DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönöm szépen képviselő úrnak, hogy itt a parlamentben Wekerle Sándorról szólt, hiszen itt nyilván a falak is tudnának azért mesélni arról, hogy egy magyar politikai kultúra az első világháború előtt hogyan zajlódott, akár a golyónyomok is, hogy akkor miféle állapotok uralkodtak itt olykor-olykor az Országgyűlésben. Bár magunk tartjuk mindig azt, hogy a leginkább szenvedélyes vagy leginkább összekülönböző viták zajlanak itt mostanában, de azért emlékszünk arra, hogy itt a zsebünkben hordott zsebkendők más célt is szolgáltak annak idején még itt, a magyar parlamentben.
Wekerle Sándort is utólag mi a magyar történelem egyik legnagyobb miniszterelnökének tartjuk, mindenképpen rekorder a három miniszterelnökségével. És mindig akkor húzták őt elő, ha valami nagyon nagy probléma volt az országban; akár a végén, amikor a világháború nehézségei voltak az ország előtt, vagy akár korábban, amikor óriási pénzügyi nehézségekkel küzdött, vagy alapvető közjogi reformokat kellett meghozni Magyarországon. Bár sokan bizonyára elismerték a képességeit, de a kortársainál talán kisebb volt a respektusa anno, ezért is volt az, hogy lemondani is kényszerült egy sikertelen törvényjavaslata nyomán, ami persze utólag - mint arra képviselő úr is célzott - megvalósult.
(9.20)
De az ő tehetségét is az utókor mérte fel igazából, és sok tekintetben akkor került a megfelelő helyére.
Pályafutása talán azért hiteles sokak számára, és azért tudott háromszor is visszatérni a közigazgatás rendszerébe, mert pénzügyminisztériumi segédfogalmazóként kezdte, megismerte mindazokat a lépcsőfokokat, intézkedéseket és eljárásokat, amelyek egy minisztérium hétköznapi életét befolyásolják. Azért fordultak hozzá akkor, amikor nagy baj volt az országban, mert ismerte az ország minden lépését, ismerte a működését, ezért tudta az akkori negatív gazdasági-pénzügyi mutatók mellett is helyreállítani az ország gazdálkodását. Kevesen vannak olyanok, akik ragaszkodnak egy pénzügyminiszteri székhez, mert a leghálátlanabb dolgok egyike a költségvetés összeállítása, hiszen ritkán szokott az a pluszforrások elosztásáról szólni, inkább csak a hiány mérsékléséről, de hát ő miniszterelnökként is több évig megtartotta a pénzügyminiszteri székét.
Ahogy képviselő úr is utalt rá, érzékenysége volt a kormánytisztviselők, az akkori polgárság alsóbb rétegéhez tartozó emberek szociális problémái iránt. Ha ma megkérdezünk valakit, annak leginkább a Wekerle-telep jut eszébe, egy olyan tervszerűen épített köztisztviselői, kormány-tisztviselői lakórész, lakónegyed, amelyik ennek a hivatásrendnek az anyagi alapjait igyekezett megteremteni, ennek a közszolgálatnak a tekintélyét kívánta növelni azzal, hogy megfelelő lakhatást biztosított az akkori kormányzat tisztségviselőinek. Akkor nyilvánvalóan őt is támadták azzal, hogy ez pazarlás, kell-e ezeknek az embereknek ilyesfajta lakóterületeket építeni, de látta, ahhoz, hogy igazából jó és hatékony közigazgatást, államigazgatást, kormányzatot teremtsünk, a kormánytisztviselőinket meg kell becsülni azok között az anyagi lehetőségek között, amik vannak, az emberek lakhatására pedig a szociális érzékenység alapján oda kell figyelni.
Ahogy ön is mondta, Magyarországon akkor egy nagyon korszerű egyházi törvényt alkotott Wekerle, amely egyáltalán nem az egyházellenességről szólt, mint azt esetleg valaki beállítaná, hanem egy, az akkori kornak megfelelő és a vallásszabadságot mindenki számára biztosító törvényjavaslat volt. Magyarország már korábban is a vallásbékével, a vallásszabadság biztosításával, pont azért, mert történelmi okokból mindig is sokszokású nemzet volt, élen járt, és mások számára is példát tudott mutatni. S úgy gondolom, a mostani egyházi törvényünk is európai minták alapján készült, amely mindenki számára biztosítja a vallásszabadságot, a vallás szabad gyakorlását, megélését mind egyénileg, mind közösségben, de mindenki számára ugyanígy biztosítja a vallásos cselekményektől való tartózkodást is.
Ami pedig fontos volt akkor is és most is, és ami nélkül nem lehet tevékenykedni, az az állam és az egyház együttműködése, hiszen mind a kettőnek ugyanaz a célja, és ez így volt Wekerle munkásságában is, csak az egyik hívőnek, a másik állampolgárnak hívja, de mindkettőnek az embereket kell szolgálnia. S ahogy képviselő úr is mondta felszólalásának a gerincében: ha hívő ember áll az ország élén, ha hite van a nemzet jövőjében, ha hite van a Jóistenben, akkor ez az országnak is javára szolgálhat, mindannyiunk javára, legyünk hívők, nem hívők a magunk szokása vagy az egyházaink rendelése szerint.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
