DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kereszténydemokrata Néppárt üdvözli, hogy a kormány beterjesztette az egyes büntető vonatkozású törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Üdvözli annak ellenére, hogy azon ritka pillanatok egyike következik be, amikor Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal egyetértek. Valóban azt gondolom, hogy szükséges az 1978. évi V. törvény, a büntető törvénykönyv egy átfogó, nem novellisztikus - nem Werbőczyt toldozzák-foldozzák - megfelelő módosítása, és különösképpen szükséges az 1979. évi 11. tvr., hangsúlyozom, törvényerejű rendelet... A fiatalabbaknak mondom, akik még nem tudják, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvénnyel azonos rendeleteket alkothatott, és ma egy jogállamban hatályban van egy ilyen rendelet, ráadásul olyan területen, ami nem is akármi emberi jogi szempontból, a szabadságvesztés korlátozása, tehát a büntetés-végrehajtást ma egy törvényerejű rendelet rendezi. Azt gondolom, ezekben a kérdésekben egyetérthetünk.
Erről a helyről sokszor elmondtam, nekünk nem jogszabályt kellene alkotni, hanem jogrendet alakítani. Ez azt jelenti, hogy egymással összefüggő kérdéseket egységesen kellene tudni kezelni. Mindezek előrebocsátása mellett is mégis üdvözlöm azt a szándékot, hogy a társadalom elvárásainak is eleget téve a joggyakorlatban felmerült kérdésekre viszonylagosan gyorsan és hatékonyan próbál a kormányzat reagálni, és nagyon nehéz műfajilag, amikor erről a kérdésről azt mondjuk, általános vitát tartsunk, hiszen nem egy olyan törvényjavaslatról van szó, amelyik koherensen egy témájú dolgokat rendez, hanem olyan törvényjavaslatról, amely többféle problémát próbál rendezni. Ezért általánosságban szeretném mondani, hogy üdvözöljük, egy nagyon komoly társadalmi igénynek tesz eleget a Ptk. módosítása. Különösképpen kiemelendők azok a törekvések, amelyek a korrupciós cselekmény vagy új tényállások megállapítására irányulnak. Gyorsan reagált a kormány arra a problémára, amire a kábítószerpiac meghaladta a jogi szabályozást.
Szeretném megemlíteni, ugyancsak a társadalmi elvárásoknak megfelelően különösképpen üdvözlendő a büntetés-végrehajtási intézetekben a munkavégzés szabályozása. Azt gondolom, akik ezt megkérdőjelezik, vagy ennek az alkalmazhatóságát megkérdőjelezik, azoknak hadd mondjam el, az a kérdés, hogy minek tekintjük a munkát. A munkát az emberi méltóság részének tekintjük. Ezzel a megközelítéssel igenis, azt gondolom, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben meg kell teremteni azt, hogy azok az emberek, ha vissza akarjuk vezetni őket a társadalomba, az emberi méltóságuknak megfelelően érezzék, hogy ők munkát végeznek, és a saját eltartásukhoz is járuljanak hozzá, mert a szabad életben akkor elvárhatjuk tőlük, hogy munkával fognak hozzájárulni mások vagy a rábízottak eltartásához is.
Zárójelben jegyzem meg, hogy időközben azért a kétkedőket megpróbálom meggyőzni, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben, legalábbis ismereteim szerint nagyon komoly olyan programok indultak, hogy a munkavégzést kint a városban végzik. Például szülővárosomban, Egerben a bv-intézet látja el a közterek virágosítását és locsolását, ezáltal sokkal könnyebb a társadalmi életbe való visszavezetés, ha az emberek látják az elítélteket dolgozni, és ők is boldogok, hogy egyenlő félnek tekintik őket. Tehát nem értem, hogy ezzel kapcsolatban kinek és milyen kérdésfelvetése van azzal, éppen az emberi méltósághoz hozzátartozik a munkavégzés, és ezt az irányt kívánja megerősíteni.
Az eljárás gyorsításával kapcsolatos kérdésekre hadd mondjam azt, hogy megkerülhetetlen, hogy még ebben a ciklusban a bírósági szervezet, az ügyvédi szervezet, az ügyészségi szervezet, a büntetőeljárás és a Btk. teljesen új szabályozása mellett a büntetés-végrehajtás teljes körű szabályozását megalkossuk. Ezekben a kérdésekben egyrészt a javaslat azokra a felvetésekre reagál, amely felvetések alapján szükséges az eljárás gyorsítása, hozzáteszem, szükséges, de nem elegendő ez a megoldás, mert a társadalmi elvárásnak eleget kellene tudni tenni, és az ügyek elhúzódása, az aktuális ítélkezési gyakorlat elhúzódása lényeges károkat okoz. Ugyanakkor azokkal is egyetértek, és ezért tartom szükségesnek - öntsünk tiszta vizet a pohárba -, magát az ügyvédi tevékenységet, az ügyvéddé válás feltételrendszerét és az egészet újra kell szabályozni az ügyészségi törvénnyel együtt, azzal párhuzamosan, és ezeket a jogokat nagyon tisztává kell tenni.
