GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Az agrárjelentés vitája mindig izgalmas dolog, hiszen az agrárjelentés az a dokumentum, ami igazából, amikor keletkezett ez a jogszabály, arra volt hivatott, hogy megalapozza a tárgyévben készülő költségvetést. Ennek egy apró problémája van, hogy a jelentés mindig egy évvel korábbi időszakot tud elemezni, ez a statisztikai adatszolgáltatásból következik, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az abból levonható következtetések akár egy aktuális költségvetés-készítés számára is jó támpontokat adnak.
Azzal szeretném kezdeni, hogy amikor összehasonlítottam ezt a jelentést az elmúlt évivel, azért abban még nagyon benn volt a forradalmi hevület, és szakított azzal a hagyománnyal, hogy alapvetően ezek a jelentések rábízzák a szakemberekre a nagy politikai következtetések levonását, elég sok politikai tartalommal volt megtűzdelve. Ez a jelentés nem ilyen, szeretném jelezni, ez egy korrekt szakmai anyag, és úgy gondolom, hogy mindenki a saját filozófiája, saját szakmai elképzelései szerint tudja levonni belőle a következtetéseket.
Ezek a következtetések azonban nagyon mások. Ez látszott a bizottsági ülésen is, és az is látszik, hogy például az Agrárgazdasági Tanács véleményem szerint nagyon jó következtetéseket vont le ebből az anyagból, ezt köszönöm is a tanácsnak, ráadásul úgy, hogy rövid idejük volt erre, és a feladatmeghatározásba nagyjából azokat a gondolatokat emelte be, amelyeket én magam, illetve a frakciónk is fontosnak lát.
A bizottság előadójaként képviselőtársam mondta, hogy egyhangú szavazással került ide, akkor én nem tudtam megvárni a szavazást más dolog miatt, de jeleztem, hogy mi tartózkodni fogunk ennek az országgyűlési határozatnak a szavazásánál, és nem a jelentés tartalma, hanem bizonyos, akár a mostani expozéban való felvezetések, illetve a következtetések levonása miatt, mert úgy gondoljuk, hogy más következik ezekből a számadatokból, illetve a leírt szakmai anyagokból.
Az előttem szóló vezérszónokhoz hasonlóan én is megpróbálnék sorban haladni, nyilván nem veszem végig olyan részletesen a teljes jelentést, hiszen ezt ő megtette, és egyébként abban nincs is vitám, amiket elmondott. De azt látni kell, és a Nemzeti Földalappal kezdenék, elég hangsúlyosan szóba került, hogy például az a rész a 2009-es jelentésben sokkal nagyobb terjedelemben volt, nyilvánvalóan azért, mert a 2009-es évben ugyan nem minisztériumi fennhatóság alatt, de az MNV Zrt. fennhatósága alatt az NFA aktívabb tevékenységet végzett, mint 2010-ben.
A 2010-es évre rányomta a bélyegét a visszaszervezés, és azt gondolom, hogy a problémák, az itt elmondott problémák, amelyeket államtitkár úr is jelzett, azok jelentős része azért ebből a kétszer oda-vissza szervezésből van, és talán még abból, amit időközben sikerült kiderítenem, hogy a Nemzeti Földalap nem volt hajlandó átvenni az MNV Zrt. informatikai rendszerét használatra. Ebből adódott az, hogy minden papír alapon, és mindent újra kellett kezdeni, tehát majd alkalmasint azért át kellene nézni, hogy helyes döntés volt-e ez, mert a késéseket, a csúszásokat jelentős részben ez okozta.
(15.10)
Amit pedig az államtitkár úr itt különböző szerződések felülvizsgálatáról mondott, nyilván mindig ugyanazt a példát mondja - nem tudom, van-e másik, de azért majd érdekelne -, de én úgy gondolom, hogy a szakértők egyszerűen átkopizták a 2001-es szerződéseket, amit annak idején a Fidesz-kormány alatt kötöttek a tizenkét állami gazdasággal. Tehát nem kell messzebb menni, saját körben is lehet ilyeneket találni. Ez nem azt jelenti persze, hogy ez mind rendben van, de ott ötvenéves bérleti szerződések voltak az akkori húszéves szabály helyett. Hozzáteszem, mindenki megpróbálja az előző kormány által kötött szerződéseket akár bíróság előtt is megtámadni, de eddig ennek még nem volt sikere.
