SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok mindenről beszélgettünk már, beszélgettek már itt az Országgyűlésben az adótörvények kapcsán, úgyhogy engedjék meg, hogy azt javasoljam, hogy először lépjünk egyet vagy akár kettőt hátra, és nézzük meg azt, hogy mi az a gazdasági helyzet, amire az adótörvényeknek reagálnia kellene, milyen helyzet jellemzi az országot, melyek azok a legfőbb problémák, amelyekkel szembe kell néznünk, és ezekhez a problémákhoz képest milyen célokat kellene kitűzni az adótörvényeknek.
Azt gondolom, hogy egyetértünk abban, hogy az elmúlt 20 év gazdaságtörténete közel katasztrofális történet volt. Megszűnt másfél-kétmillió munkahely, és óriásira nőttek az egyenlőtlenségek. A társadalom döntő többsége érzi úgy - és azt kell mondjam, hogy joggal érzi úgy -, hogy a rendszerváltás ígérete, amely szerint minden embernek esélye lesz majd előrejutni, nem teljesült. A többség jóléte helyett az emberek azt tapasztalják, hogy kevesek gazdagodnak. A társadalom jelentős részének nincs esélye arra, hogy munkához jusson, és mindeközben a magyar gazdaság egyre gyorsuló tempóban kerül le a világgazdaság térképéről.
Végül, de nem utolsósorban eszköztelenek vagyunk az éghajlatváltozásra való felkészülésben. Nem rendelkezünk olyan válságálló gazdasággal, amely hosszú távon is életképes lenne.
A társadalom döntő része tehát úgy érzi, hogy érdemei és teljesítményei nem számítanak, hiszen nem teljesítménnyel lehet előrejutni. Ez a széles rétegek által osztott érzület önmagában is természetesen egy nagyon súlyos probléma, ám van egy talán még súlyosabb következménye, ez pedig az, hogy az emberek kiábrándultak - és azt kell hogy mondjam, hogy joggal ábrándultak ki - a rendszerváltás utáni politikai berendezkedésből.
A gazdaság problémái tehát nagyon súlyosak és messze túlmutatnak önmagukon; amikor az adótörvényeket megalkotjuk, megalkotják, akkor ezekre a problémákra kell hogy reagáljon az adójavaslat.
Mindezek alapján azt gondolom, hogy az adópolitikának három célt kellene szolgálnia. Egyrészt méltányos közteherviselésre van szükség, olyan adópolitikára, amely nem engedi tovább nőni az egyenlőtlenségeket, nem engedi, hanem széles rétegek számára teszi lehetővé az előrejutást. A második célja az adórendszernek mindezek alapján véleményem szerint a munkahelyteremtés segítése kell hogy legyen, az adórendszernek önmagában is alkalmasnak kell lennie arra, hogy segítse új munkahelyek tömeges létrejöttét. Harmadrészt pedig az adórendszernek alkalmasnak kell lennie arra is, hogy hosszú távon is válságállóvá, hosszú távon is fenntarthatóvá tegyük a magyar gazdaságot.
Ebből a három célból kell levezetni meggyőződésem szerint az adótörvények értékelését. Ebből a szempontból kell elemeznünk a kormány adócsomag-javaslatait, és természetesen hozzá kell akkor illesztenünk azt is, hogy a saját céljaihoz képest, a kormány saját maga által kitűzött céljaihoz képest mit tud és mit nem tud elérni az éppen vitatott adócsomag.
