva szerint 250 főig kkv-nak minősül minden. Barátaim! Nincs is ezek szerint csak egy-két nagy tőkés társaság, aki efölött van. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Persze, hogy megkapták! A magyarok kapták meg mind! Én nem erről beszéltem, kedves Gőgös államtitkár úr, hogy az európai terminológia szerint a kkv-k vagy nem a kkv-k kapták meg, hanem arról beszéltem, hogy milyen elképesztően diszkriminatív volt a kisebbekkel szemben az a támogatási rendszer, amit önök csináltak.
Egy példát hadd mondjak! Kertészet: kertészetről beszéltünk, mert az egy nagyon fontos ágazat, valóban, egyetértek vele. Kertészeti támogatás: önök csinálták, nemrég zajlott ez a pályázat, az önök idején. A pályázati kiírás szerint ötezer négyzetméter üvegfelület alatt (Gőgös Zoltán közbeszól.) nem lehetett beadni pályázatot. (Gőgös Zoltán: Most meg nem pályázhatnak.) Tudják, hogy ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy ötezer négyzetméter üvegfelületű intenzív kertészet esetén ennek a bekerülési költsége 125 millió forint. Tessék mondani, hány olyan családot ismer Gőgös képviselő úr, ahol hazajön a gyerek az iskolából, és azt mondja, hogy én most kertészkednék. Na, jól van, kisfiam, menjél, ott van! Pályázz be! Ötezer négyzetméter üvegfelület. (Gőgös Zoltán: Ezért adtunk hozzá támogatást.) Nem így indulnak ezek a családok, kedves barátom! Nincs az a család, amelyiknek 125 millió forint itt van a mellényzsebében, hogy elindítsa a gyereket a gazdálkodásában.
Lesz majd demográfiai földprogram, az egészen másról szól. A demográfiai földprogram kidolgozása most zajlik, év végére készen leszünk vele. Nemcsak a földről szól, mert az úgynevezett rendszerváltás egyik tanulsága az volt, hogy ha csak földet osztunk az embereknek és semmit nem adunk hozzá, kódolva van, hogy tönkremennek. Tehát a földet olyan fiatal pároknak fogjuk adni, akik vállalják, hogy letelepednek, vagy már gazdálkodó fiatal pároknak, akik szeretnék bővíteni a gazdaságukat, de vállalják, hogy folyamatosan gazdálkodnak (Gőgös Zoltán: És állatot tartanak?), és 2-3 vagy több gyereket… Először gyereket, aztán állatot, kedves Gőgös Zoltán (Taps.), ezt szeretném nagyon határozottan mondani. Az állat is nagyon fontos, oda is eljutunk, de gyereket kell nevelni, mert ha elfogyunk, nincs miről beszélni, akkor nincsen semmiféle politika meg vidékpolitika.
Tehát azok a fiatal párok, akik ezt vállalják, azoknak 25-50 évre nagyon kedvező feltételekkel tartós földbérletet biztosítunk az állami földből. Erre már érdemes fölhasználni a földvagyont, nem arra, amire önök használták, annak a 180 tőkés társaságnak odaadták a bérelt területek 80 százalékát nulla forintokért meg tíz forintokért (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Szégyen! El kell számoltatni őket!), hanem azoknak a fiatal családoknak fogjuk odaadni, akik ezeket a föltételeket vállalják (Gőgös Zoltán: Antallék adták a kisgazdáknak.), és köréjük pakoljuk azokat az eszközöket, amelyek sikeressé tehetik őket.
Egy-két elemet szeretnék itt említeni, mert valóban jogos az az aggodalom, hogy vajon hova kerül a föld, és milyen módon fogjuk ezt majd hasznosítani a közjó mentén. A lakhatást kell megteremteni, tehát tanyavásárlásra vagy a tanya fölújítására, a család mellett lévő tanya megvásárlására vagy fölújítására lesz egy összeg. Ötlet szintjén mondjuk, 3 millió forint, körülbelül itt tartunk a gondolkodásban.
