ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: A biztatást mindenesetre köszönöm. Azt hittem, rólam köztudott, hogy nem megyek a szomszédba segítségért akkor, ha a fokosunkat kell a fejünk fölött megpörgetni. Ha ezt a benyomást keltettem volna mégis, és bátorításra szorulnék, akkor valószínűleg nem jól gondoltam az eddigi politikánk lényegét illetően, amit tettünk.
Még egyszer szeretném jelezni, hogy nem bátorság kérdéséről van szó, hanem arról, hogy hogyan kell egy államnak korrekten, kellő tisztelettel és tartósan kifejezni az elismerését egy-egy arra érdemes személy iránt, és mikor jöhet létre az a helyzet, amikor ugyanaz a közösség, amely elismeréséről, nagyrabecsüléséről biztosított valakit, mégis úgy gondolja, hogy ezt a megtisztelő elismerést visszavonja tőle. Ez bonyolultabb dolog, mint az ön által említett nevű úr rasszista szamárságai, ezért azt javaslom, hogy ne tőlem várják a megoldást: idehozzuk a törvényt, vitassuk meg, és a magyar kormány követni fogja az abban a törvényben foglaltakat, amely törvénynek a megalkotását önöktől várom. Ez lehet ugyan, hogy egy hónapos, maximum ötvennapos csúszást eredményez, de szerintem egy komoly vita, egy komoly ügy megér ennyit. (Taps a kormánypártok soraiban.)
