FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban így van, hogy körülbelül tizenharmadik alkalommal tárgyalja a Magyar Országgyűlés az agrárgazdaságról szóló jelentést. A bizottsági ülésen is elmondtam, hogy a szerencsések közé tartozom, mert valószínűleg mind a 13 alkalommal ebben a vitában részt vehettünk itt Czerván államtitkár úrral együtt. Már csak azért is, mert ha az időhorizontot nézzük, bizony a 13 év szerencsés számnak is mondható, de hogy igazából mi változott és mi nem változott az elmúlt 13 évben, arról most egy összegzést itt önök elé terjeszteni egy nem kis feladat lenne.
Éppen ezért örülök annak, hogy az agrárgazdaságról szóló jelentés, amely itt beterjesztésre került, és a mezőgazdasági bizottság keretén belül egy közel háromórás, azt nem is mondhatnám, hogy vita, hanem inkább egyeztetés és tárgyalás során megvitatásra került, és az ott elhangzottak jelentős részben építő jellegűek voltak, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ez a jelentés egy kicsit eltér a korábban megszokottól, mert kevesebb hangsúlyt fektet talán - mondhatom így - a termelési adatokra. Holott a 2. számú mellékletben nagyon részletes számsorok vannak, de maga a szöveges anyag kevésbé öleli fel ezt a gondolatkört, inkább új megvilágításban az új Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozó új fejezeteknek a taglalásával, az új fejezetek tárgyalásával foglalkozik. Illetve még talán azt is elmondhatom nyugodtan, és ez a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy megközelítőleg egy 4-5 éves felmérést, illetve egy távlati elképzelést is próbál az agrárgazdaságról szóló jelentés a képviselők asztalára tenni, és ezt a koncepciót gyakorlatilag mintegy kezdődő agrárstratégiaként, vidékfejlesztési stratégiaként is megfogalmazhatjuk, illetve az alapjának tekinthetjük.
Az agrárgazdaságról szóló jelentés mindig fontos témája a Magyar Országgyűlésnek. Mindig egy megfelelő politikai légkörben zajlik ennek a vitája, így minden év őszén, a költségvetés beterjesztését követően vagy azt megelőzően az agrárgazdaságról szóló törvény szerint, és most már valóban hagyománnyá vált ez a tizenharmadik alkalommal tartandó vita is.
Sok vitára én, megmondom őszintén, nem számítok, már csak azért sem, mert ahogy az előbb is említettem, a bizottsági ülésen nagyon mélyen kiveséztük az agrárgazdaságról szóló jelentést. Ma délelőtt volt alkalmunk a mezőgazdasági bizottság keretén belül dr. Fazekas Sándor miniszter úr meghallgatására, az éves szokásos meghallgatására, ami megközelítőleg megint egy közel háromórás időtartam volt, most a délutánt pedig szerencsére annak szenteljük, hogy ismételten az agrárgazdaságról beszélünk. Itt egypárunknak már lehet, hogy unalmassá válnak ezek a gondolatok, mert ismétlésbe torkollik néhányunknak esetleg néhány gondolata, de azt gondolom, hogy az ismétlés inkább csak erősíti majd az elképzeléseinket, mint pedig csorbítaná vagy negatívvá tenné.
Éppen ezért fontosnak tartom azt is, hogy azok a vélemények, amelyek a mezőgazdasági bizottság vitájában elhangzottak az agrárgazdaságról szóló jelentéssel kapcsolatban, azok mind-mind olyan jellegű megszólalások, olyan jellegű gondolatok voltak, amelyek, nyugodtan mondhatom, majdnem mondhatnám, hogy teljesen mindegy, hogy kormánypárti képviselő szájából vagy ellenzéki képviselő szájából hangzott el, kevés volt a politikai felhangja ezeknek a vitáknak, inkább a szakmára törekedett mindenki, a szakmai kérdésekben pedig azért nagyon sok mindenben, akár tetszik, akár nem, bizonyos egyezség, közös gondolkodás is van közöttünk.
(14.30)
Természetesen vannak eltérő nézetek, különbségek, de azért azt mindenki tudja, hogy az őszi búzát október 5-e és 15-e, 20-a között kell elvetni, mindegy, hogy melyik padsorban ülünk. Tehát szerencsére vannak ilyen konkrét témák, konkrét dolgaink, amelyekben nem lehet vagy nem szerencsés vitát folytatni. Ettől eltekintve azért én azt hiszem, hogy azok a megnyilvánulások, amelyek a Nemzeti Földalapról, a földkérdésről szóltak többek között a bizottsági ülés keretén belül, jelentős részben építő jellegűek voltak, illetve a korábbi időszak problémakörére, a korábbi időszak gondjaira utaltak. Most már talán, hogy a Nemzeti Vagyonügynökségtől, mondhatnám azt, hogy a Nemzeti Földalaphoz került át a földalap kezelése, szerintem megnyugtatóan fog ez rendeződni az elkövetkezendő időszakban. Pont amit az államtitkár úr is kiemelt, azokra az anomáliákra, azokra a lehetetlen állapotokra, amelyek uralkodnak ma Magyarországon még mindig sajnos a földviszonyok körében, úgy gondolom, a megnyugtató választ az elkövetkezendő időszakban az agrárkormányzat meg tudja és meg is fogja adni.
