GYŐRFFY BALÁZS
GYŐRFFY BALÁZS
GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, amikor a 2010-es évről beszélünk, sok mindenről lesz emlékezetes, de a természeti és az ipari katasztrófákról mindenképpen, említhetjük itt a jeget, az árvizet, a belvizet, és mint Veszprém megyei képviselő, nyilván a vörösiszapot én sem hagyhatom ki ebből a felsorolásból, valóban ez is egy komoly probléma volt a helyben élőknek.
Ezek a katasztrófák felvetik azokat a problémákat, amelyekkel nem először szembesülünk, és ebben a jelentésben is megtaláljuk, és azt gondolnám, hogy hosszú távon jó megoldást kell találni rájuk. Ezek közül az egyik legfontosabb a vízkormányzás. Szinte váltógazdaság-szerűen egyszer a túl sok vízzel, utána pedig az aszállyal küszködünk, ami, azt gondolnám, hogy ilyen lehetőségek mellett, ilyen vízellátottság mellett, mint amivel mi meg vagyunk áldva, egyfajta bűn, hogy ezt mi egy átokként kell hogy megéljük, és ebben nagyon komoly előrelépéseket kell produkálnunk.
A másik, amit az árvíz-belvíznél különösen ki lehet emelni, a vis maior ügyek helyzete. A parlament hozott egy döntést, hogy ezeket hogyan kell kezelni. Nagyon sok gazda került elviselhetetlen helyzetbe azért, mert a meg nem termett terményét követelte rajta az integrátor, és sajnos ez nincs lezárva, ugyanis vannak egyes körök, amelyeknek egy törvénymódosítás nem feltétlenül jelenti a helyes irányvonalat, másképp gondolják mindezt. Ezt nem szabad lezárni, ezt mindenképpen napirenden kell tartani.
Az pedig, hogy sajnos megörököltünk egy olyan kárenyhítési rendszert, ami nem alkalmas ezeknek a problémáknak a kezelésére, célul kell hogy tűzze elénk azt, hogy valóban megoldást kell keresni, és egy olyan kárenyhítési rendszert kell kidolgozni, ami valóban megnyugtató és biztonságot adó.
A 2010-es év egyik nagy vívmánya, azt gondolnám, az volt, hogy a Nemzeti Földalapkezelőt sikerült leválasztanunk az MNV Zrt.-ről, ugyanis kaotikus állapotok uralkodtak. Ha mondok néhány adatot, azt gondolnám, ez önmagában is jól szemlélteti mindezt. Százezer hektár állami földet talált a Nemzeti Földalapkezelő. Százezer hektárt - ez egy döbbenetes szám. Ha azt vesszük, hogy most 65 ezer hektár lesz megpályáztatva haszonbérletre, ez meg sem közelíti azt a számot, mint amit most, mondjuk így, hogy megtaláltunk, és micsoda érdeklődés és micsoda szándék nyilvánul meg ezeknek a földeknek a használatára. Szerencsére a Nemzeti Földalapkezelő a birtokpolitikai irányelvekben lefektette azokat a vonalakat, amelyek alapján ezt a 65 ezer hektárt most majd megpályáztatjuk, és hiszem, hogy ezek a földterületek a kis, közepes családi gazdaságokhoz kerülnek, és az ő versenyképességüket fogják javítani.
Elképesztő, hogy az állami földek 80 százalékát az a közel 200 tőkés társaság bérli, akik esetében a piaci árat nagyon távolról közelíti az a bérleti díj, amit ők fizetnek, már amennyiben fizetnek, ugyanis sajnálatos tény, hogy nagyon sok esetben ki sem számlázták ezeket a bérleti díjakat. Úgyhogy ezt mindenképpen kell majd vizsgálni, és mint az illetékes albizottság elnöke, azt gondolnám, kötelességem lesz ez ügyben egy vizsgálatot indítani, hogy vajon miért történt ezeknek a bizonyos társaságoknak, hívjuk úgy, a feltőkésítése ezekkel a ki nem számlázott bérleti díjakkal.
