DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap Matolcsy miniszter úr az expozéjában azt mondta, hogy a jó költségvetés alapja egy jó gazdaságpolitika. Ezzel én egyetértek, sok más egyébbel nem, arról már beszéltem és még fogunk is. Ez a költségvetés többek között azért nem jó, mert a talapzatát képező gazdaságpolitika sem jó; nem jó teoretikusan, és nem jó praktikusan. Elméletileg azért nem jó, mert a gazdaságpolitikai rendszerből kiemel egy elemet, ebből a kontextusból egy elemet, és a többi elemre alig van tekintettel. Szinte fetisizálja az államháztartás hiányát, illetve az államadósság nagyságát, azt a klasszikus neoliberális szempontot, és nincs tekintettel olyan szintén fontos gazdaságpolitikai szempontokra, mint a foglalkoztatás, az életszínvonal, az ökológia és más gazdaságpolitikai kérdések. Én az önök gazdaságpolitikájának ezt az archimedesi pontnak mondható talapzatát fogom itt röviden bírálni, mert azt gondolom, hogy ha ez kimozdítható erről a pontról, akkor az egész gazdaságpolitika újraértékelendő.
Kérem szépen, az államadósság visszafizethetetlen. Ezt nem én mondom, ezt a szakirodalom egyértelműen állítja, sőt egy olyan szaktekintély, tőzsdeguru, mint Soros György. Visszafizethetetlen, ezen szerintem értelmetlen a vitát folytatni, akár axiómaként is lehet kezelni. Hozzáteszik azonban, hogy kinőhető az államadósság, én 20 éve ezt hallom. Amikor a rendszerváltás idején volt módom konzultálni, beszélgetni magas rangú nemzeti banki vezetőkkel, akkor mindig azzal vigasztaltak, hogy nem baj, kinőhető, mert egy törtről van szó, amelyiknek a nevezőjében van a GDP, a számlálójában van az adósság, és ha az adósság nem nő, vagy nem nő olyan ütemben, mint a nevező, a GDP, akkor csökken a ráta, csökken a hányados. De nem csökken a hányados sajnos, hiszen amint a számokból tudjuk, a központi költségvetés 2011. évi várható bruttó államadóssága megközelíti a 20 000 milliárd forintot. Sajnos nőtt, nőni fog ebben az esztendőben is, azért, mert az adósság szerkezete olyan, hogy a 40 százaléka deviza, és az árfolyamok mennek fölfelé, romlik a forint árfolyama, akkor bizony nő az államadósság is, anélkül, hogy újabb hiteleket vettünk volna fel.
Azt, hogy nem nőhető ki, itt egy nagyon praktikus példával fogom igazolni. Megkérdeztem a miniszter urat, hogy az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba, amit a kormány április táján hozott létre, és itt a parlament is foglalkozott vele, mert hiszen ebbe az alapba lehet befizetni adókedvezménnyel adományokat - szóval, mennyi pénz van ebben az alapban? Október 7-ei dátummal 132 millió forint. Most tessék a 132 millió forintot a 20 000 milliárdhoz viszonyítani, látjuk, hogy csepp a tengerben, ezred százalékban sem fejezhető ki. Minden tiszteletem a győri kanonok úré, aki ezt a nemes gondolatot megfogalmazta, de látható, hogy ilyen módszerekkel ez nem megy, ebben a kormány sem hisz, és önök sem, kedves kormánypárti képviselőtársaim, önök sem hisznek ebben, hiába hajtogatják imamalomként az államadósság-csökkentés fő elvét, hiszen összesen 7, azaz hét kormánytag és 8 országgyűlési képviselő tett ebbe több-kevesebb adományt. Ha önök hinnének abban, hogy az államadósság csökkenthető, adja Isten, nullára redukálható, akkor nem nyolcan, illetve heten tettek volna itt adományokat.
Ha már most sem el nem tüntethető, sem ki nem nőhető, nem nőhető ki, mert a GDP meg nem növekszik, 1,5 százalékos GDP-növekedést terveztek erre az esztendőre, ez a felső határa annak, amit a szakma valószínűsít, tehát annak is kicsi az esélye, hogy az 1,5 százalék megvalósul, akkor mit lehet csinálni?
Kérem tisztelettel, a ’80-as évek második felében, amikor a Kádár-rendszer már ingott, recsegett, ropogott, annak ellenére, hogy a legvidámabb barakkban élhettünk, jómagam akkor már felnőttként, volt két tabu, amiről nem beszélhettünk, minden egyébről beszélhettünk, de kettőről nem. Az egyik tabu az volt, hogy a párt vezető szerepét nem lehetett megkérdőjelezni; az 1980-as évek második feléről beszélek. A másik tabu: a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok ittlétét nem lehetett megkérdőjelezni. Ez volt a két tabu. Azóta eltűnt ez a két tabu, hála istennek.
Most újabb tilalomfák kerülnek elénk, most a tabu a következő: az államháztartás hiánya nem lehet több, mint amennyit önök terveztek, speciel 2,5 százalékot. Nem tudom, a 3 százalékból hogyan lett 2,5 százalék, mert a maastrichti kritérium 3 százalék, de hagyjuk a 0,5 százalékot, most nem ez a lényeg. És az a bizonyos brüsszeli koki, amit a magyar vezetők kaptak, miniszterelnökünkkel az élen? Ugye, tudjuk jól, két évvel ezelőtt a kormányra készülő Fidesz vezető közgazdászainak tervei nem azok voltak, hogy ekkora hiánnyal fognak kalkulálni, hanem jóval többel, de megfelelő intést kaptak, és ezek után tartunk ott, ahol tartunk. Tehát az újabb tabu az, hogy mindenáron - mindenáron - fizetni kell a kamatokat, és ezt a kamatszivattyút továbbműködteti a Fidesz-KDNP-kormányszövetség, éppen úgy, mint az elődje, és ennyiben közös, neoliberális elveken alapszik ez a gazdaságpolitika is, mint ahogyan a másik is azon alapult, és közben kivéreztetik az országot, tisztelettel jelentem.
(12.20)
A három év alatt kifizetett kamatok összege 4500 milliárd forint. Ez akkora összeg, hogy Magyarország autópályahosszát meg lehet ebből kétszerezni, három év alatt az 1300 kilométer hosszú autópályát megkétszerezni, még olyan magas árak mellett is, mint amilyen sokba kerül nálunk az autópálya-építés.
Ekkora összegről van szó, és évente kiszivattyúzunk az adófizetők zsebéből több mint 1000 milliárd forintot, és ezen az úton haladunk tovább, nem tudni, hogy meddig, mert ebben a költségvetésben semmiféle kitekintés, semmiféle biztatás vagy semmiféle remény nincsen arra, hogy ezt az utat, ami sehová nem vezet, legalábbis a magyar emberek szempontjából, ezt az utat meddig kell még járni.
Én a magyar gazdasági diplomácia figyelmébe ajánlom azt, hogy szíveskedjenek a CDS-felárak ügyével foglalkozni, nincs idő meg hely sem arra, hogy itt szakmai részletekbe bocsátkozzak, de az, hogy 500 bázispont fölött van annak a biztosítási összegnek az ára, amibe a magyar állampapírok forgatása, biztosítása kerül, ez sokat mond. Ez a másodlagos piac, ami a CDS-piacon van, ebből lehetne megkísérelni kielégíteni a hitelezők kamatigényeit. Csak ehhez fantáziadús, merész, bátor, elszánt magyar gazdasági diplomáciára van szükség, és nem a brüsszeli kívánságok mechanikus kiszolgálására. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
