DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Biztos vagyok benne, hogy a kormányoldal meg fogja fontolni a szocialisták beadandó módosító indítványait. A bizottsági üléseken és itt, a plénumon is beszélni fogunk róla, de attól nem tudunk eltekinteni, hogy milyen költségvetési pozíciót kaptunk a múltból a szocialisták által. Egy költségvetési tervezést sok minden meghatároz, de elsősorban az, hogy mire kell építenie. Nem tudunk sajnos eltekinteni attól a költségvetési rajthelyzettől, amit a szocialista kormányzás nyolc éve jelent. Erről még hosszasan fogok beszélni. És nyilvánvalóan nem tekinthetünk el attól a külgazdasági, nemzetközi környezettől, amely a magyar gazdaságot az Európai Unión belül és a világgazdaságban körbeveszi. Azt is mondhatnám mindkettő miatt, hogy nagyon szűk a kormány mozgástere.
De elsősorban a múltunk miatt szűk a kormány mozgástere. Ennek a költségvetésnek van egy olyan tétele, tisztelt Mesterházy Attila képviselő úr és Szekeres képviselő úr, amit önök írtak. Mi csak átvettük önöktől ezt a tételt, mert nem tudunk vele mit tenni, át kellett vennünk a tételt. Ez egy 1100 milliárdos tétel, amit az önök által felhalmozott államadósság kamattörlesztésére vagyunk kénytelenek fordítani. Azt is mondhatnám, hogy ezt tekinthetjük egyfajta szocialista rátának, amely ezt a költségvetést terheli. Ha ez a ráta nem lenne a magyar költségvetésben, amely - megjegyzem - egy akkora tétel, amit az egészségügyre egy évben kell fordítanunk, akkor nagyságrendekkel lenne kisebb a gondunk.
A szocialisták mellett persze a gondunkat tetézi az a külgazdasági környezet is, amire ez a költségvetés épít. Azt látjuk, és ezek egyszerűen olyan sajnálatos tények, amelyeket nem lehet nem tudomásul venni, hogy egyfajta nagyon nagy bizonytalanság, a vártnál nagyobb bizonytalanság övezi az Európai Uniót és az egész világgazdaságot. Ha ez a vártnál nagyobb bizonytalanság számunkra érzékelhető, akkor először is felvetődik számunkra a kérdés, hogy azt a víziót, amit egy kormányprogramban megfogalmaztunk négy évre, kell-e korrigálnunk, fel kell-e adnunk, valamilyen más irányban kell-e elindulnunk. Erre a mi egyértelmű válaszunk az, hogy nem, sőt, ezek a nehézségek, amelyek előttünk tornyosulnak, még inkább elkötelezettekké kell hogy tegyenek minket abban, hogy a kormányprogramban meghatározott céljainkat megvalósítsuk.
Ebben a kormányprogramban mi arra szövetkeztünk, hogy egyfajta korszakváltást fogunk megteremteni Magyarországon, átszabjuk és újraszabjuk Magyarországot. Mindannyian tudjuk azt, hogy az a rendszer, amely Magyarországon létrejött a rendszerváltás óta, mára berozsdásodott, minden nagy rendszer átalakításra szorul, és az egész állami gazdálkodás is átalakításra szorul. (Dr. Józsa István: A szociális népszavazás majd eldönti.) A minden év költségvetése nyilvánvalóan egy eszköz arra, hogy ezekkel a céljainkkal szembesüljünk, és ezeknek a céloknak a megvalósítását megkíséreljük.
2010-ben amit tenni tudtunk, amikor átvettük a kormányrudat, az mindössze annyi, de ez egy óriási eredmény, hogy a pénzügyi összeomlástól megmentettük az országot. A szocialista kormányzás 2008 októberében már a pénzügyi összeomlás szélére vitte az országot. Ez az az októberi hónap, amikor az államcsőd közvetlenül megérinti Magyarországot, amikor először találkozik a szocialista kormány azzal, hogy a nagy kamatfelár ellenére - Szekeres képviselő úr beszélt ezekről -, amit az államadósság finanszírozása kapcsán Magyarország kénytelen nyújtani a hitelezőinek, minden nagy felár ellenére sem jegyezték le a magyar államkötvényeket. Na, ekkor józanodtak ki önök, tettek is lépéseket már a Bajnai-kormány irányába, hogy ebben a lehetetlen gazdaságpolitikában, amit addig folytattak, egy korrekciót tegyenek, de ennek ellenére - és egyébként ezt én elismerem, amit akkor tettek - mi azzal szembesültünk, hogy ha 2010 közepén nem nyúlunk bele a költségvetés folyamataiba, akkor egy teljesen lehetetlen 7 százalékos államháztartási hiánnyal kellett volna kalkulálnunk. Rendkívüli intézkedésekkel ezt 4,2 százalékra sikerült akkor csökkentenünk. Ezt én eredménynek tekintem.
