VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon nehéz ilyenkor már mit mondani, hogy ne ismételje az ember az előtte szólókat, de néhány dolgot egy más megvilágításból a 2010-es jelentéshez én is elmondanék.
Ez a 2010-es esztendő gyakorlatilag egy örökség, hiszen itt volt a kormányválság, és bizony örököltünk sok mindent, természeti problémákat, belvizet, aszályt, fagyot, jégverést, de örököltünk polcpénzzel terhelt termelői-értékesítési szűk lehetőségeket. Örököltünk alapítvány által megtámadott libásokat, és bizony ez mind-mind a mezőgazdasági termelők visszaszorításáról szólt. Ezt nem lehetett így hagyni, történtek is ezekben az ügyekben lépések. Ezt most nem akarom igazából megismételni, akik olvassák az újságot, tudhatják.
Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés, mint olyan, a vidék megélhetésének forrása. A vidék megélhetésének forrása, hiszen a tiszta és kiváló feldolgozott élelmiszer a városi embernek is rendkívül fontos, és mindenkinek, nemcsak az országban, hanem az egész világon, és mindenhova mi kivitelként el tudjuk juttatni. De ha valaki idejön hozzánk turistaként, bizony a gasztroturizmus rengeteget jelent. Már azok az intézkedések, amelyeket előttem Németh Zsolt államtitkár úr elmondott, hogy lehet pálinkával megkínálni, hogy lehet frissen vágott jószágból készült kolbásszal, hurkával és egyebekkel megkínálni a turistákat, és a mezőgazdaság szereplői, a termelők, a gazdák nemcsak a termelésre lesznek ráutalva, hanem az általuk megtermelt és feldolgozott javakat értékesítve, a turizmust bekapcsolva, és sok minden mást, bizony egy kicsit a jövedelmezőség is alakulhat a jövő illetően.
Elhangzott az is, és benne van a jelentésben is, hogy az állatlétszám csökkent. Ez sajnálatos dolog, hiszen amikor még 10 millió sertés volt, mondjuk, kiragadva egy példát, akkor rengeteg kisembernek, gazdának, idősnek, fiatalnak adott jövedelmet vagy jövedelemkiegészítési lehetőséget. Üdvözlöm az “egy koca - egy porta” programot, hiszen ebből a ’10-es évből is kiindulva jöhet elő ez az “egy koca - egy porta” program. Ezt azért lehetne egy picit úgy is finomítani, nem tudom, hogy hogyan tudjuk ezt megvalósítani pontosan, de az én elgondolásom és az ott élő gazdák szerint ez akkor lenne igazán ütőképes, ha azt a szerződéses rendszert föl tudnánk állítani, amelynek részesei voltak a még élő, most élő szerződtetők. Azoknak neveztük ezeket az embereket, akik csokorba kötötték a kisebb gazdaságokat, és ütemezték adott időre, mondjuk, a harmadik negyedévre a nagy súlyú sertéseket a Pista bácsiknál, akik 10-et, 20-at, 15-öt adtak le, és tudták, hogy hány kilóstól kell azt leadni és melyik hónapban. Így el tudom képzelni.
Ehhez kellene némi kis állami segítség a tanyaprogramon keresztül-e vagy hogy, és kapcsolatban lenni azokkal a feldolgozókkal, akik anno annak idején még a Pick Rt.-nél vagy bármelyiknél ezeket a jószágokat feldolgozták. Ennek a hogyanja nem lesz mellékes, mert ugyanis jelen pillanatban egy-egy háztáji sertés füle mögé oda lehet kötni az 5 ezer forint mínuszt, márpedig a legegyszerűbb ember is számol, és ráfizetésből nem fog tudni létezni és megélni.
Szó esett a vízgazdálkodásról. Bizony, a vízgazdálkodási rendszerünk sok kívánnivalót hagy maga után. Voltak különböző ígéretek víztározókról és egyebekről. Ebben nagy-nagy előrelépések az elmúlt időszakban nem történtek. Igenis, a vizet öntözővíz formájában meg kell őrizni, vissza kell tartani arra az esetre, amikor ilyen aszályos időszakok vannak, mint most. El kell gondolkodni azon, hogy a Tiszán igenis Csongrád térségében a közmunkaprogram és minden más kapcsán meg kell építeni azt a művet, ami lehetőség arra, hogy a homokhátság vízpótlását és elsivatagosodásának a helyzetét megoldja. Mert enélkül, öntözés nélkül 10-20 év múlva itt már csak szűk térségekben, kis helyeken lehet mezőgazdasági intenzív vagy ökogazdálkodásról és bármiről beszélni. Beszélni lehet, csak csinálni víz nélkül nehéz lesz.