Az előhaszonbérlet vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy az állattartók első helyen szerepelnek, azonban látnunk kell, hogy az állatállomány folyamatosan csökken, tehát lássuk be, ez nem megoldás erre a helyzetre. Ez igazából nem is erre lett kitalálva, valljuk meg, itt nyilván az állattartó telepek, amelyek mellé nyilván egy más gazdasági társaságban növénytermesztés is tartozik, ha a tulajdonosi szerkezetet együtt szemléljük... - ezeknek, mondjuk úgy, az ideológiailag kellő beállítottságú érdekköröknek kellett termőföldet juttatni.
(16.40)
A földmoratórium jelentősége nem túlhangsúlyozható, úgyhogy én is mindenképpen megemlíteném. De van még egy nagyon jelentős dolog, ami a hosszú távú lehetőségeinket érdemben befolyásolja, ez a GMO-politikánk. Most nem is az idei évről beszélnék, hanem arról, hogy tavaly is történt egy nagyon fontos dolog, ugyanis a GMO-t nemcsak tiltani kell, de alternatívát kell kínálnunk, és ez nem más, mint a fajtanemesítés, és e tekintetben a génbankoknak óriási szerepük van.
Néhány gondolatot, mint vadászember, hadd szóljak a vadgazdálkodásról is. Páratlan nemzeti kincs az, aminek a birtokában vagyunk. Nemrég olvastam egy szakirodalomban, hogy a világon őzbak és szarvasbika vonatkozásában az első tízben - világviszonylatban beszélek - öt magyar trófea van. Ez elképesztően szép eredmény. Ez nyilvánvalóan jelenti azt is, hogy egy nagyon magas szakmai színvonal az, ami mindezt lehetővé teszi, és hogy tovább javultak a lehetőségek, az mindenképpen annak is köszönhető, hogy a vadhús-értékesítésben egyfajta előrelépés volt elkönyvelhető.
Azonban a vadállomány vonatkozásában ambivalens érzések vannak bennem, hiszen a nagyvadállományunk szépen gyarapszik, ami akár örvendetes is lehet, de azért itt a vadgazdálkodásnak egy másik lábát is hadd hozzam ide, hiszen a vadkárok nyilván itt keletkeznek, és nagyon sok vadásztársaság esetében nagyon komoly problémát jelent ezeknek a vadkároknak a kigazdálkodása.
Az apróvadállományunk azonban, sajnos immár tendencia, hogy folyamatosan csökken. Ez egyrészt nyilván a táblaméreteknek is köszönhető, a tavalyi évben, mondjuk, a szárnyasállománynál - hogy a fácánt citáljam ide példaként - az árvíz elvitte a fészkeket, így a sarjúkelés, ami a múlt évben némi szaporulatot hozott, de így is nagyon visszaesett az állomány. Arról nem is beszélve, hogy nyilván ahogy említettem, a vaddisznó állományának gyarapodása és egyéb más ragadozók elszaporodása nyilván az apróvadállományra negatív hatással bír. Hadd említsem meg, hogy itt akár védett állatokról is szó van, és el kell gondolkodnunk, hogy a túlszaporodottságuk indokolttá teszi-e az ilyen mértékű védettségüket.
Azt pedig még csak további színesítésképpen, hogy az aranysakál újra megjelent Magyarországon, de mint Veszprém megyei vadászember, ezt megéljük, hogy valóban, ez nálunk kuriózum, de megjelentek ezek a ragadozók is.
A közvetlen értékesítés ma nemcsak a vadaknál lett preferálva, hanem a kistermelői rendelettel valóban lehetőséget kaptak a termelők, hogy egy bizonyos földrajzi térben lehetőséghez jussanak.
