DR. PUSKÁS IMRE
DR. PUSKÁS IMRE
DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a valóságos vita hevessége is mutatja, hogy valóban, a költségvetési törvény a Ház elé kerülő legfontosabb törvények közé tartozik, és valóban a kormány értékválasztását mutatja. Ez az a pillanat, amikor a politikusok valóban arra az útra léphetnek egy országban, amelyért síkra szállnak egyáltalán a hatalom megszerzése érdekében. Ez a megvalósítási eszköz, amellyel egy ország ügyeit egy irányba lehet rendezni, amelyet a leginkább alkalmasnak és szükségesnek tartanak.
De mint ahogy nincs múlt nélküli ember, nincs múlt nélküli párt, nincs olyan költségvetés sem valóban, amelyik egy teljesen tiszta állapotból, tiszta helyzetből indulhatna. Erről most már órák óta hosszas dilemma és vita zajlik. Azt gondolom, hogy ehhez a múlthoz már nem érdemes, különösen az idő rövidsége miatt hozzátenni.
Inkább az értékválasztásról beszélnék, és arról: nem biztos, hogy minden esetben csak a számokkal írható le, hogy milyen irányba is szeretnénk haladni. Mert valóban, e miatt a terhes múlt miatt ezek a számok meglehetős kordában vannak, és bizonyára a német költségvetés bevételeit is értelmesen és hasznosan is el tudnánk költeni, és valószínűleg akkor pozitívabb vitát tudnák folytatni, és valóban azokat az értékeket tudnánk képviselni minden tekintetben és talán maradandóan, mindenféle kompromisszumok kötése nélkül is, amelyeket fontosnak tartunk.
Nos, tehát eddig a kultúra elsősorban néhány ütést kapott, mélyütést kapott a költségvetést illetően, ezért én erről szeretnék pár gondolatot mondani, és inkább nem a mélyütések, hanem a méltatás hangján. Az elmúlt időszakban, még ha nem is tűnik talán olyan nagy jelentőségű intézkedéssorozatnak, ami történt a kultúra területén, de azt gondolom, hogy az értékválasztás körében mégiscsak méltánylandó. Gondoljunk arra, hogy a kulturális örökségvédelmi szolgálattól például a feltárási, régészeti feltárási tevékenység visszatért a megyei múzeumokhoz, amely egyrészt fontos, ha úgy tetszik, akkor erkölcsi kérdés, mert hiszen meggyőződésünk volt, hogy az a szakszolgálat gyakorlatilag csak arra jó, hogy lefölözze ezeknek a munkáknak a hasznát. Másrészt pedig abban az értelemben is visszaadta a megyei múzeumok rangját, presztízsét, amelyet korábban ezen a területen is kivívtak.
Azt gondolom, megemlítésre méltó, hogy módosítottuk, jelentősen módosítottuk az előadó-művészeti törvényt, amelynek az előzményeinek is voltak nagyon pozitív fejleményei, de meggyőződésem szerint az a módosítása, amely történt ebben az évben, lehetővé teszi, hogy azok az értékalapú szempontok is a színházak és az előadó-művészeti intézmények finanszírozásában szerepet játsszanak, amelyet mi fontosnak vélünk. Bízom benne, hogy majd valóban, amikor a következő év költségvetése - itt már a ’13-as évről beszélek - szóba kerül, akkor nemcsak ezt a kisebb tortát tudjuk majd ezen a területen is elosztani, hanem tudunk ebben is növekedést felmutatni.
Vagy példaképpen említeném a magyar nemzeti archívum létrejöttét, amely azt szolgálja, hogy azok a közgyűjteményi értékek, amelyek sokak számára csak úgy érhetők el, hogy az intézményt meglátogatja, kikér akár egy iratot vagy éppenséggel egy tárgyi emléket, ez a digitalizálással mindenki számára akár az otthonában is elérhető lesz. Ez egy nagyon fontos kérdés, és azt gondolom, akár a költségvetés szempontjából is megközelíthetjük ezt a kérdést, hiszen az költséggel jár, hogy ezeket a tárgyakat kiállítsuk, vagy költséggel jár ezeknek a tárgyaknak a megközelítése. Nyilván sokkal kisebb költség ezt akárhonnan az otthonunkban elérni, és ha nem is teljes élménnyel és nem ugyanazzal a vizualitással, de a magunk számára meg tudjuk jeleníteni, és el tudjuk érni.
Fontosnak tartom, bár nem teljes programjával és nem teljes összeggel, de elindult a Márai-program, ami ugyancsak főleg a könyvkiadás és a fontos könyveknek az olvasókhoz jutása kérdésében fontos mindannyiunk számára, akik a kultúráról úgy gondoljuk, hogy az életünknek egy meghatározó része.
Ezen a soron haladva említésre érdemes, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány, amely több mint 10 milliárdos adósságot halmozott fel, megszűnt, és helyette a Magyar Nemzeti Filmalap jött létre. Bízunk benne, hogy ez az alap a tevékenységével elő tudja segíteni azt, hogy átlátható módon Magyarországon ismét olyan filmek szülessenek, amelyek nemcsak nemzetközi elismerést szereznek, hanem elismerést szereznek a magyar nézők széles rétegei körében is.
Nos, tehát azt gondolom, hogy a kultúra területén érdemes, fontos ezeket az intézkedéseket megemlíteni, és amikor arról beszélünk, hogy strukturális átalakulások történnek majd Magyarországon, akkor sok minden jut eszünkbe; többek között eszünkbe kell jutnia annak is, hogy a közgyűjtemények egy komoly köre átkerül a megyei önkormányzat fenntartásából az állam fenntartásába, gondolok a múzeumokra, levéltárra vagy a könyvtárakra. Megyei önkormányzati közgyűlési elnökként persze érzek egy érzelmi veszteséget ennek kapcsán, de azt hiszem, tudom racionálisan megközelíteni ezt a kérdést, és tudom úgy tekinteni, hogy ez járhat egyfajta megtakarítással - ha költségvetésről beszélünk, ennek van szerepe -, és járhat egyfajta szakmai megújulással. Hiszen, ha a múzeumok egy egységes rendszerbe szerveződnek vagy a levéltárak egy egységes szervezetbe rendeződnek, meggyőződésem szerint ez a szakmaiságukat erősíteni fogja.
A kultúráról röviden ennyit szerettem volna képviselőtársaimmal megosztani. Bízom benne, hogy amikor a 2013-as költségvetésről beszélünk, már nagyobb számokat látunk egyébként a költségvetésben a kulturális rovatokban is. Addig is arra biztatom képviselőtársaimat, hogy ezen pozitív értékválasztással kapcsolatos fejlemények miatt is támogassák a költségvetést.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