Aztán 2011-ben elkezdtük azt a fajta átalakítást, amiről már beszéltem, és folyatni is fogjuk látványosan az elkövetkezendő hónapokban, ami az ország átszabását és újrafogalmazását jelenti. Ennek az alaptörvény ad keretet, és nyilvánvalóan azok a sarkalatos és a nagy rendszereket átalakító törvények adnak majd konkrét tartalmat, amelyeket már részben meghoztunk, és az elkövetkezendő időszakban ősszel, a tél folyamán meg fogunk hozni.
2012-ben arra vállalkozhatunk, hogy attól a bajban lévő országcsoporttól, amely az Európai Unió országai közül jól körvonalazható, elrugaszkodjunk. Magyarország ne kerüljön be ebbe az országcsoportba. Itt Görögországra, Portugáliára, Írországra, Spanyolországra és esetleg Olaszországra lehet gondolni.
A költségvetés makroszámai alapján azt biztosan állíthatjuk, hogy azon két európai uniós tagország között leszünk, ha teljesítjük a költségvetésünket és ezeket a számokat, amely két ország csökkenteni tudta az államadósságát. Ha az államháztartási hiány szempontjából vizsgáljuk az európai uniós tagországok költségvetését vagy költségvetési törekvéseit, akkor is a legkevesebb hiánnyal dolgozó országok egyharmadához tartozunk. Az elhatározott célunk, hogy az államháztartási hiányt 2,5 százalékra szorítjuk.
Miért egy fontos cél ez? Mert minden elemzésünk azt mutatja, hogy 2,8 százaléknyi hiány esetén 2,8 százaléknyi hiány alatt csökkenteni tudjuk az államadósságot, 2,8 százalék hiány fölött az államadósságunk tovább nőne, ami számunkra egy tarthatatlan folyamat. Nem igaz az, hogy nem tanultunk az elődeinktől. Valaki itt, Mesterházy Attila mondta, hogy Orbán Viktor semmiből sem tanul. Hát Orbán Viktor elsősorban önöktől tanul, amikor nem folytatja azt a lehetetlen gazdaságpolitikát, amelynek egy markáns eleme volt, nyakló nélkül vegyünk fel hiteleket és haladjunk a boldog jövő felé, mert valaki ezeket mindig meg fogja finanszírozni. Ez a boldog világ elmúlott. Ez az út számunkra nem járható. Nincs, aki megfinanszírozza Magyarországnak ezeket a hiteleit, ezért ezeket a hiteleket csökkentenünk kell.
Tehát egy kisebb államháztartási hiánnyal és perspektivikusan jóval kisebb államadóssággal kell kalkulálnunk. És itt értünk is el eredményeket. Ezt önök is tudják. 82 százalékos volt az a magyar államadósság, tehát a legfelsőbb szintje GDP-arányosan, amit megörököltünk önöktől. A költségvetés tervezete pedig azzal számol, hogy 2012 év végére ez 72 százalék lesz. (Göndör István: 82! - Dr. Józsa István: MOL-részvény!) Ez már 10 százalékpontnyi javulás. Persze, vannak ebben egyszer és megismételhetetlen tételek, amelyekre Szekeres képviselő úr is utalt, amikor a magánnyugdíjpénztárak pénzét visszatereltük az államháztartás rendszerébe. Ez egyben hiánycsökkentésre is alkalmat adott számunkra.
(11.30)
Azt látjuk, hogy az a nemzetközi környezet, amit nem tudunk nem figyelembe venni, nemcsak hogy bizonytalan, egy olyan Európai Uniónak vagyunk mi tagjai, amely Európai Uniót érdekellentétek szabdalnak, és azt is látjuk, hogy ez a rendszer mintha döntésképtelen lenne, ezért azzal is kalkulálnunk kell, hogy hosszabb távon, és sajnos az a fajta bizonytalanság, ami ezt a rendszert körbeveszi, a magyar költségvetés pozícióit és a magyar gazdaság pozícióit is bizonytalanságban tartja és nehezíti.
