SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is, örömmel üdvözlöm, ahogy azt már a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy az agrárjelentés szerkezete megváltozott a tavalyihoz képest, tartalmilag is új elemek jelentek meg benne. Látszik, hogy komplexebb a megközelítése, kapott egy önálló vidékfejlesztési fejezetet, illetve a környezetvédelmi, természetvédelmi szempontok is önálló fejezetben jelennek meg. Ezt a tavalyi jelentés tárgyalásakor mi javasoltuk is, hogy így legyen, hiszen a mezőgazdasági termelés alapját a természeti erőforrások képezik, tehát ha áttekintjük az ágazat helyzetét, akkor nagyon fontos azt megnéznünk, hogy az ennek alapjául szolgáló természeti tőke hogyan áll. Örülök neki, hogy ez többé-kevésbé ebben az agrárjelentésben most már megtörtént, úgyhogy ezt ezúton is köszönöm a jelentés készítőinek és az államtitkár úrnak.
Nem vállalkozom arra, hogy ennek a hosszú, valóban tartalmas és kimerítő, részletes jelentésnek minden egyes alfejezetét, minden sorát itt most kritizáljam önök előtt, úgyhogy csak néhány fejezetet szeretnék kiemelni.
Az egyik fontos téma, amiről beszélni szeretnék, a földkérdés, nem véletlenül, már előttem is sokan beszéltek erről. A földkérdés rendezése Magyarországon - szerintem ebben mindannyian egyetértünk - alapvető fontosságú, ez a hosszú távon jövedelmező és fenntartható mezőgazdasági termelés alapja, mégis azt látom, hogy a jelentésben a súlyához képest rövidebb terjedelemben és kisebb súllyal szerepel. Alapvetően nekem is feltűnt az a mondat, amikor az NFA-ról van szó, és le van írva, hogy a vagyongazdálkodásával kapcsolatos tervezés elveit a birtokpolitikai irányelvekre figyelemmel alkotta meg, de nagyon jó lenne, ha ezek kifejtésre kerülnének, bemutatásra kerülnének, és ha a birtokpolitikai elvek alkalmazásáról is sokkal többet olvashatnánk ebben a jelentésben, kitérve a haszonbérbeadásra és a földbérletekre.
Egyébként látszik, hogy a kormány próbálkozik tenni ebben az irányban, de mint legutóbb, ahogyan az államtitkár úr is egyébként említette most a bemutatóban, egyrészt a Nagybereki Fehérvíz történetéből, illetve a borsodi nemzeti parkban történt földbérletre való pályázat kiírásából, majd hirtelen visszavonásából is tükröződik, azért ezeknek az irányelveknek a megvalósítása még meglehetősen döcög, és vannak problémák. Úgyhogy ezért is gondoltam fontosnak, hogy erre nagyobb terjedelemben és részletesebben térjen ki a jelentés, de remélem, hogy a jövő évi jelentésben akkor majd többet láthatunk erről.
Szeretném kiemelni a halászatot, már Farkas Sándor is említette, mert ha az egészséges táplálkozásról beszélünk, azt gondolom, a hazai halfajoknak is ebben fontos szerepe van, és a célkitűzések ellenére a halfogyasztás csökkenő tendenciát mutat - ezt megállapíthatjuk a jelentésből -, holott van nemzeti halászati stratégiai terv, amely pont az ellenkezőjét tűzi ki célul. Azt gondoljuk, hogy a multifunkciós extenzív tógazdaságok felé kellene végre elmozdulni, ehelyett a jelentésből láthatjuk azt, hogy inkább az intenzív tógazdaságok növekednek, ezeknek a részaránya nő amellett, hogy az össztermelés csökken, tehát nem igazán valósul meg az, hogy az extenzív rendszerek felé mozdulnánk el, holott a természetes vizeink és a vízminőség védelme szempontjából ez nagyon fontos lenne.