Mindezek alapján azt gondolom, teljes joggal mondhatjuk azt, hogy egy többszörösen is lesújtó kép rajzolódik ki előttünk. A kormány adójavaslatai egyrészt durván igazságtalanok, megint rosszabbul járnak az átlag alatt keresők. A kormány adójavaslatai teljességgel alkalmatlanok a munkahelyteremtésre, és még nyomokban sem lehet bennük felfedezni a hosszú távú fenntarthatóság szempontjait, és akkor hogy kiegészítsem, még csak a saját célrendszerén belül is nehezen értékelhető az adójavaslat. Koncepciótlan, kapkodó, szétesett, napról napra, hétről hétre jelentenek be újabb és újabb adókat, majd azokkal ellentétes hatású adókat. Bevezetik az egykulcsos adót, majd gyakorlatilag kivezetnék, kétkulcsossá teszik, bár anélkül, hogy ezt beismernék. Beígérik a kompenzációt az átlag alatt keresőknek, majd nem szólnak róla semmit, nem érkezik semmilyen írásbeli javaslat arra nézvést, hogy hogyan nézne ki ez a kompenzáció. A kisadók eltörlését ígérik az egyik pillanatban, majd egész egyszerűen növelik azok számát. Amikor átvették a kormányt, akkor 52 kisadó volt még életben. Ha elfogadjuk ezt az adójavaslatot, akkor ez a szám növekedni fog 55 kisadóra. Ehhez az egészhez egy akkora söralátétre lesz szükség, ami talán még ebbe a házba is nehezen férne be.
De akkor lássuk a részleteket két kiemelt terület kapcsán. Először is az adójavaslatok, úgy, ahogy az előző évi adójavaslatai is a kormánynak, durván igazságtalanok. Megszűnik az adójóváírás. Ennek a kivezetése jelentős adóteher-növekedéssel jár az átlag alatt keresőknek. Megváltozik a szuperbruttósítás rendszere, a bruttó jövedelem 202 ezer forint alatti részére megszűnik az adóalap 27 százalékos kiegészítése, az afölötti részre viszont megmarad. Így a 202 ezer forint feletti jövedelemrész a 16 százalékos szja-kulcs helyett továbbra is több mint 20 százalékos effektív kulccsal adóik, tehát íme a kétkulcsos egykulcsos adó.
A személyi jövedelemadóból befolyó bevételeket mintegy 100 milliárd forinttal emeli meg jövőre a költségvetési tervezet. Ez az LMP szerint egyrészt nem elegendő nagyságú ahhoz, hogy betömje a költségvetésen tátongó lyukakat, azonban annál is nagyobb baj, hogy az elégtelen mértékű emelést is rossz helyen teszi meg. Ismét az alacsony jövedelműek terheit is növeli az Orbán-kormány az adójóváírás megszüntetésével, ahelyett, hogy a nyíltan megbukott egykulcsos adót vonná vissza. Illúzió és önámítás, hogy ennek a kompenzálására a kormány a kárvallottak fizetéseinek emelésére tudja majd kényszeríteni a vállalkozói szférát, ugyanúgy illúzió, mint ahogy pár hónappal ezelőtt a bérkommandó javaslata egy nagy illúzió volt.
Az adóalap-kiegészítés megtartása valójában az egykulcsos adó többkulcsosítása, amellyel a kormány kozmetikázni próbál, és előállítja a világ első kétkulcsos egykulcsos adórendszerét. Mi azt javasoljuk, hogy teljes egészében hagyják fel ezt a bukott modellt, ha már részben belátták, hogy nem működik, akkor teljes egészében hajtsanak végre fordulatot az adópolitikában.
A másik hatalmas nagy problémája az adójavaslatnak, mint említettem, hogy teljességgel alkalmatlan a munkahelyteremtésre. Kezdjük az egykulcsos adóval! Erről már sokat vitáztunk, de hát még mindig része a javaslatuknak, ha már csak fél szívvel is állnak ki mellette, de mégis ejtenünk kell róla néhány szót.
Többször elhangzik, hogy a nemzetközi tapasztalatok igazolnák az egykulcsos adó sikerességét. Ez teljes egészében tévedés. Bár való igaz, hogy vannak olyan országok, ahol bevezették az egykulcsos adót, és bizonyos ideig stagnált a gazdaság, majd fellendült, de ugyanúgy vannak olyan országok is, és meglehetősen nagy a számossága azoknak az országoknak, ahol nem vezettek be egykulcsos adót, sőt többkulcsos, progresszív, igazságos jövedelemadóval dolgoznak, és még ennél látványosabb gazdasági növekedés elérésére is voltak képesek. Hogy csak ne menjünk tőlünk messzire, itt van például Lengyelország esete, ahol a magyarországit jelentősen meghaladó szinten tudták növelni a munkahelyek számát úgy, hogy nem vezették be az egykulcsos adót.