(18.30)
Hosszú távú hitelprogram kapcsolódik ehhez, az egy 20 éves futamidejű hitel, merthogy pénz kell ahhoz, hogy el tudjanak indulni. A 3 év türelmi idővel egy kicsit hasonló ahhoz, mint amit a kárenyhítési rendszerben is hitelprogramként kitaláltunk, és egy állami garanciavállalással, illetve a kamat átvállalásával, azt hiszem, ez kedvező feltételeket teremt. A fiatal gazda induló támogatását nagyrészt ehhez kötjük, tehát nem a rózsadombi haverok - bocsánat, semmi bajom a rózsadombiakkal - fiatal csemetéinek adjuk a fiatalgazda-támogatást, hanem azoknak, akik ott gazdálkodni fognak, és vállalják ezeket a föltételeket, továbbá egyfajta állami inkubációt gondolunk az első időszakban, hogy sikeresek legyenek ezek a gyerekek, akik mindannyiunkért vállalják mindazt, a megmaradásunkért vállalják mindazt, amit itt ez a program jelenteni fog.
Azt hiszem, nem szabad, hogy visszaéljek a türelemmel. (Derültség, zaj.) Azt hiszem, a súlyponti kérdések ezek körül mozogtak. Nyilván ágazati problémákról is szó van, de ha megengedik, most ágazati problémákkal és azok fejlesztési elképzeléseivel nem foglalkoznék, inkább megköszönöm az ezekre vonatkozó javaslatokat, mert minden javaslat, észrevétel, ami segíteni szeretne ezen a nyomorult helyzeten, ahová az előttünk kormányzók juttatták ezt a vidéket és az országot, ez mind-mind nagyon fontos számunkra, és össze fogjuk rakni azt a vidékstratégiát, ami ebből a mély válságból, ahová juttattak az urak bennünket, igen, ki fogunk jönni.
Nagyon köszönöm mindenkinek az észrevételeit, javaslatait, a kérdéseket is, mert a kérdésben is sokszor benne van a válasz, és érdemes ezen mindannyiunknak elgondolkodnunk. Azt ígérhetem, hogy nagyon hamarosan, talán a kamarai törvénnyel kezdjük el ezt a vitasort, mert remélem, hamarosan a kormány elé kerül, és bejön a parlament elé az agrár- és élelmiszer-gazdasági kamarákról szóló törvénytervezet, ami reményeink szerint egyfajta köztestületi keretet teremt annak a szétzilált állapotnak az összerendezésében, amit önök csináltak (Zaj az MSZP soraiban.), vagyis újra a termelés, a feldolgozás és az élelmiszer-kereskedelem végre egy közös egységben lehet, ahol az érdekegyeztetés, egyáltalán az egyeztetés minimális feltételeit meg tudjuk teremteni.
Ezt követően valamilyen formában a nemzeti vidékstratégia kerül ide, a parlament elé, még nem tudom pontosan a jogi kereteit, nem tudom pontosan, mi lesz ennek a jogi formája, de a kormány után a parlament elé is szeretnénk hozni, nem úgy, mint önök az ÚMVP-t, amiről semmiféle vita nem zajlott, sem társadalmi vita, sem parlamenti vita, és 7 év teljes vidékköltségvetését úgy elköltötték, hogy a végén 20 százalék maradt a következő kormánynak a félidőre. (Gőgös Zoltán: Az sem kevés!) Persze, önöknek ez nyilván nagyon sok, mert szerették volna az egészet elkölteni, de sajnos leváltották önöket, úgyhogy a többit már nem tudják elkölteni. Nekünk viszont már nem szabad úgy elkölteni, ahogyan azt önök tették, mert katasztrofális következményei lennének. Mi csak azt az irányt folytatnánk… (Zaj az MSZP soraiban.) Nem is igazán értettem, a miniszter úr meghallgatásán valami olyasmit mondott Gőgös Zoltán, hogy örül annak, hogy mi folytatjuk azt a politikát, amit ők csináltak. Nagyon furcsa lenne, ha azt folytatnánk, vagy ha ezt ismeri fel benne, akkor valami tudathasadásos állapotban lehet a képviselő úr is (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.), mert valószínűleg nem arról beszéltünk mi.
Nagyon köszönöm a megjegyzéseket, kérdéseket, és tisztelettel kérem a Házat, hogy a tárca 2010. évi beszámoló jelentését fogadják el, és nagy-nagy várakozással vagyok én magam is a továbbiak tekintetében, agrárkamarai törvény, vidékstratégia, földtörvény, és megyünk sorban az összes törvénnyel, ami újrarendezi a viszonyainkat, egy élhető vidéket és egy működőképes mezőgazdaságot fog város és vidék közös érdeke mentén Magyarországon megvalósítani.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
