DR. ZSIGA MARCELL
DR. ZSIGA MARCELL
DR. ZSIGA MARCELL (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért én arra biztatnám a képviselőtársaimat, hogy mégis támogassák a jelen tárgyalt törvényjavaslatot, hiszen gyakorlatilag nem történik egyéb, mint több jogszabály kiigazítása, a társadalom elvárásainak és a társadalmi élet fejlődésének megfelelően. Emlékeztetnék arra, hogy a tárgybeli javaslat 2011 szeptemberében társadalmi egyeztetés céljából a kormány jóvoltából nyilvánosságra került, és erre a tervezetre akkor negatív észrevétel nem érkezett.
A törvényjavaslat megalkotásának indokaként megemlíthetném, hogy Magyarországnak és a magyar törvényeknek is meg kell felelnie a nemzetközi szervezetek ajánlásainak, illetőleg az európai uniós joganyagoknak is. Összhangot kell teremteni a 2012. január 1-jén hatályba lépő alaptörvénnyel, valamint más jogszabályokkal is, itt első helyen említve a büntetőjogi tárgyú törvények közötti összhangot is, de eleget kell tenni egyebek mellett a 104/2009. számú alkotmánybírósági határozatból fakadó jogalkotási kötelezettségnek.
Véleményem szerint feltétlen indokként kell azt is megemlíteni, hogy a nemzeti ügyek kormánya elkötelezett az elmúlt évek gazdasági folyamatai miatt kiszolgáltatott helyzetbe került emberek kihasználásának megakadályozása mellett, és elkötelezett a bűnelkövetők példás büntethetősége, valamint a közrend, közbiztonság megteremtése mellett is. Ennek egyik példája volt a nemrégiben az Országgyűlés által nagy többséggel elfogadott egyik olyan törvényjavaslat, amelynek eredménye az uzsora-bűncselekmények elleni fellépés következetesebbé tétele és szigorítása. Egy felelős kormánynak, így a nemzeti ügyek kormányának is feladata, hogy a kiszolgáltatott embereket megvédje, hiszen a bűncselekményekkel szemben a jog teljes szigorával fel kell lépni, a bűnözőkre pedig a jog teljes szigorával le kell sújtani.
Idekapcsolódóan feltétlenül szeretném megemlíteni azt is, hogy napirenden van szakmai berkekben a büntetőjogi, anyagi jogi törvénykönyvnek a kodifikációja. A hatályos büntető törvénykönyvet a mai napig számos törvényerejű rendelet és törvény módosította vagy egészítette ki, illetve közel tucatnyi alkotmánybírósági határozat semmisített meg alkotmánysértőnek tekintett rendelkezéseket a büntető törvénykönyvben. A kodifikációs munka azzal a szándékkal, azzal az elképzeléssel kezdődött meg, hogy az életben történteket a jog reagálhassa le, és korszerű, modern büntetőkódex születhessen meg.
Tisztelt Országgyűlés! Néhány példát kiemelnék a jelen tárgyalt törvényjavaslatból.
A tárgyalt javaslat a polgári törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet módosításával, az ellenszolgáltatás fejében nyilatkozattételre irányuló szerződések jogszabályba ütközés miatti semmissé nyilvánításával a közérdek védelmében lehetővé teszi, hogy az általa elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban tett nyilatkozatból a jogerősen elítéltnek vagy rá tekintettel harmadik személynek anyagi haszna ne származhasson.
A javaslat rendelkezést tartalmaz arra, hogy a semmis szerződés ellenére már megtett nyilatkozatért a kikötött, de még részben vagy egészben nem teljesített ellenszolgáltatást a bíróság az ügyész keresete alapján köteles az állam javára megítélni. A javaslat megteremti a lehetőséget arra is, hogy a bíróság az ügyész keresete alapján abban az esetben is az állam javára történő marasztalásról rendelkezzen, ha a semmis megállapodás alapján a nyilatkozattétel még nem történt meg, ám az ellenszolgáltatás részbeni vagy teljes szolgáltatására már sor került. Összegezve vagy más szóval: ne jelentsen dicsőséget vagy reklámot a bűnelkövetés a bűnösök számára.
Másodszor megemlíteném, hogy a Btk. hatályos rendelkezése szerint az enyhébb végrehajtási fokozatba helyezésnek az egyetlen feltétele a büntetés-végrehajtás alatt tanúsított kifogástalan magatartás. Ez a szabályozás nem kívánja meg azt, hogy az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során bármit is tegyen a társadalomba való beilleszkedése érdekében. Gyakorlatilag, ha az elítéltet nem részesítették fenyítésben, úgy tekintendő, hogy a magatartása kifogástalan, és erre tekintettel enyhébb végrehajtási fokozat jelölhető ki.