Felmerült itt a Ptk. módosításával kapcsolatban, emberi jogi szempontból a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását jelenti-e ez a szabályozás. Határozottan az az álláspontom, hogy nem, többek között azért nem, mert tessék szíves lenni megmondani, ez milyen jogállami gondolkodás. Nagy tisztelettel adózom a büntetőeljárás alá vont személyek, különösen az ártatlanság vélelme alatt lévő személyek emberi jogainak a védelmére, de akkor tessék szíves lenni mondani, ezzel párhuzamosan az áldozatok védelmét ki fogja megvalósítani? Ezekben a nyilatkozatokban vagy ezekben a médiaszereplésekben ki védi meg az áldozatokat? Tehát amikor olyan kérdések szerepelnek, akkor például a tévé vagy a média számára ez csak egy sztori, de azt, hogy ez a sztorizás milyen társadalmi károkat okoz, most pontosan nem tudjuk felmérni. De tessék mondani, az áldozatoknak nincsenek jogaik? Miközben ezekben a sztorikban bagatellizálja a bírói ítélet súlyát, a társadalmi megítélés súlyát a médiában való sztorizás, aközben a bűncselekményen túlmenően tovább romlanak az áldozatok jogai, további káros dolgoknak vannak kitéve a média sztorizása miatt.
Az, hogy ez a szabályozás minden szempontból lezárja-e, hogy ennek a jelenségnek valahogyan elémenjünk, meggyőződésem, hogy nem, és ezért térek vissza ismételten arra, és annyiszor fogom elmondani, ahányszor erre lehetőség van, és nem térünk át arra a jogalkotási módszerre, hogy nem jogszabályokat kell alkotni, hanem a jogrendet alakítani.
(16.10)
Én ebben az esetben hozzányúltam volna a médiatörvényhez is.
Tehát mindig, ahol az érdekeltség van, arról az oldalról kell lezárni a káros jelenségeket, és nyilvánvaló, Brecht mondja: az ember jó, csak körülményei rosszak, hát rosszá válik. Nem volna ilyen jelenség, ha a média felelősségteljesen és erkölcsi alapon tudna disztingválni, és ha a média ügyelne arra is, hogy ő maga is felelős, hogy az áldozatok jogai meg legyenek védve.
Ehhez pedig csak akkor tudnánk teljes értékű megoldást adni, amennyiben például a médiának is felelősséget kellene vállalni az ilyen sztorizásért, mert nyilvánvaló, amikor az ember elolvas egy törvényjavaslatot, amivel ugyan egyetért, de rögtön az első gondolata az, hogy hol fogják kijátszani. És még mindig látom azt a lehetőséget benne, hogy ez kijátszható, különösképpen amikor “a harmadik személy rá való tekintettel”; ennek a bizonyítása olyan nehézségeket okoz, ami... De ennek ellenére azt mondom, lehetséges, hogy maga ez a jelzés is, ez a törvénymódosítás is szükséges, nem biztos, hogy elegendő az, hogy ezt az egész jelenséget le tudja zárni.
Ha viszont nem tudjuk lezárni, akkor természetesen a jogrend alakításához hozzátartozik, hogy a másik oldalról, a megrendelő oldaláról, ahol a haszon van, ahol nézettségben el lehet adni az ilyen sztorikat, ahol csak a nézettség számít és csak a haszonelvűség számít, emberi jogok ott már nincsenek, tehát áldozatoknak ott már nincsenek jogai ebben a sztorizásban, azt gondolom, hogy ha ez nem elengedő, akkor további lépéseket kell tenni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Azt gondolom, függetlenül attól, hogy Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrral egyetértek abban, hogy ezekben a kérdésekben átfogó szabályozás szükséges, és pont amikor gondolkoztam, hogy ezt a kérdést felvetem, belegondoltam a Csemegi-kódexbe, hogy miért sikerült a Csemegi-kódexnek hosszú éveken át működnie. Azért, mert volt egy kúriai gyakorlat mögötte, először is a Csemegi-kódexet az absztrakció olyan szintjén fogalmazták meg, amiben, az élet különböző változásai is beleérthetők voltak a kúriai gyakorlat által. Ha majd lesz olyan kúriánk, amely megfelelő igazságszolgáltatási iránymutatással rendelkezik, ha az új Btk.-t úgy alkotjuk meg, hogy megfelelő absztrakció szintjén, tehát az élet változásait... - például említem a kábítószert, nem lehet kijátszani a Btk.-t, mert olyan szinten van megfogalmazva, akkor azt gondolom, hogy tartós, megalapozott és közmegegyezésre, az ország javára és a közjóra szóló törvényeket fogunk hozni.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