(13.00)
Semmiféle összefüggés nincsen tehát a nemzetközi tapasztalatok alapján az egykulcsos adó, a munkahelyteremtés és a növekedés között. Egy dolog viszont biztos, az, hogy hatalmas lyukat ver az ilyen típusú politika a költségvetésen, amelynek ára a folyamatos és rögtönzésszerű megszorítások.
De emellett a kormány a járulékokkal kapcsolatban is fordítva ül a lovon. A legnagyobb eltérés véleményünk szerint a szükséges irány és a kormány javaslata között a munka és a munkát terhelő járulékok területén van. Nem elég, hogy a világ gyakorlatilag legmagasabb áfakulcsát vezeti be a kormány, a munkát terhelő járulékokat is kiemelkedő szinten tartanák, illetve növelnék is, további 1 százalékponttal emelnék a munkavállalói járulékokat, és egyben szélesítenék a kis- és középvállalkozások által fizetendő járulékalapot.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A munkát terhelő elvonások szintje és szerkezete jelenti a magyar gazdaság fejlődésének és a jogszerű, tiszta foglalkoztatás bővülésének a legfőbb akadályát. Az egykulcsos adórendszerre való áttérés, ahelyett, hogy a munkaerőpiacról kiszorult, alacsonyan képzett rétegek számára könnyítette volna meg a munkába állást, elsősorban a jövedelmi spektrum tetején okozott érezhető tehercsökkenést. A munkahelyteremtés teljes leállásához emellett hozzájárult a munkavállalói járulék először 0,5 százalékpontos emelése, majd most újabb 1 százalékpontos emelése. Újra emlékeztetnék itt arra, hogy az előző egy évhez képest a munkahelyek száma gyakorlatilag stagnál, s az Állami Foglalkoztatási Szolgálat jelentése szerint mind a vállalkozók, mind a munkavállalók jelentős leépülésre számítanak a munkaerőpiacon.
Mindezzel szemben mit tenne a Lehet Más a Politika az adópolitikában? Először is nem győzöm hangsúlyozni, hogy mind versenyképességi, mind igazságossági szempontból nagyon sokat tudnánk nyerni egy háromkulcsos, igazságos személyi jövedelemadó-rendszerrel. Több alkalommal ismertettük már ennek az előnyeit, Matolcsy miniszter úrhoz is most már eljuttattuk a költségvetési alternatívánkat. Ebben világosan láthatóak a számok, ezek a számok pedig azt mutatják, hogy mind az Orbán-kormány 2012. évi tervéhez képest, mind a Gyurcsány-Bajnai-adójavaslatokhoz, adópolitikához képest a társadalom alsó kétharmada egyértelműen jobban járna, több pénz maradna az emberek zsebében, egyedül a legtehetősebbeknek kellene egy kicsit többel hozzájárulni a közteherviseléshez. Azt gondolom, ez egy méltányos elvárás az elmúlt 20 év fejleményeit figyelembe véve.
A másik javaslatunk pedig egyrészt egy általános 2 százalékos járulékcsökkentés, emellett pedig egy célzott járulékcsökkentés azokra a vidéki térségekre fokuszálva, ahol szinte lehetetlen munkához jutni. Emellett az egész országban bevezetnénk a Start-8 kártyát, amellyel az első évben a munkáltatók mentesülnének a közterhek megfizetése alól, ezzel is előmozdítandó a pályakezdők elhelyezkedési lehetőségeit.
Összességében: tehát a kormány továbbmegy azon az úton, amelyen 20 éve haladunk lefelé, egyre kevesebb embernek van esélye érvényesülni, nőnek az egyenlőtlenségek, miközben marad az Európa-szerte kirívóan magas munkanélküliség. Ezzel szemben az LMP egy határozott fordulatot javasolna az egész gazdaságpolitikában és ezen belül az adópolitikában is, egy igazságos, háromkulcsos személyi jövedelemadót javasolunk és összességében egy 4 százalékos járulékcsökkentést, amellyel a keresők alsó kétharmada egyértelműen jobban járna, több pénz maradna az emberek zsebében, és a munkahelyek száma is növekedne.
Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az LMP soraiban.)