Nagyon kiemelt gondolatként került felvetésre a bizottsági ülés során - és azt megelőzően már egy alkalommal volt erről szó, de itt inkább összefoglalnám - a földbérletek díjának a mértéke. Tudjuk azt, hogy az országban számos helyen megfelelő és igen magas földbérleti díjat fizetnek a gazdák vagy a bérlők a földtulajdonosoknak, holott tudjuk, hogy bizonyos állami földterületekért nem vagy alig-alig fizetnek földbérleti díjat. Ez eltérő mértékű az ország számos területén, ugyanakkor meg kell jegyeznem azt is, hogy ezek a különbségek nagymértékű versenyhátrányt okoznak azok számára, akik aránylag egy magas bérleti díjjal próbálják a termelési színvonalukat - akár munkaerőt megtartva is - gazdálkodni.
Nem megkerülhető az a témakör sem, amelyet állattenyésztésnek hívunk. Mondhatnám azt, hogy az elmúlt, most már lassan tíz évben slágertéma az állattenyésztés felzárkóztatása, az állattenyésztés helyzetbe hozása, ugyanakkor gazdaságilag mint gazdasági szereplők - mondhatom ezt magamról is - ennek az ellenkezőjét éljük meg; gyakorlatilag az ágazat jelentős részben veszítette el korábbi meghatározó pozícióit, súlyát, a mai állatlétszámok ezt nagymértékben bizonyítják. Én a korábbi, mondhatnám, évtizedben mindig megjegyeztem - engedjék meg, hogy ismét néhány szóval utaljak rá, most már van három-négy sor a lótenyésztésről, éveken keresztül mindig felvetettem -, hogy a ló nem szerepel az agrárgazdaságról szóló jelentésben, most megtaláltam benne azt a pár sort, és sajnos tudomásul kell venni, hogy itt is az állatlétszám nagymértékben csökken az elmúlt évekhez képest. Azt hiszem, ez is elgondolkodtató, hogy amikor lovas nemzetnek gondoljuk Magyarországon magunkat, akkor pont ez az állat, az ember hű társa, kiszolgálója, nagy barátja milyen mértékben veszítette el súlyát a magyar állattenyésztésben. Hogy ez miért történt és miért nem, azt hiszem, azt nem a parlamenti vitának a helyén kell megbeszélnünk, de gondolom, hogy feltétlenül szükséges majd erről is néhány szót szólni.
Az állattenyésztésben természetesen a haszonállatok kérdéséről és főleg a sertés- és baromfiágazat helyzetéről szoktunk kritikusan szólni. Kiemelkedik ebből természetesen a sertéságazat, hiszen a korábbi, most már elcsépelt 10 millió helyett durván 2,8-3-3,2 millió sertésről beszélhetünk ma Magyarországon, hogy ez miért történt és miért nem történt. Hosszú éveken keresztül, amikor a korábbi szocialista kormányzat volt, közel 40 milliárd forintot különböző tárolókra, silókra, betonterületekre szánt az akkori agrárkormányzat, itt csak az államtitkár urat tudom megerősíteni; igaz, hogy akkor tárolókat építtettek sok mindenkivel, holott ezek a tárolók a mai napig is a magángazdaságokban, a falvakban az ólak mellett, a raktárakban megtalálhatók - azt hiszem, az egy elhibázott lépés volt. Nekem akkor azt mondták mint mezőgazdasági vállalkozás vezetőjének, hogy egyet tanuljál meg: csak olyan tárolót építs, ami vízszintes, mert abba a bútort is bele lehet rakni, de a silóba nem lehet, csak gabonát rakni. Én nem építettem gabonatárolót, hozzá kell tennem.
Természetesen az állattenyésztés vonatkozásában nagyon sok mindenről lehetne beszélni, a haltenyésztéstől az egyéb olyan állatfajok tenyésztéséig is, amelyek nem kapnak akkora hangsúlyt, de mégis a vidéki foglalkoztatásban nagyon fontosak lehetnek, és azt hiszem, hogy itt épp az állatvédelemről szóló törvény vitája vagy most már lassan a lecsengése utal például a szőrmés állatok tenyésztésének a kérdéskörére. Nem akarom ezt a vitát most kinyitni, szó sincs erről, inkább csak gondolatébresztésképpen kívántam ezt megjegyezni.