A kisállattartásról és egyebekről: az önellátó gazdálkodásnak is helye van, főleg a munkájukat elvesztett emberek körében, hogy igenis, vidéken egy-egy portán termeljék meg azt a zöldséget, azt a gyümölcsöt, azt a kisállatot vagy egyéb jószágot, ami hozzájárulhat a család, az egyének saját ellátásához. Csak üdvözölni tudom a helyben történő értékesítés lehetőségét. Ezzel élnek is a gazdák, a termelők, az őstermelők. Igazából egy helyi igényt elégít ez ki, és nem értek azokkal egyet, akik csak a nagy konglomerátumokban gondolkoznak, hiszen néhány mázsa krumplit, zöldséget a helyi kiskonyhának megfelelő minőségben leadva, ez komolyan hozzásegíti a konyha minőségi ellátását, a friss zöldségfélékhez és minden máshoz való hozzájutást, de ugyanakkor egy kis jövedelemre tesz szert, aki ezt előállítja. A konyhavezető pedig el tudja dönteni, higgyék el, hogy megfelel az a portéka avagy nem. Ha nem felel meg, nem vásárolják meg, ők sem ellenségei saját maguknak.
Talán még szólnék a növényvédő szerekkel kapcsolatos intézkedésekről. Nyilván EU-s jogharmonizációs dolgoknak kellett itt megfelelni. De azért amikor biogazdálkodásról beszélünk és környezetbarát gazdálkodásról, akkor nagyon nehezményezik a szőlőtermesztő gazdák, hogy a rézgálicot, mint olyat, ami a bordói lé alapja, száműzték a permetezőszerek sorából. Én csak egyet emeltem ki, mondhatnék jó párat, nem untatom vele a kedves képviselőtársaimat.
(17.50)
Summázva: ebből a jelentésből kiindulva a hozzászólások is azt tükrözték vissza számomra - a Czerván államtitkár úr által elmondottak is, meg bocsánat, Németh Zsolt államtitkár úr is -, hogy igenis a mostani kormányzat megteszi azokat a kis lépéseket, hiszen nem is lehet itt akkorát lépni, de a sok kicsi nagyon sokra megy, higgyék el: a pálinka, a polcpénz megszüntetése, a helyben megtermesztett termelvények értéke és így tovább, itt elsorolták önök is, én is próbáltam ezt kiegészíteni.
Még talán egy dolgot mondanék: nemcsak az elemi károk az ellenségei a gazdálkodóknak, hanem bizony az is, hogy bemerevedett a vadászati törvény. Mire gondolok? Amikor a tanya környékén tyúkot és egyebet tart a gazda, akkor bizony lehet látni, amikor az egerészölyv gyönyörűen rácsap. Télen jönnek a vadászok, és mondják, hogy Laci bátyám, nem lőttünk fácánt. Mondom, gyerekek, én nem vagyok vadász, hurkot vetni se szoktam, hát hogy a fenébe’ van ez, gondoljátok végig: rengeteg egerészölyv van, valamit enni kell neki. És amikor bennünket vádolnak vagy más képviselőtársaimat, akik jobban értenek a vadászathoz százszor, mint én, hogy igenis ezeket ritkítani kellene, tehát az arányt megtalálni, és nem igaz az, hogy milliomegy rókának kell lenni, és már az ember tanyahelyen is kénytelen becsukni a baromfit, mert bizony eltakarítja. Az egy dolog, hogy a gazdának, mondjuk, per Vincze Lászlónak kára van ebből, ez egy dolog, ezen lépjünk túl, de hogy megeszik az összes kisfácánt, elfogyasztják az összest, foglyot már nem is lehet látni, nem is lehet látni, legföljebb csíkos ruhában - bocsánat a rossz humorért. Tehát ezt is bele kell illeszteni.
Beszélünk halgazdálkodásról. Ott a rengeteg kormorán, tonnaszámra takarítják ki az ilyen-olyan halat, óriási kárt okozva a halgazdának, a tógazdának, tehát van mit tenni, akár a 2010-es jelentésből is kiindulva és a mostani helyzetből. Az irány nem rossz, talán egy kicsit a tempón fokozni lehetne, és ehhez kérem - mint ahogy állítólag a bizottságban is megvolt - az ellenzék és minden kedves kormánypárti képviselőtársam együttműködését.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
