DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! “A magyarság élete olyan, mint némely hegyi folyóé. A folyó egyszerre eltűnik a sziklahasadékok közt, nyoma vész, és az együgyűek azt mondják: vége van - nincs többé! De egy-két mérfölddel odébb megnyílnak a kövek, a folyó újból napfényre tör, és megifjodva, megtisztulva, megnövekedve küldi habjait az örökkévaló tenger felé!” “Minden magyar felelős minden magyarért.”
Kedves Képviselőtársaim! Herczeg Ferenccel, a verseci születésű írófejedelemmel kezdtem, és Szabó Dezsővel folytattam. Mai napirend előtti felszólalásom témája a kollektív bűnösség. Mielőtt mondandómba kezdenék, természetesen nem lehet elfeledkezni arról, hogy ezen a napon, itt a téren, október 25-én az ávós pribékek, a kommunista hazaárulók, a moszkoviták a békés tömegre lövettek, és sorstársaink, nagyapáink és leszármazottaik itt haltak meg ártatlanul a Parlament előtti köveken.
Tisztelt Országgyűlés! A kollektív bűnösség fogalmát a lexikon tanúsága szerint a következők teszik ki: “A kollektív bűnösség elve valamely etnikai vagy társadalmi csoport, közösség egyetemleges felelősségre vonása azon a jogcímen, hogy e közösség egyes tagjai ténylegesen, jogi vagy erkölcsi értelemben elítélendő cselekedetet hajtottak végre.” Ez a kollektív bűnösség végigvonult a XX. századi tragikus magyar történelmen, és a kollektív bűnösséggel kapcsolatos beneši gyalázatos dekrétumok ma is léteznek, és élnek a Felvidéken és Szlovákiában. A kollektív bűnösség elvét kívánták alkalmazni nem oly régen a Délvidéken is, azért is idéztem Herczeg Ferencet.
Kedves Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Nagy örömmel tapasztaltam, tapasztaltuk mindannyian, hogy a Délvidéken történt a gyalázatos restitúciós törvénnyel kapcsolatosan külpolitikai fordulat és változás. Nemcsak a nemzeti együvé tartozás bizottságának frappáns véleményére gondolok, Potápi képviselő úr szép felszólalására a múltkor, hanem arra a bátor és tisztességes kiállásra gondolok, amely a magyar külpolitikai vezetést jellemezte, Martonyi János külügyminiszter úr nyilatkozatára, államtitkár úr nyilatkozatára és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr következetes nyilatkozatára gondolok. Igen, lehet így is külpolitikát csinálni, lehet így is magyar érdekeket védeni, hisz a 2006-os gyalázatos népszavazás óta mekkora változás következett be a magyar külpolitikában. Megtörtént a kettős állampolgárság, komoly fordulat történt a határon túli magyarok összetartozásával kapcsolatos összes cselekedetünkben, és nem elfelejtve most nemcsak a népszavazásra, hanem arra is gondolok, hogy az elmúlt 8 év alatt a Horn-, illetve a korábbi szocialista kormányok idején, amikor Románia európai uniós csatlakozása történt, akkor vajon nem lehetett volna-e ugyanolyan következetességgel, ugyanolyan magyar érdekeket védve Románia európai uniós csatlakozását az autonómiával kapcsolatosan esetlegesen megváltoztatni. Ugye, lehet megváltoztatni a szerb kormány álláspontját, nagyon helyesen mutattunk rá arra, és meg is történt az áttörés, hogy csak akkor lesz Szerbia az Európai Unió tagja, akkor lehet a művelt Európa része, ha ez a gyalázatos törvény megváltozik. Tehát minden elismerésem.
Végül, de nem utolsósorban, államtitkár úr, kedves képviselőtársaim, nem szabad elfeledkeznünk a kollektív bűnösség mellett, ha a Délvidékre gondolunk itt ezekben a napokban, a genocídiumról, a népirtásról sem, hisz genocídium történt, népirtás történt. 50 ezer magyar honfitársunkat, 50 ezer vérünket gyilkolták le Tito partizánjai bestiális kegyetlenséggel és ártatlanul. Végre, igenis Szerbia kérjen bocsánatot Magyarországtól, a magyaroktól, és engedjék meg végre, hogy eltemethessék illően a halottakat, engedjék meg végre, hogy keresztek legyenek a sírokon! Enélkül soha nem lesz megbékélés, soha nem lesz Szerbia az Európai Unió tagja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