Ha már halászat, akkor itt rá is térnék a vízgazdálkodásra. Tavaly is azt láthattuk, hogy meglehetősen kevés forrást terveztek erre, és aztán amikor jött az árvíz meg a belvíz, akkor forrásátcsoportosítás történt. Tudom, hogy ez most nem a költségvetés vitája, csak megemlítem példaként, hogy 2010-ben tulajdonképpen a betervezetthez képest a többletkiadás kétmilliárd forint volt, ami az árvíz- és belvízmentesítésre vonatkozik. Ez számszerűen megmutatja azt, hogy mennyire ráfizetünk, amikor nem a természethez és a természetes táji viszonyokhoz hangoljuk a vízgazdálkodásunkat, hanem fordítva: a tájat próbáljuk igazítani a monokultúrás szántóföldi gazdálkodáshoz. Egyébként a jelentés is megállapít hasonlókat, megállapítja azt, hogy ez a szemléletmód hibás, és hogy ezen változtatni kellene, de ennek a részleteiről, arról, hogy ezen hogyan kellene változtatni, hogyan változtattunk az elmúlt évben is, jó lenne többet és konkrétabban olvasni. Megint remélem, hogy a jövő évi jelentésben már láthatjuk azokat a lépéseket, hogy hogyan mozdult el a vízgazdálkodásunk egy olyan irányba, ami a tájjal és a természeti adottságokkal jobban összhangban van, és hogyan tudjuk a gazdálkodókat arra ösztönözni, hogy olyan gazdálkodási formákat válasszanak, amelyek megfelelnek a vízgazdálkodási viszonyoknak. Így összességében a gazdák is boldogabbak lesznek, ha nem kell folyton árvízzel és belvízzel küzdeniük, illetve természetesen a termelés is hatékonyabb lesz. Itt meg kell említeni, hogy a másik problémát a vízgazdálkodás szempontjából a tulajdonjogi tisztázatlanságok, a csatornák, utak és árkok karbantartása jelenti - ez is egy visszatérő probléma.
Röviden kitérnék a megújuló energiák kérdésére, ezzel is foglalkozik a jelentés. Az agroüzemanyagok előállításánál a jelentés még a bioüzemanyagok kifejezést használja. Mi már többször javasoltuk, hogy talán át kellene térni az agroüzemanyagokra, hiszen a biodízelnél, bioetanolnál, agroetanolnál jobb az agro előtagot használni, hiszen tudjuk, hogy ezeknek az előállítása azért alapvetően nem fenntartható, és a bio név megtévesztő lehet. Láthatjuk, hogy sajnos a biogáztermelés és -felhasználás nem igazán növekedett, holott ez kívánatos lenne. A biomassza-tüzelésnél a jelentés megállapítja, hogy kevesebb fát veszünk ki az erdőből, mint amennyit fenntarthatóan lehetne, ugyanakkor megjegyezném, hogy az a baj, hogy a fenntartható kitermelés definíciója az összes növekményt határozza meg tulajdonképpen, tehát mennyiségileg határozza meg és nem technológiában, holott ha belegondolunk, a vágástéri hulladék hasznosítatlansága adott esetben nem kizárólag veszteségként kellene hogy megjelenjen, hiszen nem baj, ha a termelődő biomasszából valami vissza is marad az erdőterületen.
Egyébként, ha már itt az erdőket említem, akkor szeretném azt még megjegyezni, hogy bár a természeti erőforrásokkal, mint mondtam, pontosabban és részletesebben foglalkozik ez a jelentés, de az erdőgazdálkodással kapcsolatos fejezet még mindig elég gyenge.
(16.10)
Megállapítja azt egy ilyen odavetett mondattal, hogy az erdőkben zajló gazdálkodás színvonala jó. Ehhez nem mellékel indikátorokat, tehát nem igazán látom bizonyítva ezt az állítást, és ellenkező tapasztalatokról is kapok híreket, úgyhogy azt gondolom, az erdőkkel kapcsolatos fejezetet még jó lenne a továbbiakban más szemlélettel megfogalmazni.
Egyébként a jelentés, még visszatérve a megújuló energiára, idézi a megújuló energia cselekvési terv számait, és kimondja, hogy a biomassza energetikai célú felhasználásának a növelését célozza, de nem ejt szót ennek szerkezetéről, tehát ezt olyan módon kellene megtenni, hogy a helyi kistérségi kapacitásokat preferáljuk, tehát a kis léptékű helyi hálózatos energiatermelést, mert mint tudjuk, biomasszát is többféleképpen lehet energiatermelésre felhasználni.
Nagyon fontos kiemelni a helyi piacok értékesítése közvetlen értékesítés fejezetét. Nagyon fontos, hogy a jelentés ezzel foglalkozik, hiszen tudjuk azt, hogy a termelő és a fogyasztó közötti kapcsolat újraértelmezése mennyire fontos a mezőgazdaság sikerességében, abban, hogy a gazdálkodók végre el tudják adni a termékeiket. Ugyanakkor a jelentés megállapítja, hogy számos ágazatban a közvetlen értékesítés tulajdonképpen csökkent, itt a GFK-jelentést ismertetik. Arról is szó van, hogy ki hol vásárol, de nem igazán tér ki a jelentés arra, hogy ezeket a helyi vagy termelői piacokat hogyan próbálták fejleszteni az elmúlt évben, erre milyen lépések történtek. Van számos civil, alulról jövő kezdeményezés, ahol ilyen piacokat létesítettek, ami működik, jó lenne ezekről is olvasni a jelentésben. A jövőben ennek még nagyobb hangsúlyt kellene adni, azt gondolom.