Azt is látjuk, hogy a hosszú távú növekedési várakozásokat minden ország lefelé korrigálja. Németország, amely ország az első számú exportpiacunk, idén még 2,7 százalék növekedést kalkulált, jövőre Berlinben jó, ha ennek felével kalkulálnak. Mi itt Budapesten - ezt többször elmondtam a parlamentben - teljesíthetünk nagyon jól, gondolhatjuk azt, hogy jól teljesítünk, de ha Berlinben negatív folyamatok vannak, az biztos, hogy kihatással lesz Magyarországra is. Tehát nyilvánvalóan ezt a lassulást, a növekedések visszakorrigálását nem lehetett nem figyelembe venni. Utalok itt a Számvevőszék elnökére, a magyar kormány akkor követte volna el a legnagyobb hibát, ha egyszer ahhoz a középtávú prognózishoz, amit felvázolt magának, úgy tartja magát, hogy a nemzetközi várakozások pedig pontosan az ellenkezőjét diktálják. A magyar kormány ezzel szembenézett, ezért a magyar kormány is csökkentette a növekedési várakozásait.
Aztán egy újabb gond - és ez is a szocialisták örökségével függ össze -, hogy sajnos mi ennek az európai közösségnek hiteltelen szereplői vagyunk, egy olyan hiteltelen szereplő, akinek rossz a híre. Amióta az Európai Unió tagjai vagyunk - azóta önök kormányoztak, leszámítva a kormányváltás időszakát -, végig túlzottdeficit-eljárás alatt voltunk. Ez azt jelenti, hogy soha egyetlen költségvetési évben sem tudtuk tartani azokat a költségvetési főszámokat, amiket az Európai Unióval leegyeztettünk. Ezért vagyunk hiteltelenek, az Európai Unióban úgy tekintenek ránk, mint akikre számítani nem lehet, amikor egy európai gazdaság közös építéséről gondolkodunk. Ez a hiteltelenségünk, ez a múltunkból adódó hiteltelenségünk a mai kormány mozgásterét nyilvánvalóan szűkíti. És az is kétségtelen, és erről is beszélhetünk nyíltan, hogy részben a hiteltelenségünk okán, részben a meghozott döntések okán, amik azért kellettek, hogy egyszerűen talpon maradjunk - és itt a bankadóról, a rendkívüli adókról beszélhetek, vagy akár a végtörlesztések kapcsán meghozott intézkedéseinkről beszélek -, ezek bizonyos gazdasági szereplőket ma Magyarországon elbizonytalanítanak és óvatosságra késztetnek. Ilyennek gondolom elsősorban a bankvilágot. Amikor tehát Orbán Viktor azt mondja, hogy az egy dolog, hogy ma Magyarországnak milyen bankrendszere van, nekünk egy jobbra, egy jó bankrendszerre van szükségünk, akkor ezt is látjuk, hogy ez a bankvilág ma bizonytalan helyzetben van, és ez a bizonytalan bankrendszer, a hitelezéseit visszafogó bankrendszer nyilvánvalóan nehezíti a magyar költségvetési várakozások teljesülését.
A nemzetközi szűk mozgástér és a szocialista nehéz örökség okán mi az, amivel 2012-ben a költségvetés tervezése során kalkulálnunk lehetett? Az egyik, és ez a legfőbb - ezt újra kiemelem -, hogy 2,5 százalék hiányra tervezzük a 2012. évi költségvetést. Azt mondtam önöknek, hogy ez azért fontos, mert mindenáron az államadósság csökkentését akarjuk elérni, ez pedig 2,8 százalék fölötti belső hiánnyal működő költségvetés esetén nem lenne tartható.
Valamit kezdenünk kell azzal, hogy tartósan ne kelljen 1100 milliárdot csak kamatkiadásokra fordítanunk. Ez a GDP 3,8 százaléka. Majdnem a 4 százaléka, Szekeres képviselő úr - ez az önök öröksége. Ha ezzel nem kéne bajlódnunk, akkor ma mosolyogva tudnánk költségvetést alkotni, és önnek abban igaza van, hogy ezt nagyon drága hitelekkel és magas kamattal tudjuk csak finanszírozni. De ha ez az ország egy más arcát mutatja, mint amit önök mutattak a pénzügyi világnak, az Európai Uniónak, nem leszünk már hiteltelenek, mint ahogy az önök időszakában voltunk, akkor nyilvánvalóan ez a kamatfelár is szűkülni fog. Mi mindenáron erre fogunk törekedni.
