ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Először is, bár nekem tisztem, hogy bármely parlamenti képviselőnek tanácsot adjak, különösen, ha nem kértek föl erre, de mégis azt kérem öntől, képviselő úr - mint falusi legény, mondom ezt önnek -, hogy ha ön vidékre megy, akkor ne azt mondja, hogy lemegyek, hanem hogy elmegyek. Ez nekünk jólesik. (Nagy taps a kormánypártok soraiban. - Novák Előd: Még egy perc tapsot, és kitelt az idő. - Felzúdulás a kormánypártok soraiban.)
Ami az egyenruhás bűnözés kérdését illeti, kétségkívül önnek igaza van, nem vezetne az a vita messzire, amely arról szólna, hogy valamely, a rendfenntartó szervekre emlékeztető egyenruhát viselő önkéntes szerveződés konkrétan valahol, valamikor követett-e el törvénysértést. Én ezt a vitát nem is ezen a szinten szeretném megvívni, sem önnel, sem másokkal, hanem egy elvi, szerintem erkölcsi és történelmi alapon.
Mind az erkölcsi érzékem, mind a magyar történelmi tapasztalatok, mind a politikához szükséges, általam eddig összegyűjtött elméleti fölkészülés vagy fölkészültség arra a véleményre visz engem, arrafele terel, hogy az állami erőszak-monopólium csak a rendőrséget illetheti meg. Semmilyen, semmilyen önként szerveződő, civil, bármilyen jó szándékú szervezet sem rendelkezhet az egyenruha-viselés állami monopóliumával, és nem gyakorolhat rendfenntartó tevékenységet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez elvi, történelmi és erkölcsi kérdés a számomra. (Taps a kormánypártok soraiban.)