Tehát én úgy gondolom, hogy én azért nagyon óvatos lennék ezekkel a kérdésekkel, ráadásul a földkérdés egyébként is egy olyan ügy, amihez nem szabad átgondolatlanul hozzányúlni, mert komoly problémákat okozhat. Ajánlok mindenkinek a figyelmébe egy írást a Vidék Magazinból, ez mindenkinek megvan földháttér címmel, ami úgy gondolom, hogy ezt az egész állami földekkel kapcsolatos történetet elég alaposan és részletesen taglalja. Én is azt látom, hogy a gyakorlat nem mindig úgy köszön vissza ezekben az ügyekben, ahogyan itt elhangzott, mert azért már én is kíváncsi leszek, hogy a Kaba környékén lévő állami földek végül is kinek a használatába fognak kerülni most október 31-ével, ha egyáltalán kerülnek, mert azért az is elgondolkodtató, hogy az NFA-hoz miniszteri biztost kellett kinevezni, tehát azért valami nincs rendben ott annál a történetnél.
A vízi társulatokat emelném ki a következő részből, a vízgazdálkodási részből. Nagyon korrekt a leírás, de sajnos, ha már a költségvetési összefüggéseit nézem az ügynek, akkor itt muszáj előhoznom, hogy nem tartalmazza a 2012-es költségvetés azt a nagyjából 4,5 milliárd forintos finanszírozást, amiből ők eddig működtek, ami korábban termelői befizetés volt, utána pedig állami támogatás lett. A vízügy átszervezése a Belügyminisztériumba, valahol ez a sor úgy kimaradt a számítógépekből. Én azt gondolom, hogy ez így nem maradhat, tehát ezzel valamit mindenképpen kezdeni kell, mert teljesen ellehetetlenül a tevékenységük.
Termelőeszköz-felhasználás a következő rész, amiről mondanék néhány gondolatot. A támogatási rendszer 2010 második felében leállt. Nyilván minden kormánynak joga van áttekinteni a feladatrendszert és ehhez igazítani, de ebből következik az, hogy gyakorlatilag érdemi kifizetések a második félévben nem voltak. Ez nyilván 2011-ben egy kicsit máshogy működött vagy működik, és én nagyon remélem, hogy ez így is marad. Ami itt össze is függ a dologgal, az állattenyésztés helyzete, itt többen említették, hogy ez az egyik legkritikusabb ágazatunk, és miután majdnem a legnagyobb foglalkoztató, ezért ezzel külön is foglalkozni kell.
Én azt látom és az is látszik, hogy a baromfin kívül minden állattenyésztési ágazatunk további csökkenést produkált az évek folyamán, az elmúlt évben is. Az idei év is valószínű ilyen lesz, ami nagyon-nagyon nem szerencsés dolog. Itt muszáj reagálnom arra a felvetésre, amit az államtitkár úr a tőkebefektetésekről mondott. Ez már miniszteri meghallgatás okán is elhangzott egy másik államtitkár szájából, hogy eddig igazából az állattenyésztési beruházások nem a technológiai modernizációt segítették, hanem olyan fenntarthatósági követelményeknek tettek eleget, amivel el kellett érni, hogy ne zárják be őket.
Itt reagálnék arra a mondatára is, amikor azt mondta, hogy úgy lett elköltve egy csomó pénz, hogy nem lettek új munkahelyek. A trágyatároló építése, államtitkár úr, nem jár új munkahelyek teremtésével, de ha nem csináljuk meg, akkor telepenként negyven-ötven ember munkahelyét veszítjük el. Tehát el lehet azt dönteni, hogy most azért, mert valamiért averziónk van az ilyen típusú modernizációval szemben, hogy akkor feláldozunk-e, mondjuk, további sok-sok munkahelyet.
A munkahelyeknél is van vitám: én nem gondolom azt, hogy mondjuk, 25 hektár el tud tartani egy embert, ha egyéni gazdálkodásban egyedül dolgozik rajta. Általában az állattartó gazdaságoknál 15-20-25 hektárra jut egy fő. Amíg ez itt így van, addig azért kár őket népellenségnek tekinteni, és mondjuk, ilyen módon velük szembe menni.