Egyébként ha nem kellene ezt az adósságtörlesztést teljesítenünk, ezt az 1100 milliárdot valami jó tündér kivenné ebből a rendszerből, akkor azt mondhatnám önöknek, hogy enélkül az elsődleges egyenlege a költségvetésnek pozitív; de erről ne is beszéljünk, ne is álmodozzunk, mert évtizedekig ez az istentelen hitelteher kísérni és nyomorítani fogja a mindenkori magyar költségvetést, a magyar családokat és a magyar vállalkozásokat. Nekünk elhatározott célunk, hogy ezt szűkítsük. Ezt a januárban életbe lépő alaptörvény is rögzíti, és ez egyébként garancia arra, hogy az a lehetetlen költségvetési politika, az a költségvetési ámokfutás, amit önök folytattak, az ebben az országban a továbbiakban folytatható nem lesz.
A másik fontos szám, amit meg kell említenünk, ami a költségvetés tervezése során előttünk volt, az a 4,2 százalékos infláció. Ahogy elhangzott, mi is tudjuk jól, bár ne kéne ezzel kalkulálnunk, hogy ez a gazdaság szereplőit zavarja, és csak csekély vigasz arra, hogy a költségvetés pozícióit valamelyest rontja, de az érdemi érvelésem, hogy a gazdaság szereplőit zavarja. Nyilvánvalóan arra kell törekednünk, hogy ezt az inflációs célt teljesíteni tudjuk, hogy az infláció ne legyen ennél nagyobb. Elsősorban persze az áfaemelés, az a 2 százalékos általános forgalmiadó-növelés az, amire rákényszerültünk, ami még mindig kevesebb, mint amivel más európai országok kísérleteznek, de ennek kétségtelenül van egy inflációnövelő hatása.
1,5 százalékos növekedéssel kalkulálunk. Azt mondtam, hogy kénytelenek vagyunk tudomásul venni azokat a világgazdasági realitásokat, ami abban nyilvánul meg, hogy a növekedési várakozásokat mindenki csökkenti. Németország példáját hoztam, felsorolhatnám önöknek az igazi versenytársainkat, a kelet-közép-európai országokat is. Minden országra igaz az, hogy a növekedési várakozásaikat a válság hatására visszavették.
És azt is tudjuk, hogy nagyon sokat kell dolgoznunk azért és jól teljesítenünk azért, hogy ez az 1,5 százalékos növekedés tartható legyen. Mi is ismerjük azokat a prognózisokat, azokat a becsléseket, amelyek csak fél százalék növekedéssel kalkulálnak a magyar gazdaság esetében, a még pesszimistábbak stagnálásról beszélnek. A szocialisták negatív növekedést is el tudnak képzelni. A mi gondolkodásunkban is minden szcenárió ott van, mert tudjuk jól, hogy ez a várakozás, ez az 1,5-es várakozás bizonytalanságot takar, de mi azt gondoljuk, hogy ez teljesíthető.
A háztartások fogyasztása minimális, 0,2 százalékos növekedéssel kalkulál, ugyanennyi csökkenéssel kalkulál a közösségi fogyasztás. Állóeszköz-felhalmozás, beruházások: 3,2 százalék növekedéssel kalkulálunk és a foglalkoztatás 1 százalékos növekedésével.
Mik ezek után a makroszámok után azok a célok, amiket mi fontosnak tartunk, amit a költségvetés teljesítésével megvalósítani akarunk?
Először nyilvánvalóan az adópolitikáról kell beszélnünk, erről az elhatározott egykulcsos adóról, amit önök, tisztelt szocialista képviselők, oly sokat kritizálnak, bár megjegyzem, Közép-Kelet-Európában a versenytársaink is általában ezt alkalmazzák. (Dr. Józsa István: Belerokkan a nép!) Nekünk elhatározott szándékunk, hogy ezt végigvisszük. A 2012-es költségvetés is ezt demonstrálja az önök számára. Mi azt gondoljuk, hogy ez az az adórendszer, ami munkára ösztönöz, a teljesítményt értékeli és a gyermekvállalást is elismeri. Az adópolitika kapcsán persze nagyon jól tudjuk, hogy kénytelenek vagyunk azzal kalkulálni, hogy fogyasztási adókat és jövedéki adókat növelünk. Nyilvánvalóan ez az adóemelés feltétele, ha úgy tetszik, záloga annak, hogy a jövedelmi adókat pedig tovább tudjuk szűkíteni.