A mezőgazdasági bizottság vitájában az SPS megítéléséről is kicsit élesebb vita bontakozott ki, de úgy gondolom, hogy a pró és kontra válaszok megszülettek, és igaz, hogy ezt a kérdést részben érintettük a mai miniszteri meghallgatáson is, de remélhetőleg az élet bizonyítja a mai kormányzat elképzelését.
Az ellenzék részéről többször megfogalmazásra került, idézek egy gondolatot: “A jelentés egy korrekt anyag, általános vitára tökéletesen alkalmasnak kell hogy tartsuk.” Ez elhangzott a jobbikos Z. Kárpát Dániel szájából, amit köszönünk szépen, hogy általános vitára is alkalmasnak találta. Ő a felszólalásában jelentős részben fogyasztóvédelmi kérdésekkel foglalkozott, a magyar eredetű termékek kérdéskörével, a különböző egészségügyi, étkezési programokkal, az “Igyál tejet” programmal, az iskolagyümölcs-programmal, amelyek, úgy gondolom, még további fejlesztésre kell hogy szoruljanak, és feltétlenül szükséges, hogy ezt a témakört, ezt a gondolatkört továbbvigyük a magyar élelmiszeriparon keresztül, a gyerekeknek, a fiataloknak az egészséges életmódra, egészséges étrendre való szoktatásával és nevelésével.
A természeti erőforrásokról, az erdőgazdálkodásról is volt eszmecsere a mezőgazdasági bizottság keretein belül, a fekete- és a szürkegazdaság, a számla nélküli kereskedelem kérdésköre is felmerült, és úgy gondolom, a különböző illegális eltulajdonítások vonatkozásában is van komoly tennivalónk, ami nemcsak kimondottan agrárgazdasági kérdés, hanem társadalompolitikai kérdés is.
Öntözésről, vízgazdálkodásról is esett szó, ami, úgy gondolom, helyes, főleg azon katasztrofális viszonyok után, amelyek 2009-ben, 2010-ben Magyarországot is elérték. Ezek a katasztrófák az árvíz, a belvíz, az özönvízszerű esőzés és nem utolsósorban a vörösiszap-katasztrófa, de az öntözés jelentőségéről, azt gondolom, most még jobban beszélnünk kell. Nagyon régen nem fordult elő, de mondhatnám azt, hogy talán még az én életemben sem, hogy október 9-én, 10-én még öntöztünk. Öntözni kellett például a csemegekukoricát, pedig tudjuk, hogy augusztus 20-a után általában az öntözési idénynek vége van, október 10-én öntözni Magyarországon, azt hiszem, erre kevés példa volt, de ez is mutatja azt, hogy milyen mértékben borult fel az a rend, ha mondhatom így, az időjárás vonatkozásában, ami a korábbi időszakokban elképzelhetetlen volt.
Ma portengerben úszik a vidék, az agrárágazatban rendkívül nehezen, mindegy, hogy ez most magángazda, társas gazda vagy bárki, mindenkinek ugyanolyan kemény és száraz a föld, ugyanúgy törik össze minden gépe, ugyanúgy fogyaszt több üzemanyagot, ugyanúgy kerülnek többe az őszi talajmunkák és betakarítások. Jelentős részben, úgy tudjuk és úgy számoljuk, egy nagyon jó évet vár az agrárágazat a termelési mutatói alapján, ami szerintem el is várható, és tapasztalni is fogjuk, de azért az őszi két-három hónap munkái ezeket a bevételeket csökkentik, illetve a költségeket növelik, és ezáltal bizony-bizony azért nehézségek is támadhatnak. Ezért örülünk annak a támogatási rendszernek, amelyről itt éppen a tegnapi nap során a miniszter úr, az államtitkár úr bejelentést tett.
Tisztelt Országgyűlés! Oktatásról volt még szó a mezőgazdasági bizottság keretén belül. Tudjuk, hogy mennyire fontos az, hogy megfelelő szakképzettséggel rendelkező emberek végezzék azt a munkát, amit mi mezőgazdaságnak hívunk, és talán el kell jutnunk odáig, hogy azok az ezüst- és aranykalászos tanfolyamok - nem akarom minősíteni - azért a mai kor kihívásainak nem minden esetben felelnek meg.
(14.40)
Éppen ezért fontos, hogy az az alap-, illetve középfokú és felsőfokú agrárképzés megfelelő módon továbbra is fennmaradhassék, és megfelelő módon az ágazatban dolgozók szakmai felkészültségét is segítsék.
Mindezeket összefoglalva el kell mondanom, hogy a mezőgazdasági bizottság, mint első helyen kijelölt bizottság, általános vitára alkalmasnak találta a J/4455. számú, az agrárgazdaság 2010. évi helyzetéről szóló jelentést, és egyhangú szavazatával a parlament elé javasolta, és ugyanúgy határozati javaslatként a bizottság elfogadásra javasolja az Agrárgazdasági Tanács megállapításait is, amit elfogad, és szintén javasolja a parlamentnek elfogadni egyhangú szavazással.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
