DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Rendben, köszönöm szépen. Nagyon fontos, hogy ezeket a gondolatokat végigvigyük, amelyekkel Bartos Mónika zárta a felszólalását. Igenis egy olyan intézményrendszer, ha úgy tetszik, egy radikális változás kell a nők magyarországi helyzetét tekintve, és ez igaz a közéleti szerepvállalásra is.
Hogy egy kicsit felcsigázzam még az érdeklődést, szeretnék néhány női karriertörténetet felidézni annak érzékeltetésére, hogy mennyire nem igaz önmagában az, amit Bartos Mónika mondott, hogy minden férfi mögött egy sikeres nő áll. Igenis adott esetben a sikeres nők mögött is ott kell álljanak a sikeres vagy kevésbé sikeres férfiak. Erre példa a Pepsi vezérigazgatója, Indra K. Nooyi, a világ egyik legnagyobb hatalmú üzletasszonya: a férje otthagyta az állását, aki egy magasan kvalifikált egyetemi végzettségű ember, és rugalmas munkaidőben dolgozó üzleti tanácsadónak állt. Ez egy történet.
Aztán folytathatjuk a történetet, mondjuk, a Sarah Palinnel, a pitbull természetű alaszkai exkormányzóval, aki a 2012-es elnökválasztás egyik lehetséges jelöltjének is felmerült. Ő öt gyermeket nevel egy erőteljesen és jól működő kapcsolatban. A férje egy horgászvilágbajnok, aki rendszeresen segít, részt vesz a kormányzó politikusi életében. Ez is egy példa.
Vagy egy másik példa: a harmadik világba is ugorjunk el egy pillanatra, mondjuk Afrikába, ahol olyan körülmények között kell éljenek a nők, amelyeket most nyilván nem tudunk kitárgyalni, de mondjuk Maszájföldön, mint tudjuk, tehenekért adják-veszik a nőket. Felidézném mondjuk, Esther Somoir esetét - aki Kenya leghíresebb lánya, a maszáj hősnő -, akit 13 évesen akartak férjhez adni, de ő ellenszegült, és a család tiltása ellenére egyetemi diplomát szerzett. Ma minden erejével a maszáj nép felemelkedéséért küzd.
Azt gondolom, ezek az élettörténetek azt igazolják, hogy ahogy Tisza István mondatait idéztem az 1900-as évek elejéről, aki akkor azt mondta, hogy halálos bűn lenne, ha a nők választójogot kapnának, nyilván abban az időszakban ő ezt élte meg; bár volt egy Vázsonyi Vilmos is, aki ugyanebben a parlamenti vitában viszont azt mondta, hogy igenis véget kell vetni annak, hogy lovagvárakban élő hercegkisasszonyként tekintsünk a nőkre, akik beteljesülése tekintetében az a kérdés, hogy mikor jön a herceg vagy a báró, és elveszi őket, és ez a karrier. Ebből tényleg ki kell törni.
Rögzíteni kell, hogy a tudományos kutatások eredményére hivatkoznék. Itt egy nagyon komoly, “nők a közéletben” kutatást találhatunk a Politikatörténeti Alapítvány honlapján, amely a következő konklúzióval zárul, vagy legalábbis ez az, ami engem nagyon megragadott: a nemzetközi szakirodalomban és a nők esélyegyenlőségével foglalkozó szakmunkákban egyértelmű a gondolat, hogy a társadalmi előrelépéshez a nők kritikus tömegének kell megjelennie különböző döntéshozó testületekben. Ez egy fontos állítás, ezt kellene nekünk is figyelembe venni, és itt nem kevesebb százalékról szól, az ENSZ kutatói szerint ez körülbelül 30 százalék. Itt tehát a lengyel testvéreinkre, azt gondolom, figyelnünk kell, hiszen ott pontosan egy 30 százalékos kvótát fogadtak el. Nem mondom azt önmagában, hogy a kvóta üdvözítő, vagy nem, ebbe én most nem mennék bele, de egy biztos, hogy ők ezt a számot mintegy iránymutató számként találták meg.