Mi azt gondoljuk, hogy ez az adópolitika eredményt hoz, hisz az élet bebizonyította számunkra, hogy az az adópolitika, amit önök követtek, az nemhogy eredményt, az a csődöt hozta el. Ehhez képest mi joggal kalkulálunk azzal, hogy egy más adópolitika eredményes lehet a mi számunkra.
A második cél, amit meg kívánok említeni, és ez még az adópolitikával jócskán összefügg, ez az adóadminisztrációval összefüggő kérdés, hogy igyekszünk azokat a visszaélési lehetőségeket bezárni az adótörvényekben, amelyek következménye az, hogy 600 milliárdnyi adó, aminek be kellene jönni a költségvetésbe, nem folyik be.
(11.40)
Nem tudom, hogy erre képesek leszünk-e, de az biztos, hogy a szabályok átalakításával, adóellenőrzéssel és mindenfajta ellenőrzéssel biztos, hogy egy nagyobb adóbevételi terv teljesíthető.
Fontos célnak tekintem, amit egyébként talán önök se vitatnak, hogy egy átlátható nyugdíjkasszát hozunk létre. A nyugdíjkérdések kapcsán persze lehet a részletekben vita közöttünk, tehát az ellenzék és köztünk, de hogy egy olyan rendszer jöjjön létre, minthogy a költségvetésnek egy nagyon nagy alrendszere a nyugdíjrendszer, az kiszámíthatóan működjön, az oda befolyó járulékokból nyugdíjakat fizessünk, és az eddig onnan fizetett tételek, aminek semmi köze a nyugdíjhoz, más költségvetési sorokról legyenek finanszírozva, ennek a racionalitását, azt gondolom, önök is elismerik. És ilyen típusú lépéseket teszünk az átláthatóság irányába, a kezelhetőség irányába az egészségügyi kassza tekintetében.
Magyarországon, ha az egészségügyi kasszát összemérem más nyugat-európai országgal, akkor azt mondhatom, hogy nem költünk túl sokat egészségügyre, sőt, talán kevesebbet, mint az európai országok. Megjegyzem, a kevesebből is kevesebbet költünk, de az egészségkasszán belül vannak olyan tételek, ahol indokolatlanul és elfogadhatatlanul sokat költünk, ilyen például a gyógyszerkassza. Ezért a 2012-es költségvetésnek az a célja, hogy az egészségügyi kasszát a nyugdíjkasszához hasonlóan elkezdi zárttá tenni, elindul ezen a folyamaton. Én azt gondolom, hogy ez egy értékelhető és fontos törekvés.
És az ötödik cél, amit megemlítek, ami kapcsán a szocialistáktól nagyon sok kritikát kapunk, és ez számomra érthetetlen, ez pedig az, hogy munkát akarunk adni az embereknek. (Dr. Józsa István: Ne csak akarjátok, hanem csináljátok!) Mi is tudjuk azt, hogy amikor tíz évre meghirdettük a kormányprogramban azt, hogy 1 millióval több munkahelyet szeretnénk létrehozni itt az országban, mint amennyivel önök rendelkeztek, mint amennyit önök örökül hagytak számunkra, tudtuk jól, hogy ez egy merész vállalkozás. Nem is arra gondoltunk, hogy a magyar kormány fog 1 millió munkahelyet létrehozni (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hazugság volt!), hanem majd a gazdaság hozza létre ezeket a munkahelyeket.