És még egy dolgot nem tudok megállni, hogy kik a kedvezményezettjeik a támogatásoknak. Mindenféle statisztikát föl lehet állítani, de azért egy dolog teljesen nyilvánvaló, hogy a támogatások 85 százalékát kis- és középvállalkozások kapták. Ugyanis szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, a kkv kategória az 250 fős vállalkozásig tart. Ennek a kormánynak az egyik kulcsígérete volt, hogy segíti a kis- és középvállalkozásokat.
Kérdezem én: a mezőgazdasági kis- és középvállalkozások miért nem tartoznak abba a körbe, amelyeket segíteni kell? Miért mások, mint mondjuk, egy ötven vagy száz főt foglalkoztató ipari vállalkozás? Ha valaki nekem meg tudja magyarázni ezt a filozófiát, akkor én erre nagyon-nagyon, de komolyan nagyon kíváncsi lennék. Ugyanis világosan minden statisztikából látszik, hogy ezek messze nem brazil típusú tőkés nagytársaságok, itt arról van szó, hogy az átlag területméretük 350 hektár. Miért támadjuk ezeket folyamatosan? Nem a jelentésben, mert abban ez világosan benne van. Hanem miért mondjuk azt, hogy ők a nép ellenségei?
Nem a nép ellenségei, 110 ezer embert foglalkoztatnak, és igaz, hogy 400 ezer az összfoglalkoztatás, de azt a statisztika nem mutatja ki, hogy melyik szektor mennyit fizet be az államkasszába bizonyos járulékok meg egyéb okán. Ugyanis ez is a versenyhelyzetükből adódik. Mert most például az újonnan bevezetendő díj, amit majd a hatóságok szednek be az élelmiszer-biztonság okán, megint csak a hivatalos árbevétellel rendelkező cégeket fogja elérni, és nem fogja elérni azokat, akiket eddig se a munkavédelmi felügyelő, se a környezetvédelmi felügyelő, senki nem ért el, mert gyakorlatilag a tevékenységük olyan szinten zárt és olyan szinten a feketevilágban van.
Nagyon sokan vannak ilyenek, szeretném hangsúlyozni, mert az sem normális - úgy gondolom, államtitkár úr, ezzel is egyetért -, hogy egy tábláról a gabonát kilenc szállítólevélen adják le azért, hogy más legyen az adózási szabály. Tehát ezekkel mindenképpen foglalkozni kell. Itt volt említés a fekete- meg a fehérgazdaságról: itt kell kezdeni. Én azt gondolom, hogy azt a kategóriát, ami európai uniós közvetlen támogatásban részesül, azt igenis, teljesen mindegy, hogy milyen méretekben dolgozik, nem lehet kihagyni ezek alól a kötelezettségek alól, ugyanis teljesen igazságtalan és teljesen rossz irányba menne a dolog, mert nagyon-nagyon keményen vissza lehet vele élni.
Továbbmenve az erdőgazdálkodás következne nálam itt a sorrend szerint. Itt megint csak egy költségvetési következtetést lehet levonni: nagyon-nagyon jó színvonalon működik Magyarországon, szeretném jelezni. Talán túl vagyunk már azon a hisztérián, amikor azt próbálták emberekkel elhitetni, hogy az erdészektől kell az erdőt félteni; volt ilyen, csak szeretném jelezni, egy időszakban. Én úgy látom, hogy ez egy nagyon jó irányba menő dolog, akár a magán-erdőgazdálkodás, akár az állami fenntartású erdőgazdálkodás.
Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a magán-erdőgazdálkodóknak óriási problémát fog okozni, hogyha nem sikerül az idei költségvetésben rendezni a fenntartható erdőgazdálkodás támogatását, ami az ő szakértői hátterüket biztosítja. Ugyanis 53 millió forinttal semmire nem lehet menni, még akkor sem, hogyha kaptunk arra választ, hogy egy része a pénznek az ERTI-ben van, csak azt nem tudom, az majd hogy fog átkerülni az ilyen típusú falugazdászokhoz, mert őket nyugodtan hívhatom annak, akik erdészeti szolgáltató tevékenységet, tanácsadó tevékenységet végeznek. Ez így nem maradhat, a jelentés ilyen szempontból nagyon fontos, hogy foglalkozzunk vele a költségvetés okán.
