SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálok válaszolni. Elsősorban azért azt szeretném jelezni önnek - nem tudom, hogy mennyire szokott közmunkában vagy bármilyen munkában részt venni -, hogy baltával viszonylag ritkán szoktunk füvet nyírni. Ezek a képzavarok, amelyeket ön elmondott, egy kicsit jellemzik egyébként az LMP-nek azt a politikáját, amelyet az elmúlt másfél évben itt tanúsított.
Ugyanis egyik oldalról azt várja el a kormánytól, hogy minden egyes támogatási rendszert fenntartva, sőt, még inkább emelve támogasson mindenkit, másik oldalról pedig egyszerűen nem akarja ön sem és a pártja sem tudomásul venni, hogy megváltozott az az ideológia, hála istennek, az országban, miszerint ha valaki tud, alkalmas rá, akkor igenis annak dolgoznia kell, és ha valaki pedig súlyos beteg, vagy nagyon nagy gondja van az életben, akár az időskora, akár a fogyatékossága miatt, az kapja meg a tisztességes és becsületes támogatást. Mi ezen dolgoztunk az elmúlt időszakban, és a jövőben is ezen fogunk dolgozni, és sosem fogunk visszatérni ahhoz az SZDSZ-es politikához, amelyet ezek szerint önök újra és újra vissza akarnak csempészni a Magyar Országgyűlésbe és a magyar emberek életébe.
Miután a hajléktalanságról beszélt, néhány dolgot azért hadd emeljek ki! Ha január 1-jével megszűnne a hajléktalanellátás, az egyszerűen képtelenség lenne, már csak azért is, mert nagyságrendileg a magyar adófizetők, a társadalom nagyon nagy többségének befizetései alapján közel 9 milliárd forintot költ az ország, a magyar költségvetés hajléktalanellátásra. És azért azt szeretném jelezni, hogy ez a hatalmas nagy áldozat, amit az emberek meghoznak, és amit támogatásként erre a területre a költségvetés így félre tud tenni, egy óriási és jelentős összeg. Nem véletlen egyébként, hogy civil fenntartók még nyugodtan tudják ezt a fenntartást végezni, és azért is tudják ezt, és nem adják át állami fenntartásba, mert igenis a hajléktalanellátást még az a normatíva és az a támogatás illeti meg, amellyel meg lehet valósítani az ellátást.
Az egy más kérdés, hogy a társadalom azon rétegei, akik befizetik és fenntartják ezt a hálót, és az adóbefizetéseikből, járulékbefizetéseikből támogatják ezt az ellátási formát, jogosan várják el, hogy rend legyen az utcákon.
(9.10)
Jogosan várják el, hogy egy közel egymilliárd forintért megvásárolt Combino villamoson ne fel-le utazzanak a hajléktalanok, mert azt nem arra vásárolta a főváros, hanem arra, hogy azok az emberek, akik dolgozni mennek, iskolába mennek, azon közlekedhessenek. Tehát vannak a társadalomnak olyan jogos elvárásai, ami nem a rendteremtés, nem annak a kérdése, hogy most bárkit is be akarnak szorítani a négy fal közé, de valamit valamiért, munkáért pénzt, hajléktalanellátásért pedig jogosan rendet vár el az ország.
De amiről önök sosem beszélnek, az például a prevenció, hogy miért kerülnek ide az emberek, miért kerülnek ilyen élethelyzetbe az emberek. Az egyik azért, mert önöknek a családok megerősítése nem fontos. Amikor a politikai vitanapot kezdeményezte a Jobbik itt a parlamentben, és az Országgyűlés pártjai itt voltak, önök elmondták a vezérszónoki beszédüket, majd elvonultak innen. Pedig a családokról beszéltünk, és arról, hogy hogyan lehetne megelőzni azt az életformát, azt az élethelyzetet, amikor a családok szétesnek, aminek sajnos az egyik nagyon szomorú és lehangoló következménye maga a hajléktalan életforma.
Önök nem támogatták - én ezt tegnap elmondtam, de el fogom még mondani százhúszszor - azokat az otthonvédő törekvéseinket, amelyekkel a hajléktalanságot lehet, tisztelt képviselő úr, megelőzni, azzal, hogy a középosztály alsó rétegei vagy akár a gazdagabb emberek is, akik elveszíthetik a lakásukat a valutaválság, tehát a magas devizaárfolyam miatt, ezekért az emberekért tettünk. Önök azt mondják, hogy a gazdagokért tettünk, csak ez nem igaz, mert ha csak őértük tettünk volna, akkor nem állnának sorban ezren és tízezren, és nem jelentkeznének erre a változtatásra, illetve pontosan ezek a családok - visszatérve a mondandóm elejére -, akik a hajléktalanellátás állami normatíváját fenntartják azzal, hogy adó- és járulékbefizetéseik vannak.
Azért szeretném arra is felhívni a figyelmét, hogy az Új Széchenyi-terv keretében több mint 2 milliárd forintot írtunk ki, a központi régióban 505 milliót, a konvergenciarégiókban pedig több mint 1,5 milliárd forintot, pontosan azért, hogy új hajléktalanellátási formák valósuljanak meg, és minél inkább segítsünk a hajléktalan embereken.
Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon szépen kérem, hogy vegye komolyan azt, ami itt az országban történik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és egy kicsit figyelmesen kövesse azokat a döntéseket, amelyek az elmúlt hónapokban megtörténtek, és a jövőben is megtörténnek.
Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