A gazdaság ma olyan állapotban van, a mondandóm elején ezzel indítottam, hogy milyen állapotban van, a kormány azonban nem ülhet tétlenül. És van egy másik öröksége is az önök költségvetési politikájának, az államadósság, a rendkívül nagy államadósság mellett, az 1100 milliárd kamatkifizetés mellett, amit én egyfajta szocialista rátaként jellemeztem, ami ezt a költségvetést terheli, a másik legtragikusabb szám és mutató, ami a költségvetés számai mögött ott van, hogy 590 ezer embert soroltak önök tartósan, másfél évtizeden keresztül a társadalom peremére, 28 500 forintnyi segéllyel kifizetve. És velük szemben egy elvárást fogalmaztak meg, hogy lehetőleg maradjanak otthon, és hagyják békén önöket, hagyják békén az államigazgatást. Ez a rendszer nem tartható tovább. Ezek az emberek egyrészt többet érdemelnek, ezek az emberek dolgozni akarnának, és ameddig a piac munkahelyeket nem teremt, mi értékként tekintjük azt, hogy kimozdítjuk őket a lakóhelyükről, hogy ezek az emberek felöltöznek, meg fognak borotválkozni, és el fognak menni a munkahelyükre - reményeink szerint 200 ezer ember a jövő évben.
A Start-munkaprogram keretében, amit igazán csak ősszel indítottunk, idén már 20 ezer embernek adtunk munkát. 20 ezer ember nem 28 ezer forintnyi segélyt kap, hanem 2012-ben majd 48 ezernyi nettó jövedelmet kap. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Elég kevés!) Tudom, hogy ez nem sok, de a 28 ezerhez képest nagyon sok. És azt is tudom, mert én ismerem ezeket az embereket, ezeket az élethelyzeteket az Ormánságban, mert nem Budapesten sorakoznak ezek az emberek, hanem mondjuk, az Ormánságban meg Északkelet-Magyarországon, hogy ezek az emberek értékelik is a kormánynak ezt a fajta törekvését, amivel munkához juttatjuk őket.
És akkor, amikor a piac majd már generál munkahelyeket és termel munkahelyeket, az egy más rajthelyzet lesz ezeknek a százezreknek ahhoz, hogy piaci munkahelyeket foglaljanak el, mint ha a munkanélküliség világából, a segélyezés világából kellene rajtolniuk ezekre a munkahelyekre.
Tehát ez az öt cél, amit a költségvetés 2012-ben megcéloz. Érdemes néhány szót váltani arról, hogy mi az állam szerepvállalása ebben a költségvetésben, mert valójában ez az, ami minden kritika tárgya, hogy ez az állam, ez a kormány másként viselkedik, mint talán más európai országok államai, és aztán egészen másként viselkedik, mint a szocialisták állama vagy a szocialisták kormánya. Igen, mi azt gondoljuk (Dr. Józsa István: A szegényektől veszitek el a pénzt.), hogy a piacgazdasági intézményrendszer ezekben a válságos időszakokban nemcsak a szereplőknek valamifajta együttműködési kerete, hanem ez a piacgazdasági intézményrendszer az állami szerepvállalás közvetítésének is egy eszköze, és ezzel mi erőteljesen élünk. Erőteljesen élünk akkor, amikor rendkívüli adókat vetünk ki bizonyos gazdasági szektorokra, és erőteljesen élünk akkor is, amikor az állam a tegnapi múltját meghazudtolva mindent megtesz azért, hogy mondjuk, konkrét munkahelyeket létesítsen 200 ezer embernek a 2012-es költségvetésben. Ez az az új állami szerepvállalás, ami oly sokszor érthetetlenséget vált ki.
De az államra az is jellemző, hogy a saját területén, az állami bürokrácia területén 2012-ben egy erőteljes visszavonulást fog megvalósítani. Azokra az állami alkalmazottakra vonatkozóan, akik az állam rendszerében holnaptól kezdve nem találnak egzisztenciát, igyekszünk megteremteni annak a feltételeit, hogy a piacgazdaság más területén, a magángazdaságban hasznosíthassák a tudásukat; itt a karrierhíd programra utalok, egész pontosan arra, hogy ha egy ilyen embert, munkavállalót alkalmaznak a normál piac szereplői, a járulékfizetés 50 százaléka erejéig egy évig könnyebbséget élveznek. Nem lesz az állami szférában nettó bérnövekedés, beszerzési stop és egyéb nehézségek terhelik az állam világát, de ez egy más szemléletet is jelent, más állami szerepvállalást jelent. Az állam lemond bizonyos erőforrásokról azért, hogy a piac szereplőit, a gazdaság egyéb szereplőit helyzetbe hozza.