Pénzügyi-vagyoni helyzet. Elhangzott itt, többen mondták, hogy javult az eredményesség. Én úgy gondolom, 2011-ben ez tovább fog javulni. Most az árak nagyjából tartják a tavalyi szintet, ugyan most a kukoricánál látszik egy komolyabb lefele menet, nyilván elkezdtek máshol is betakarítani, és így az exportlehetőségek azért kisebbek lettek. De ez még mindig, úgy gondolom, azért tartalmaz nyereséget, és a termések meg lényegesen jobbak, mint az elmúlt évben, tehát innentől kezdve ez az év várhatóan jobb lesz. Kivétel az állattartók pozíciója, ahol a magas takarmányárak okán nem biztos, hogy nyereséges tevékenységet lehet végezni.
A sertésnél most a nagyon magas euróárfolyam hozza azt, hogy a belföldi árak fognak följebb menni, ez mindig egy piacélénkítő meg belsőpiac-segítő dolog, de efölé menni azért az árfolyammal nagyon veszélyes lenne, de ez alapvetően nem rajtunk múlik.
(15.20)
Innentől kezdve viszont már az inputárak olyan szinten rontanák ezt az eredményességet, hogy úgy gondolom, azt senkinek nem kívánhatjuk, hogy az euró tovább erősödjön a forinttal szemben, még ha rövid távon bizonyos exportügyekben erre az ágazatra nézve pozitív hatása is lenne.
Ami viszont a pénzügyi-vagyoni helyzetnél nem jó tendencia, hogy a hosszú lejáratú kötelezettségállomány csökkent, és nőtt a rövid lejáratú. Ez alapvetően likviditási gondokat takar. Ezen nyilván új hitelkonstrukciókkal kell segíteni. Mi hallottunk erről ma. Majd kíváncsian várom az írásos választ, hogy hányan tudták igénybe venni azokat a hitelkonstrukciókat, amiket már az új kormány alkotott a Fejlesztési Bankon keresztül.
Üdvözlöm az új fejezeteket, amik megjelentek a jelentésben. Az egyik a bioenergia, itt is szóba került. Én megmondom őszintén, ebben biztos, hogy nagy a vita, meg lehet itt akár órákig is vitatkozni rajta. Nekem a következő véleményem van: amíg egy ország alapvetően alapanyagot kénytelen exportálni, és ez sajnos nálunk évek óta így van a gabonanövényeknél, addig bűn nem Magyarországon feldolgozni ezeket, ugyanis mindenkinek tisztán látni kell, hogy a tőlünk elexportált gabonanövények jelentős része más országokba kerül etanol- vagy biodízelüzemekbe. Tehát amíg ez így van, és amíg ezek az európai trendek, addig ezt a magyar termelőink érdekében ki kell használni. És továbbra is állítom, hogy nem volt szerencsés lépés adópolitikai okokból tönkretenni a belföldi etanolértékesítést, de ez más napirendnek lenne a tárgya.
A vidékfejlesztési fejezet szerintem egy teljesen korrekt összefoglalás, és úgy látom, hogy nagyon komoly változtatási igény sincs. Hogy a pályázatokat egyszerűsíteni kell, ezzel egyetértünk. A korábbi rendszereknél elkövettük azt a hibát, hogy beraktuk az AVOP szabályozási körébe főleg a III-as tengelyes, IV-es tengelyes intézkedéseket, túl bonyolulttá tettük. Kis összegű kifizetéseknél ennél egyszerűbben is meg lehet csinálni. Ez, úgy gondolom, jó irány, tehát ezt mindenképpen folytatni kell.
A közös agrárpolitika összefoglalója: itt előjött, hogy volt vita a bizottságban az SPS-ről. Én nem fogom elismételni az érveimet, de határozottan állítom, hogy Európában a két meghatározó ország, ha SPS-rendszert működtet, nem fog olyan szabályrendszert csinálni, hogy ő rosszabbul járjon, mint az, aki jelenleg SAPS-ban van. És én nem is akarok belebonyolódni szakmai ügyekbe. Ez egyszerűen egy elvi tény, arra még nem volt példa, hogy a németek meg a franciák rosszabbul jártak volna. Ki fog derülni ez nagyon hamarosan, 2014 után legalábbis. Én nem kívánom, hogy igazunk legyen. Én azt kívánom, hogy azoknak legyen igaza, akik azt mondták, hogy nem kell átállni, csak majd akkor mit mondanak, hogyha mégse nekik lesz igazuk. Azért ezt majd kíváncsian várom.