Az elítéltek túlnyomó többsége sokszor éppen ezért visszaélésszerűen kezdeményezi az enyhébb végrehajtási fokozat kijelölését. Sok elítélt a szabadságvesztés megkezdését követően rövid időn belül kezdeményezi az enyhébb fokozatba helyezést anélkül, hogy bármit tett volna a társadalomba való beilleszkedése érdekében, ezért indokolt a szabályok aktualizálása a nevezett visszaélések számának csökkentése érdekében.
Kiemelném azt is, hogy a törvényjavaslat egyértelműen megfogalmazza, hogy az elítéltet munkavégzési kötelezettség terheli. Ez hozzásegítheti az elítélteket ahhoz, hogy megtegyék az első lépéseket a társadalomba való beilleszkedés terén, segíti a szocializációjukat, hasznosnak érezhetik magukat, de akár a különféle szakmák gyakorlása során új vagy jobb képesítésekre is szert tehetnek. Ráadásul a társadalom is, ha szabad így fogalmazni, jobb szemmel tekint azokra az elítéltekre, akik dolgoznak vagy például természeti katasztrófák elhárításából veszik ki részüket. Itt említeném meg, hogy a tavalyi árvizek idején Észak-Magyarországra és Miskolc térségébe a kormány több száz fogva tartottat vezényelt a gátakra, akik közmegelégedéssel végezték a feladatukat.
Mindemellett a törvényjavaslat a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet módosítása során rögzíti a jelenlegi munkáltatási rendszer összetevőit, a költségvetési keretek közötti, büntetés-végrehajtási intézet által történő, illetve a büntetés-végrehajtás vagyonkezelésében lévő, e célra alapított gazdasági társaságoknál történő foglalkoztatást. Tehát azt mondhatjuk, hogy fontos szempont, hogy munkájukkal a fogva tartottak hozzájárulhassanak a fogva tartásuk költségeihez.
Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmet arra, hogy a tervezet szerint egyes bűncselekmények esetében kizárható lenne a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége.
(15.20)
Ilyen eset a többi közt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, a népirtás, az apartheid, a polgári lakosság elleni erőszak súlyosabban minősülő esete, a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása, az emberölés, emberrablás és az emberkereskedelem súlyosabban minősülő esetei, a terrorcselekmény, a zendülés súlyosabban minősülő esetei, az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei, a parancsnoki kötelességszegés és a kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül néhány gondolatot felvetnék a katonai ügyészséggel kapcsolatos jelenlegi szabályozás vonatkozásában is. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 18. §-a szerint a Magyar Köztársaság ügyészi szervei a következőek: a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége, a fellebbviteli főügyészségek, a főügyészségek, a helyi ügyészségek, a Katonai Főügyészség, a Katonai Fellebbviteli Ügyészség és a területi katonai ügyészségek.
A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény bekezdése értelmében kettős jogállása szerint a honvédség szervezeti kereteibe tartozik a legfőbb ügyész irányítása alatt működő katonai ügyészi szervezet. A 2012. január 1-jétől hatályos, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény szerint a honvédség szervezeti felépítését a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium, a honvédelemért felelős miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozó, valamint a honvédség hadrendje szerinti szervezetek összessége képezi. Eszerint a Magyar Honvédséget a szárazföldi csapatok, a légierő csapatai, a logisztikai és támogató erők, valamint a honvédség feladatainak végrehajtása érdekében egyéb, szaktevékenységet folytató szervezetek alkotják. A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény értelmében a katonai ügyészségek megszűnnek. A katonai ügyészek e jogállásukat megtartva betagozódnak az ügyészi szervezetbe, és nagyon fontosnak tartom, hogy a katonai büntetőeljárásba tartozó ügyek mellett más ügyek felderítésében, nyomozásának felügyeletében, vádképviseletében is részt vehetnek majd. Fentiek alapján tehát a büntetőeljárásról szóló törvényben is indokolt a katonai ügyész hatáskörére, illetékességére vonatkozó rendelkezések módosítása.
A felsorolt példákon kívül számos más törvényt is módosítana a javaslat, de úgy gondolom, hogy az említett példák is igazolják a javaslat szükségességét. Buzdítom tehát képviselőtársaimat a törvényjavaslat támogatására, elősegítve ezzel a közrend és a közbiztonság javítását elősegítő feltételrendszer bővítését és pontosítását.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
