SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ertsey Katalin képviselőtársnőm említette, hogy szoros összefüggés van egy ország versenyképessége és a nők, férfiak esélyegyenlősége között. Néhány szóban elmondanám, hogy a vidéki kistelepüléseken élő, sokszor mezőgazdasággal is foglalkozó nők esetében hogyan jelenik ez meg.
Azokat a kis és közepes családi gazdaságokat, amelyek erősödése elengedhetetlen a vidék népességmegtartó képességének növekedése szempontjából, gyakran nők irányítják, bár tulajdonosként férfiak jelennek meg. Ezek a nők, ha kell, ellátják a jószágot, vezetik a traktort, piacra vihető, feldolgozott élelmiszert állítanak elő, közben elvégzik a házimunkát, iskolába viszik a gyereket, gyakran másik településre, hivatalokba járnak, intézik az adminisztrációt. Van kitartásuk, kritikai érzékük, a gazdaság életképességét és fejlesztését szolgáló zseniális megérzéseik.
Az sem ritka, hogy a férfiaknak messzire, akár külföldre kell ingázniuk, ilyenkor a család fenn- és összetartó szerep még inkább a nőre hárul. Az igazán leszakadó régiókban a munka és önbecsülés nélküli, esetleg alkoholistává váló férfiak helyett a nőkben jobban működő ösztönök segítik a család fennmaradását. Ezek a nők gyakran vállalnak aktív és kezdeményező szerepet a közösségükben, civil szervezetekben is. A politikai szerepvállalásukhoz azonban sokszor közvetlen ismertség kell; a statisztika azt mutatja, hogy minél kisebb egy település, annál nagyobb az esély arra, hogy nő legyen a polgármestere. Pedig éppen a magyar vidéknek volna szüksége arra, hogy a női együttműködő képesség, a hosszú távú gondolkodásmód uralja a vezetést. A falvak, települések közötti összefogás megvalósításához, a valódi közösségépítéshez az kell, hogy több nő kapjon politikai vezető szerepet és felelősséget, döntéshozói jogkört a vidéki települések életében.
A nők nagyobb arányú részvétele azt is eredményezné, hogy sokkal inkább a kisebb léptékű beruházások, a reális kockázatvállalás és fenntartható pénzügyek uralnák a politikát, erre a vidéki településeknek, eladósodott önkormányzatoknak égető szüksége van. Ezért gondoljuk: fontos, hogy a vidékfejlesztés egyúttal esélyteremtést is jelentsen. A gyermekellátás intézményeinek fejlesztésével, tréningekkel, a nők döntéshozásba való bevonásával, képzésével, az egyes települések női részvétellel kapcsolatos jó gyakorlatainak megosztásával és nem utolsósorban a már felelős pozíciókban ülő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) férfiak női esélyegyenlőséget illető fejtágításával.
Összességében tehát csak annyit mondanék, hogy vidéken is több női vezetőre, női polgármesterre és önkormányzati képviselőre volna szükség, mert a vidék legfőbb esélye az összefogásban rejlik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
