DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Természetesen az 1. számú ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Teljesen egyértelmű, hogy két sarkalatos eleme van a javaslatunknak. Az egyik az 1990 óta, az önkormányzati rendszerben bekövetkezett vagyonvesztés következményeinek az elhárítása, a másik pedig az erről szóló törvényhez négyötödös többség, négyötödös szavazattöbbség előírása.
Azért van erre szükség, tisztelt hölgyeim és uraim, mert az elmúlt több mint 20 esztendőben nemcsak a magánszemélyek vagy a vállalkozások, vagy éppen a magyar állam, hanem az önkormányzati rendszer is eladósodott, úgy a helyi önkormányzatok, mint a megyei önkormányzatok. Az a javaslat, amit a kétharmados kormánytöbbség előterjesztett, mindenfajta garanciális elemet nélkülöz. Semmifajta garanciát nem adnak arra, hogy mi lesz a helyi önkormányzatok vagy a megyei önkormányzatok több száz vagy esetleg több ezer milliárdos vagyontömegével. Nagyon érdekesnek és rendkívül elgondolkodtatónak, legfőképpen pedig súlyosan aránytalannak tartjuk azt, hogy a megyei önkormányzatokat tekintve mintegy 180 milliárdos adósság rendezése fejében ehhez képest többszörös értékű vagyont próbálnak államosítani, nem lehetőségként, hanem gyakorlatilag törvény rendelkezése folytán vagy törvény erejénél fogva kötelezettségként.
Nagyon érdekes, hogy ebben az országban lehetett már többször konszolidálni BKV-t, MÁV-ot, legfőképpen pedig négy-öt évente - ahogy hallottuk itt Lázár János frakcióvezető úrtól délután - bankokat. Kérdezem önöktől, amikor a bankokat konszolidálták több száz milliárd forinttal, akkor a bankok ingó- és ingatlanvagyonát mikor kezdték el államosítani. Mert egyetlen ilyen esetet sem tudok, a bankok mindig puszira kaptak pénzt, egy feneketlen zsákba hajigáltuk a magyar adófizetők vérével, verejtékével megtermelt adóforintokat, és soha senkinek nem jutott eszébe - sem a Fidesznek, sem az MSZP-nek, sem az úgynevezett jobb-, sem az úgynevezett baloldalnak -, hogy ennek fejében akár csak részlegesen államosítaná a bankok és a különböző pénzintézetek egyes vagyontárgyait.
Nagyon furcsa tehát, hogy erre is fáj már az állam foga, és nem véletlen, hogy ez összefügg az államadóssággal vívott szélmalomharccal. Ugyanis teljesen egyértelmű, hogy ezt a harcot sikeresen a jelen körülmények között nem tudjuk megvívni. Lehet itt hivatkozni GDP-arányos csökkenésekre, de azt is láthatjuk a különböző kimutatásokból, hogy körülbelül ezermilliárddal nőtt - most az államadósságról beszélek - az államadósság mértéke. Ugyanígy kezelhetetlen a helyzet a megyei önkormányzatok meg a helyi önkormányzatok szintjén is, erre pedig nem az lenne a megoldás, hogy elveszünk mindent, átvállaljuk az adósságukat, és ennek a többszörösét érő vagyontömeget pedig elveszünk ezektől az önkormányzatoktól. Ráadásul az önök által benyújtott alkotmánymódosítás nem egyedül a megyei önkormányzatokról szól, hanem a helyi önkormányzatokat is ebbe a körbe vonja bele. Megint mondom: az a legvérlázítóbb és legfelháborítóbb, hogy semmifajta garanciális elem nincs.
A beterjesztett javaslat is úgy nyelvtanilag, mint egyéb szempontból eléggé kidolgozatlan, átgondolatlan, valószínűleg sebtében kellett ezt is benyújtani, és elnézést a kifejezésért, nem akarom úgy mondani, ahogy egyébként gondolom, de ebből is látszik, hogy először valamit tesznek, cselekednek, aztán utána gondolkodnak. Holott normális esetben először gondolkodom, aztán cselekszem. Ez lenne a normális sorrend, de önök először cselekedtek, aztán kezdtek el gondolkodni. És mi történt? Kötöttek egy szerződést - nem nyilatkozatot tettek, kötöttek egy szerződést - a megyei önkormányzatok az állammal, aztán pedig rájöttek, hogy hoppá, itt gond van, elkezdtek hazudozni mindenféle politikai nyilatkozatról, hát azért egy első-másodéves joghallgató is meg tudja állapítani egy nyilatkozat meg egy szerződés vagy megállapodás közötti igen nagy mértékű különbséget. Másrészt pedig önök nem tesznek egyebet az eddig benyújtott javaslataikkal, mint azt a bizonyost elkezdik visszalapátolni a lóba.
Ez nyilvánvalóan tarthatatlan, ez egy teljesen fordított sorrend. Ellenben van segítség, van orvosság erre a betegségre is, mégpedig a Jobbik javaslata, amely - újfent kijelentem - az 1. ajánlási ponthoz kapcsolódik, hiszen ez elhárítaná a következményeket, és egyben kellő garanciát is adna adott esetben még a kétharmados hatalmi önkénnyel, hatalmi túlkapásokkal szemben akkor, amikor négyötödös többséget írunk elő.
Úgyhogy gondolják ezt végig, támogassák a Jobbiknak ezt a javaslatát, és ennek révén tud megszületni majd a megfelelő - sőt a legmegfelelőbb -, a probléma megoldására leginkább alkalmas törvényjavaslat.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