Miért is van ez? Beszéltek már többen a képviselőtársaim arról, hogy mi az a plusz, amit a nők szerepvállalása a közéletben megadhat és amivel több lehet a politika, más vagy több lehet a politika. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy sokkal nagyobb a problémamenedzselési képességük - ilyen csúnya szóval mondva -, tehát egyszerűen sokkal nyitottabbak az ügyek empirikus megértő megoldására, sokkal rugalmasabban képesek reagálni a helyzetekre, sokkal kevésbé merevednek be a saját szerepükbe. Vannak olyan szakértői vélemények, amelyek szerint tulajdonképpen a nők közéleti szerepvállalása előtti legfőbb akadályt tulajdonképpen a férfiak egyfajta véd- és dacszövetsége képezi, akik gyakorlatilag összezárják a sorokat. Bevallom őszintén, most itt nyilván nem akarok neveket mondani, illetve a testbeszéd szintjén látom, érzékelem például a kormánypárti oldalon is szólásra emelkedett hölgy képviselőtársak között nem egynél, hogy egyfajta óvatossággal beszélnek. Látni rajtuk, hogy úgy nézik szinte, hogy hol a határ a beszédjükben, ahol esetleg a fejükre koppintanak. Arra biztatnám őket, hogy tényleg felejtsék el ezt a megközelítést.
Azt a gondolatot is figyelembe ajánlom, hogy a hiteles emberek tevékenysége a közéletben, ez lenne igazán üdvözítő, és ehhez pedig olyan emberek kellenek, akik meg merik mutatni magukat, az igazi arcukat. Az a dogma él a társadalomban, hogy az gyenge, aki megmutatja önmagát, az érzelmeit, a teljes emberségét, és valljuk be őszintén, ebben vaskosan jobbak a nők, mint a férfiak, tehát ebben nagyon sokat van mit tanulnunk. Olyan vélemény is van, hogy a magyar férfi a nőt még mindig alapvetően szexuális oldalról közelíti meg, és nem afelől, hogy mit ért el.
Ugyanis ha megnézzük a közéleti szerepvállalásról szóló nemzetközi adatokat, tényleg elképesztő szégyenletes helyzetben van. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének állandó résztvevője vagyok negyedévenként, 13 másik képviselőtársammal együtt. Tényleg szinte szégyenkezni kell, mert nemegyszer meg is kérdezik, hogy most hogy van ez, hogy itt, Magyarországon ilyen alacsony a nők szerepvállalása a politikában. Nyilván próbáljuk mondani, hogy itt ez nem egy végleges állapot, de az biztos, hogy a trend, egyértelműen a civilizált világ trendje is alapvetően az, hogy ez a felismerés, a nők kritikus tömegének a bevonása a döntéshozatalba egy racionális felismerés, tehát nem valami rossznak a beengedése, hogy most már legyünk túl rajta, hogy akkor ezt meg kell csinálni, hanem ez segít; segít a társadalomban és az ügyek megoldásában.
A legutóbbi példát szeretném elmondani az ottani emberi jogi bizottsági ülésről: egy litván képviselőtársunk, aki egy nagyon erős, határozott egyéniség, több jelentést is visz, készít, és ő időközben egy gyermeket vállalt, megszületett a gyermek, és ott volt a kis 3 hónapos babájával, akit ringatott a kis bölcsőben, és közben a leghatározottabb, legszakmaibb felszólalásokkal élt. És mi történt? Az ülésterem hangulata hogyan változott meg? Úgy, hogy a legzordabb, a legmagábafordulóbb férfi képviselőtársaink is odamosolyogtak, odaintegettek, tehát oldódott az ülésnek az a fajta műfeszessége, amit a férfiak hajlamosak, mint egy ilyen páncéllal körbekerített világ, védeni és felmutatni az emberek felé, hogy ez valami különleges dolog. Tehát igenis azt gondolom, hogy egyértelműen áttörést kell elérni, és ebben az áttörésben ez a vitanap mindenképpen jó segítséget adhat.
Az a legfőbb feladatunk szerintem mindannyiunknak, felelős politikusként elsősorban, hogy ezeket a dogmákat oldjuk, akár saját barátainkat, képviselőtársainkat is próbáljuk meggyőzni arról, hogy ez igazából senkinek nem rossz, hanem igazából egy minőségileg más, minőségileg új típusú életet jelenthet.
Azzal zárnám a gondolatot, egy nagyon jó gondolata egy szakértőnek, hogy a magyar nőkben van egyfajta jó értelemben vett kacérság, a szemükben valami csillogás, ami nagyon tetszik, és miközben alapvetően pesszimista, negatív országról beszélünk, Magyarországról, a magyar nők képesek állandóan a talpukra esni és optimistán hozzáállni a világhoz, és képesek pozitív energiáikkal átformálni a döntéshozatalt, átformálni az életünket. Tehát ehhez szeretném, ha minél többen mi, férfiak is csatlakoznánk, és példát vennénk a nőtársainkról, képviselőtársainkról.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
