DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Október 22-én az öt kontinens legnagyobb koncerttermeiben szólalt meg Liszt Ferenc muzsikája, a Krisztus oratórium. Ez volt a Liszt-emlékév csúcspontja a zeneszerző születésének 200. évfordulóján.
A bicentenárium egész évben programokkal töltötte meg a világzene színpadait, nemcsak Európában, hanem azon túl is sok helyütt magyar művészek szólaltatták meg Liszt műveit Helsinkiben, Madridban, Berlinben, Párizsban, Bécsben, Londonban, Brüsszelben, de Tallinnban, Kijevben, sőt, még a kazah fővárosban, Asztanában is magyar muzsikusoknak szólt a taps. A Vatikánban a Schmitt Pál köztársasági elnök kezdeményezésére adott koncert után XVI. Benedek pápa személyesen gratulált Kocsis Zoltánnak, a Liszt-év magyar nagykövetének.
Itthon a bicentenárium a kötelező körökön túl rengeteg kisközösséget inspirált. Ennek egyik legszebb példája volt az érdiek által szervezett országos Liszt műveltségi verseny, azzal a jól tetten érhető szándékkal, hogy az általános iskolások tarsolyából se maradjon ki a liszti útravaló.
Az ország egy másik pontján pár hét múlva lesz az a kistérségi zenei találkozó, ahova a Várpalota környéki települések általános és középiskolás diákjait várják, hogy ének, hangszeres zene és kamarazene kategóriákban megmutassák tehetségüket. Uniós elnökségünk zárórendezvényén, Újbudán a Liszt-életmű külön pavilont töltött meg. Az elnökséget pedig úgy adtuk át Lengyelországnak, hogy szintén Újbudán a Szent Imre-templomban tartottuk a lengyel szentnek emléket állító Szent Szaniszló oratórium világpremierjét.
A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében a közelmúltban nyílt tárlat, amely azt a Liszt Ferencet mutatja be, aki állandó kölcsönhatásban volt kora valamennyi művészeti ágával. És voltak meglepetések is: ki gondolta volna, hogy még egy bevásárlóközpont marketingstratégiájába is belefér a kultúra, egy háromhetes kiállítás és három koncert Liszt Ferenc emlékének?
Liszt lenyűgöző életműve olyan pezsgést idézett elő, olyan folyamatokat indított el a legkülönfélébb területeken és dimenziókban, amelyeket vétek lenne december 31-én, az egyszeri alkalomra való hivatkozással befejezettnek tekinteni. Mit kezdünk most a fogékony miliővel, a zene varázserejével? Mit kamatoztatunk szellemi kincstárunk gazdagságából? “Génie oblige”, ahogy ő maga fogalmazott: a lángész kötelez. Minket kötelez az örökség, amely zsinórmértékül szolgál az utódok számára. Nemcsak az alkotót, a művészt kell látnunk és tisztelnünk, hanem a pedagógust, a humanistát is. A hangszeresművész-nevelés területén Liszt Ferenc minden kortársánál jobban megkövetelte a technikai képzés és az embernevelés egységét. Az ő számára a hangszeres zene oktatása nem gyakoroltatás, sem pedig egyoldalú kifejlesztése valamiféle szellemi tevékenységnek, hanem olyan nevelés, amely az egész embert megragadja.
Tisztelt Képviselőtársaim! 2011-ben a magyar kultúra tevékeny művelői és lelkes befogadói megmutatták, hogy komoly tartalékaink vannak. Egyszerűen kipipálhatnánk egy feladatot, miközben a mi dolgunk inkább az, hogy a kreativitás Liszt-év által életre hívott értékeit ne hagyjuk veszendőbe menni.
Zenei örökségünk a világon egyedülálló. Liszt és Bartók művei évfordulóktól függetlenül állandó műsorszámai a koncerteknek szerte a világban. A Kodály-módszer nélkül pedig sehol sincs magas színvonalú zeneoktatás. Vannak országok, ahol, részben a mi eredményeink felhasználásával, sikeres programokat indítottak el. Venezuelában a zeneoktatást a nyomornegyedek gyerekeinek szocializálására és felzárkóztatására használják. A programban ma már 250 ezer gyermek vesz részt, és 2015-re ezt a számot meg akarják duplázni. Hasonló fejlesztésbe kezdtek Skóciában, ahol egy szocioökonómiai szempontból hátrányos helyzetű régiót választottak ki a zeneoktatás központjának.
2012-ben lesz Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója. Újabb lehetőség nyílik arra, hogy a zene ne csak a kultúrára érzékeny emberek érdeklődését elégítse ki, de legyen egyúttal elemi eszköze az oktatásnak, a felzárkóztatásnak, az integrációnak is. Ha most egy út állomásaként tekintünk a Liszt-emlékév eredményeire, és 2012-ben, a legnagyobb magyar zenepedagógus évében élni tudunk a lehetőségeinkkel, akkor, Liszt szavaival élve: “ad libitum”, szerényen büszkék vagy büszkén szerények lehetünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