Ide sorolnám még, további lépéseket példának hozva, a vágópontok szabályozását, ami lehetővé tette a könnyebb feldolgozást, és a szövetkezetek tekintetében pedig komoly előrelépés szükségeltetik, és itt ha csak a dán sertéságazatot nézzük, ott a feldolgozóiparban is nagyon komoly lehetőségek vannak.
Vannak eredmények a 2010-es év vonatkozásában, azonban ezeket mértékkel kell kezelni. A jövedelmezőség két dolognak köszönhető: egyrészt az áremelkedésnek, a másik oldalról pedig az árfolyamváltozásnak, ami az exportlehetőségeinket javította.
Azonban látnunk kell, hogy az import-export szerkezete torz, egyfajta gyarmati státust mutat számunkra, és azt se felejtsük el, hogy a jövedelemnek mindössze a 10 százaléka realizálódik a gazdálkodóknál, ami döbbenetes és nagyon sajnálatos tény. De az államot is becsapják, ezt kell hogy mondjam, bizonyos körök, hiszen olyan mértékű áfacsalás figyelhető meg az agráriumban, ami talán, azt gondolnám, hogy semmilyen más nemzetgazdasági ágban nem megfigyelhető. Itt üdvözölném a fordított áfa bevezetésének a szándékát, ami nagyon reméljük, hogy megoldást nyújt majd erre a problémára.
Gőgös képviselőtársamnak egy pillanatra hadd reagáljak. Azt mondanám, hogy a caping, a degresszív támogatás bevezetése a KAP új időszakában jól mutatja, hogy az Európai Unió sem a nagygazdaságokban, sokkal inkább az életképes családi gazdaságokban gondolkodik. Nem cselédekben gondolkodik, hanem önálló, szakképzett gazdálkodókban, amik egyébként, ha nézzük - az önfoglalkoztatást is ideszámolva - az adatokat, akkor sokkal több embernek jelentenek munkalehetőséget.
Egy kicsit árnyalnám a helyzetet, hogy ki mennyi pénzt kapott, én a fejlesztési forrásokról beszélnék, tehát nem azokról, amelyek mondjuk, területhez kötöttek, és azt, ha akarom, ha nem, oda kell adnom mint állam az arra jogosultnak, hanem a fejlesztési forrásokat, ahol bizony azt látjuk, hogy a pénzek 80 százalékát a 10 százalék vitte el, és nyilván ez a 10 százalék nem a kicsik közül került ki.
Az anyagot tekintve határozott előrelépés és javulás mindenképpen, hogy egy ötéves periódust tekint át, tehát azt gondolom, ez mind az összehasonlíthatóság, mind a tervezhetőség vonatkozásában komoly előrelépés, és új struktúrát is felfedezhetünk ebben. Külön fejezetet kapott a környezetvédelem, külön a bioenergia-felhasználás, -termelés, ami meggyőződésem, hogy a vidék egyik kitörési pontja lehet, ugyanis akár, ha a biogáz-előállítást vesszük ide és megfelelő struktúrát, technológiát alkalmazunk, akkor hajazhatunk az úgynevezett paraszti modellre, ahol alapvetően a gazdálkodásban nem volt melléktermék, tehát minden felhasználásra került, és minden hasznosan került felhasználásra.
Azt, hogy az élelmiszer-feldolgozás, a kereskedelem és a vidékfejlesztés külön, önálló fejezetet kapott, meglátásom szerint talán azzal lehet indokolni, hogy ez a hármas máshol is egy egységbe fog tömörülni, és talán utal az új - hívjuk így - agrárkamarai rendszer szerkezetére is.
Megállapítható tehát, hogy nehézségekkel terhelt év volt, de mégis eredményt tudtunk felmutatni, ami hitem szerint talán nagyrészt annak is köszönhető, hogy egy újfajta agrárpolitika bontakozott ki az új kormánynak köszönhetően, és ezt mindenképpen egy pozitív visszacsatolásként érzékeltem, és ennek szellemében javasolnám elfogadásra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