Itt is, ha a közös agrárpolitikáról szó van, három mondatot lehet mondani: fokozott versenyképesség, javított fenntarthatóság, nagyobb hatékonyság. Én úgy gondolom, hogy a jelentés ezt erősíti, és nem igazán azt, amiről az államtitkár úr beszélt. Valahogy a kettő nem nagyon függ össze. Inkább azzal függ össze, hogy igenis folytatni kell a beruházásokat, folytatni kell főleg az állattenyésztési beruházásokat.
És szomorúan hallottam a mai bizottsági ülésen, hogy 2013-ig már nem valószínű, hogy lesznek új kiírások. Lehet, hogy rosszul hallottam, de ott arról volt szó, hogy '14 után már a technológiai modernizációt kell folytatni, miután elkészítettük a környezetvédelmi beruházásokat. Én azért sajnálom ezt, mert nagyjából egy 30-40 milliárd forint biztos, hogy visszafolyik az el nem végzett beruházásokból. Ezek szerint azok máshova lesznek felhasználva. Ez megint nem az állattartással függ össze.
De ebbe az irányba tolja a dolgot az is, hogy a 2012-es költségvetés mellékletéből a birtokpolitikai irányelvek körül is véletlenül kifelejtették az állattenyésztők támogatását. Az a baj, hogy a tettek meg a beszéd nincsen összhangban egymással, és ezt én nagyon sajnálom.
A támogatáspolitika elég részletesen van az anyagban. Én úgy gondolom, sokszor halljuk, hogy a források 80 százaléka lekötésre került. Csak megjegyzem halkan, hogy a többi programnál meg az a vád ér időnként bennünket, hogy nem fogjuk tudni igénybe venni. Nincs kétségem, hogy az európai uniós források elkölthetők ebben a 2015-ig tartó időszakban, hiszen van egy n+2-es szabály. Ha nem lett volna ilyen intenzív pályázati rendszer az elején, akkor nagy valószínűséggel hasonló lenne a helyzet, mint az egyéb alapoknál, ahol bizony komoly problémát fog okozni a források lehívhatósága, és ezt mind Magyarország veszti el. Most az, hogy a végcél milyen volt, meg hogyan, azért erről is hadd mondjak annyit, hogy azok a tőkebefektetések, amik mondjuk, a fenntarthatóságot segítették, a szárítóüzemek korszerűsítése, a korszerűbb erőgépek, betakarítógépek, talajművelő gépek, ezek azért csak az európai agrárpolitika részei, és még az integrációt is segítik, ami nélkül, úgy gondolom, a magyar mezőgazdaságnak nem nagyon van jövője.
Befejezésül azt szeretném még mondani, hogy én nagyon kíváncsian várom majd a nemzeti agrárstratégia vitáját, hiszen a nemzeti agrárstratégia lehetne az a dokumentum, ami majd azt a közös fejlesztéspolitikát megalapozná, ami majd a közös alapokkal együtt történhet 2014 után. Szerintem a jelenlegi formájában ez a dokumentum erre nem alkalmas, de ebbe most nem akarnék belemenni.
Tehát én még egyszer megerősíteném, hogy a jelentés nagyon korrekt anyag, nagyon jó szakmai színvonalú a tanács véleményével kiegészítve. Én azt sajnálom, hogy időnként nem azok a következtetések kerülnek levonásra, amik véleményem szerint ebben benne vannak.
Én mindenkinek jó vitát kívánok erre a napra, hiszen ma ez egy ilyen agrárnap, és úgy gondolom, hogy időnként ilyenre is szükség van, még akkor is, hogyha az ágazat úgymond viszonylag kicsi szeletet képvisel, legalábbis a nemzeti össztermékből, de sokkal lényegesebbet képvisel, mondjuk, az exportegyenlegből. Ezért fontos, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