Nagyon fontos azt látnunk, hogy ha valamiféle intézkedéseket hozunk, akkor annak milyen a hatása. Alapvetően az agrár-monitoringrendszereink, különös tekintettel az agrár-környezetvédelmi programok monitorozására, az elég gyenge, nem is nagyon folyik, és nem is nagyon kapunk arról visszajelzést, hogy azok az intézkedések, amelyeket előírtunk, vajon eredményesek-e, beteljesítik-e azokat a célokat, amiért létrehoztuk őket.
Néhány helyen beszél a jelentés monitoringról. Egyszer ki van emelve a talajvédelmi monitoring, de alapvetően az igazából nem merül fel, és nem elemzi, hogy a meglévő monitoringrendszerek elégségesek-e a meghatározott feladatok elvégzéséhez, elég információt kapunk-e belőlük. Én itt most látatlanban megelőlegezném a választ, hogy nem, de ennek, szerintem, fel kellene tárni a jelentésben az okát, meg kellene nézni, hogy miért van, mert ekkor tudjuk levonni azokat a következtetéseket, hogy a monitoringrendszereken hogyan kellene változtatni, illetve mennyire lehetne ezeket hatékonyabban véghezvinni.
Ha már Sáringer-Kenyeres Tamás említette a parlagfüvet, akkor itt megjegyezném: amellett, hogy hány büntetés vagy milyen kényszerintézkedések történnek a parlagfű-mentesítés szempontjából, ami évről évre egy visszatérő probléma, ideje volna talán átgondolni azt, hogy magán a vetésszerkezeten, a struktúrán hogyan tudunk változtatni. Tudjuk azt, hogy a parlagfűpollen jelentős része mezőgazdasági területekről származik. Tudjuk azt, hogy a napraforgótáblák gyakran nagyon súlyosan fertőzöttek parlagfűvel, azt is, hogy rendszertani okokból - ezek közel rokon fajok - mennyire nehéz kiirtani a napraforgóból a parlagfüvet. Szerintem ideje volna elgondolkozni e tekintetben is egy gyökeres változáson, kötelező vetésforgó beiktatásával például a napraforgóvetés után, illetve elgondolkodni azon, hogy miért ennyire domináns a napraforgó a magyar szántóföldi gazdálkodásban. Persze tudom, itt a profittermelés megint bejön érvként, de ha belegondolunk, hogy mennyi pénzt költünk parlagfű-mentesítésre, illetve egészségügyi kockázatainak elhárítására, akkor ezt is érdemes lenne ilyen átfogó megközelítéssel mérlegre tenni.
Végezetül még azt tenném hozzá: egyetértek a kormánnyal abban, hogy a mezőgazdaság, ahogyan most államtitkár úr is elmondta, egy nagyon fontos része a munkahelyteremtésnek. Mi is sokszor elmondtuk: a mi célunk az, hogy egy olyan zöldfordulatot érhessünk el, ami sokkal több embernek kínál munkát, értelmes termelő vagy szolgáltató tevékenységet, és itt nagyon fontos szerepe lehet a vidéki agrártérségeknek, hiszen itt nagyon sok munkanélküli embert találunk, nagyon sokan kényszerűségből, reménytelenségből hagytak fel a mezőgazdasági termeléssel.
Ezért lenne nagyon fontos, hogy erősítsük a szociális szövetkezeteket, hogy megfelelő szociális földprogrammal támogassuk ezeket, az állami földek bérbeadásánál ez egy nagyon fontos szempont. A közmunkaprogramban is arra kellene hangsúlyt helyezni, hogy helyben és értelmes munkát adjunk az embereknek. Itt megint a mezőgazdaságnak fontos szerepe lehet, és a helyi gazdaság és a helyi termelés fellendítése is nagyon fontos. Itt említették már a magas feldolgozottsági szintű élelmiszeripart, aminek szintén nagyon fontos szerepe van a vidéki térségek fellendítésében, fontos a termelői és értékesítési szövetkezetek, a helyi piacok és a termelői piacok támogatása.
Ezekből részeiben sok minden megtalálható az agrárjelentésben, de azt gondolom, hogy a jövőben amellett, hogy persze számos nagyon fontos statisztikai adatot évről évre meg kell hogy kapjunk, a jelentésnek is meg kell próbálni még jobban ezekre a célokra fókuszálni, hogy évről évre el tudjuk azt dönteni, hogy ezekben a legfontosabb célokban - a vidéki térségek felzárkóztatása, a vidéki munkahelyteremtés, a fenntartható mezőgazdaság - hogyan teljesítettünk, és hogyan tudunk a következő évben továbblépni, mert azt gondolom, hogy ezek a legfontosabb célok.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