Ha azt nézzük, hogy a költségvetés különböző területein az idei évhez képest milyen forráselmozdulások vannak, akkor minden negatív riogatás ellenére azt kell mondanom, hogy nagyon sok területet tudunk felsorolni önöknek, ahol az adott terület mégis több forrással fog rendelkezni, mint amivel rendelkezett a 2011. évben. Igaz, hogy amikor ezeket a számokat én most felsorolom önöknek, akkor azt is hozzáteszem teljesen korrektül, hogy ezekbe a számokba mi azokat a fejlesztéseket, beruházásokat is belevettük az adott ágazatban, amit elsősorban európai uniós forrásokból, mintegy 1500 milliárd forintból fogunk finanszírozni. Jó, de hát azt senki nem várhatja el tőlünk, hogy amikor ezeket a rendkívül nagy rendszereket, közoktatás, egészségügy, önkormányzat, átalakítjuk - ez vár ránk itt az ősz folyamán -, a működésükre ugyanannyit fordítsunk. Tehát a működésükre egy új szerkezetben nyilvánvalóan kevesebbet akarunk költeni, de az ott megjelenő újérték-beruházásokon keresztül az ágazatok összességében többletforrásokhoz jutnak, és azt reméljük, hogy az új szerkezet egy működőképesebb szerkezet lesz.
Közigazgatás korszerűsítése: 101,5 százalék; egészségügy: 104 százalék, az idei számokkal összevetve; oktatás: 106 százalék; közbiztonság: 105,8 százalék; gazdaságfejlesztés, nagyon fontos: 127 százalék. Tehát nagyságrendekkel több forrást kívánunk erre a területre koncentrálni. Felzárkóztatás: 137 százalék. Hozzáteszem: persze, a Start-munkaprogram forrásai vannak itt, de ezek rendkívül fontos fejlemények azok számára, mondom, akik 15 éven keresztül a kertkapujukat se hagyták el, és holnap munkahelyre fognak járni.
Hogyan jellemezhető összességében ez a költségvetés, ami az önök asztalán van? Én azt gondolom, hogy ez egy kiszámítható és stabilitást ígérő költségvetés, még akkor is, hogyha a nagy rendszerek átalakítása és a bizonytalan gazdasági környezet, ami körbeveszi az országot, óvatosságra int minket. Ebben a 2012-es költségvetésben a Széll Kálmán-terv törekvéseinek, ami persze kiadásszűkítést jelent és a költségvetés kiadási oldalának újragondolását vetítette előre, bizonyos eredményei már megjelennek. Itt a nyugdíjkasszára utalok elsősorban.
Látszik, hogy amiatt, hogy itt egy feladatalapú költségvetés van, a tervezés logikája egy kicsit más volt, mint az előzőek. Ez még Szekeres képviselő urat is nehéz helyzetbe hozta, aki egyébként egy rutinos költségvetés-olvasó, és hosszú ideje gyakorolja ezt a műfajt; de ennek a tervezési gondolkodásnak a másságát én értéknek tekintem.
(11.50)
Ami a legfontosabb: ez biztonságot adó költségvetés, 300 milliárd forintnyi tartalék van ebben a költségvetésben. Ha a költségvetés nagy számait említeném önnek - ez a mai vita során még el sem hangzott -, azzal kalkulálunk, hogy jövőre a magyar GDP 29 111 milliárd, most csak a nagyságrendet mondom, ebből a bevételi főösszeg, a költségvetés bevételi főösszege 13 950 milliárd, a kiadási főösszeg 14 527 milliárd, és 576 milliárdnyi hiányt terveztünk. 576 milliárdnyi hiány és mellette ott van 300, más számításokat alapul véve több mint 300 milliárdnyi tartalék. Én azt gondolom, hogy ez egy soha nem látott biztonsági tartalékot jelent a 2012-es év költségvetése során.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés minden kockázatát számba véve és látva mégis azt gondoljuk, hogy ez a költségvetés teljesíthető, meg is fogunk tenni mindent azért, hogy teljesítsük, mert ennek a költségvetésnek a teljesítése hozza meg számunkra azt a pillanatot, hogy az európai veszélyzónából, amibe önök lavíroztak minket, elkormányozzuk ezt az országot, és egy tartós növekedési pályára állítsuk majdan középtávon ezt az országot.
Köszönöm a figyelmüket. A KDNP támogatja a benyújtott költségvetést. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
